Megpróbálom tömören, mindenki számára érthetően megfogalmazni mindezt. Talán sikerül.

Őskor: ősvallás = minden természeti jelenségnek, létnek van istene, akiket illik tisztelni, segítségüket kérni, kiengesztelni. Az ember is a természet része.
Műfajai: munkadalok, mesék, mondák, hiedelmek, ráolvasások, harci dalok, altatódalok, fohászok.

Ókor: sokistenhit (politeizmus). Az istenek segítik vagy gátolják az emberek tetteit. Harmóniában élni a világegyetemmel. Az antik görög és római világ. Embereszmény: a hazaszerető harcos.

  • Az antik görög világ: hellén harmónia + demokrácia+ mitológia. Mitológia: vallásos világmagyarázat, szimbolikus történetek összessége, amelyben természetfölötti lények (istenek), csodálatos események szerepelnek, s tanulságként szolgálnak az ember számára.
    • Mondakörök:
      • Thébai (Oidipusz, Antigoné)
      • Trójai (Akhilleusz, Odüsszeusz)
      • Krétai (Thészeusz, Minotaurusz)
      • Aranygyapjú (Jászón, argonauták)
    • Műfajai:
      • Eposz: átmeneti műfaj, elbeszélő költemény. Egy heroikus, emberfeletti hős harcát beszéli el, amelynek során egy egész közösség sorsa drámaian megváltozik. Lírai annyiban, hogy érzelmeket is kifejez.
        Homéroszi eposzok: Iliász, Odüsszeia.
      • Ecloga: Vergilius bukolikus-pásztori, idilli, elmélkedő versei.
      • Óda: Magasztos tárgyat, eszmét emelkedett, ünnepélyes hangon megéneklő lírai műfaj, amely egy közösséget szólít meg.
      • Himnusz: olyan ódai mű, amely egy személyt dicsőít, magasztal vagy szólít meg. Akár egy istenséget is, s annak segítségét kéri.
      • Epigramma: sírfelirat. Rövid, csattanós lírai mű, amely disztichonban íródott.
    • Versformaidőmértékes verselés. Ritmusát a rövid és a hosszú szótagok szabályos váltakozása adja. Egysége a versláb.
      Verslábak:

      Speciális verseléshexameter: 6 verslábból álló sor. Daktilus (-uu) + spondeus (--).
      Pentameter: 2,5 + 2,5 verslábból álló sor, középen sormetszet.

      • u – jambus 1 rövid, egy hosszú szótag
      • uu pirrichius 2 rövid szótag
      • -uu daktilus 1 hosszú és 2 rövid szótag
      • -u   trocheus 1 hosszú és 1 rövid szótag
      • --    spondeus 2 hosszú szótag
      • uu- anapestus 2 rövid és 1 hosszú szótag
  • Antik római világ: sokistenhit + egységes birodalom + hierarchia + jogrend, törvények. A görög mintát veszi át, viszont a személyiségnek nagyobb teret szentel. A személyiség reálisabb, konkrétabb, mint a görögöknél. Műfajai megegyeznek a görögökével. Verselése is időmértékes. Lírája viszont személyesebb.

A biblia világa: átmenet az ókor és a középkor közt. Az új világszemlélet: az egyistenhit, forradalmi gondolkodást igényelt. Épp ezért képviselőit üldözték. Teljesen mindegy volt, hogy zsidó vagy keresztény volt-e a képviselője. A Biblia felépítését, tartalmát megtalálod a Biblia tételnél. Azt már tudod, hogy két fő részből áll: az Ószövetségből (a zsidó nép és az Isten szövetségéből) és az Újszövetségből ( amelyben Isten saját fiát küldte el emberként a világba, hogy magára vegye az emberek bűneit), amelyben az Isten új szövetségre lépett az emberiséggel. Döntsd el, melyiket választod!
A kereszténység alapkoncepciója a szolidaritás, a békesség és a lelki értékek előbbrevalósága.

Biblia hatása napjainkban:

  • Ünnepeink: karácsony, húsvét.
  • Épületeink: templomok
  • Műalkotásaink: festmények, irodalmi alkotások.
  • Szófordulatok: Istenem segíts! Isten hozott! Isten áldjon meg!
  • Erkölcs és jogrend: Tízparancsolat.
Szerző: klió  2011.02.17. 08:30 Szólj hozzá!

A szépirodalom: igényesen megfogalmazott mű, amely esztétikai élményt nyújt, s olyan gondolatokat tartalmaz, amelyek örökérvényű emberi értékek. A közösség (nemzet, emberiség) által elfogadott normáknak megfelel (kánon).
Az irodalmi kánon: esztétika, stiláris norma (érték), amelyet az adott kulturális közösség mérvadónak tart. Ez az érték a társadalommal együtt alakul, változik. Tehát ez a norma az adott korra is jellemző.
A mai korra (XX-XXI. század) jellemző, hogy bármi lehet értékes mű. A mai szerzők az eddig marginális irodalom formáit, műfajait is értékes tartalommal tudják megtölteni és a szépirodalom szintjére emelni.
A marginális irodalom: Az elnevezés a „margó” szóból ered. A lap szélére írt szöveg, azaz a szélre szorult, másodlagosnak is nevezett irodalom.

Jellemzői:

  • Többnyire mondanivaló mentes.
  • Nem örökbecsű szöveg.
  • Példaként a szépirodalom megoldásait választja. (Szerelem: Rómeó és Júlia)
  • Szereti a boldog véget, s ezzel hamis illúziókat kelt.
  • Kellemes, könnyű olvasnivaló.
  • A könyveladás növekedését szolgálja.

Csoportjai:

  • Lektűrök: a marginális irodalom értékesebbjei. Olyan olvasmányos szövegek, amelyek ugyan nem maradandóak, de igényes megfogalmazás, műfaji bravúrosság, eredetiség jellemzi.
  • Ponyvák: Eredetileg a piaci vásározók árulták ponyváikról. Igénytelen kivitelezésű, olcsón árult füzetes regények, kalandos, romantikus történetek. A mai paperback (puha papír kötésű) könyvek nem feltétlenül igénytelen könyvek. (Az előállítási költségek így csökkenthetők)
    Jellemzői: igénytelen nyelvezetű, sablonos meseszövésű, sokszor giccses vagy durva tartalmú és nyelvezetű könyvek.

A marginális irodalom műfajai:

  1. Krimi = bűnügyi történet. Furfangosan elmesélt rejtvény az igazság kiderítésére.
    A mesélő lehet: mindent tudó ember. A tudatlan szemlélő. A zseniális nyomozó.
    A klasszikus krimi minden esetben a feszültség feloldásával fejeződik be.
    Elfogják a bűnöst, s elnyeri méltó büntetését. Legnépszerűbb: Agatha Christie.
  2. Horror = hajmeresztő történet. E. A. Poe a gótikus irodalom borzasztó misztikumát és szorongásait ötvözte a krimivel. Így az ő munkásságától beszélünk erről a műfajról.
    A horror fontos eleme a szorongás, amely nem oldódik fel a mű végére.
    Jellemző még: kegyetlenség, az irracionális, ősi félelmek felidézése.
    Egyik ága a thriller: Súlyos lélektani feszültség racionális magyarázatot kap.
  3. Fantasy = felnőttmese. Olyan fantasztikus világot mutat be, ahol a mese klasszikus szabályai érvényesülnek, a krimi vagy a thriller műfajával keveredve.
    Jellemző rá: Témáját az ősi mítoszokból kölcsönzi. Szereplői mágikus erejű hősök.
    A konfliktust a reális és a fantáziavilág találkozása teremti. Cselekményét a jó és a rossz párharca adja. J. R. R.Tolkien: A gyűrűk ura-trilógia.
  4. Sci-fi = tudományos-fantasztikus mű. A tudományos felfedezéseket a fantázia világával bővíti. A galaktikus jövőbe visz. Az emberi kíváncsiságra épít. Utópisztikus mű. (Részletesen lásd Asimovnál!) A fantasy-t ötvözi a tudományos-fantasztikus elemekkel: Star Wars.
  5. Leányregények = szentimentális történetek. Nem csak lányoknak szólnak, de ez az elnevezés ragadt rájuk. Bármely korosztály női olvasóinak szánt érzelmes történetek.
    Jellemzői: a cselekmény alapja a szerelem. A bonyodalmat az egyik szerelmes hűtlensége adja, amely tévedésen alapul, de a végére minden rendbe jön: boldog befejezés. Igazi érzelmi édesítőszer. A műfaj Kurzmahler füzeteivel indult. Ezt követték a gépírólány-történetek, majd a csíkos és a pöttyös könyvek, míg ma számtalan nőknek szánt lektűr és ponyva születik. (Pl. : Ramona)
  6. Pornó = nyers szexualitás sekélyes történetben. A pornó nem egyenlő az erotikával. Az ókortól kezdve napjainkig az irodalomban megtalálható az erotika (Kama Sutra), de a pornográfia kendőzetlenül, esztétikai igény nélkül beszél a szexszualitásról. Művészi céljai nincsenek. Csupán az aktus ábrázolásával akar hatni. A történet csupán alkalom a szexszualitásra. (De Sade márki történetei)

Alkalmazott irodalom: az a művészeti forma, amely nem önmagában áll, hanem valamely irodalmi mű megerősítése céljából jön létre.
Műfajai: dalszövegek, reklámszövegek, képregények, filmadaptációk.
Az alkalmazott művészet is művészeti ág, hiszen kimagasló szakmai teljesítmény, esztétikai igény jellemzi, de nem önálló, valamely más művészeti ághoz kapcsolódik. Zene, irodalmi mű. Elemzésekor mindig az a cél, hogy milyen mértékben támogatja, jeleníti meg az eredeti alkotást.
Az irodalom szempontjából a filmadaptáció a legfontosabb alkalmazott művészeti ág. Ezért már az előzőekben megtalálod a Hannibál tanár úr, a Szerelem és a Sorstalanság elemzését. Ha olvastad az irodalmi művet és láttad a filmet, ez a tétel sem okoz gondot.

Szerző: klió  2011.02.15. 06:40 Szólj hozzá!

Első ének

Ősz van. A fákról hull a levél. Rövidülnek a nappalok. A nap is nyugovóban még végignéz a tájon. Legszebben Nagyfalura néz, ott is Toldi Miklós kertjére. Nem a hosszú árnyékot nézi, hanem Toldit, amint a sírdomb mögött térdel. Már öreg a híres bajnok. Haja galambősz. Épp imádkozik. Néha egy-egy könnycsepp csillog szeme sarkában. 3 éve, hogy nem az udvart szolgálja, hanem itthon a halált várja. Azért jött haza, mert az ő szemében szálka volt a királyi udvar nagy pompája. Az ősi ház is már elöregedett, s arra vár, hogy egy forgószél a földhöz csapja. Az ablakban már nem virít a rozmaring, az ajtó is „megvetkezett”, rozsdás a kilincse, s mikor az öreg Bence bejön rajta, sírva megcsikordul. Toldi fegyvernök vitéze, Bence is megöregedett. Mikor belép, észreveszi gazdáját és a küszöbön észrevétlenül megáll. Toldi azonban meglátja és megparancsolja neki, hogy hozzon egy kapát meg egy ásót. Bence elgondolkozik ezen, hisz nincs itt az ideje a veteményezésnek, de hozza a szerszámokat és kérdőn néz Toldira. De ő szó nélkül fogja a kapát meg az ásót és a gyepen 4 lépés hosszú 2 lépés széles helyet kijelöl. Bence szeretné tudni, mit csinál gazdája, de nem kérdezi, csak nézi, ahogy a gödör egyre mélyebb lesz. Egy idő után megunja a tétlenséget, és segít az ásásban. Nem sokáig tűri szó nélkül, de a kérdésére megint nem jön válasz. Bence csak beszél, Toldi hallgatja. Bence elmondja, hogy aki meghalt, azt már eltemették. Miklós édesanyját is, már 40 éve. Ekkor Toldi felegyenesedik, végig néz édesanyja sírján, majd dolgozik tovább. Majd Bence Miklós édesapjáról emlékezik meg. Ekkor Miklós könnycseppet töröl le a szeméből. Mikor elkészült a gödör végre Toldi is megszólal. Elmondja, hogy Lajos királynak hű szolgája volt, de a király elküldte az udvarból, mert igazat szólt. Azt kívánja a királynak, hogy az Isten hűségesebb szolgával áldja meg mint amilyen ő volt. Élete már hanyatlóban van. Nincs semmi, ami az élethez kösse. Kardját már 3 éve a rozsda marja, s azt már ellenség vére le nem mossa. Nincs már őrá szüksége a hazának, s ezért vándor-madár lelke indul melegebb hazába. Bence lelkére köti, hogy ide temesse el, ha eléri a végzet, s a kereszt helyett az ásónyél legyen a fejfája. A hű szolga sírva fakadt ezen a beszéden.
A nap lenyugodott, s utána a sötét éjszaka maradt.
Egy lovas közeledik. Meglátja Bencét és kérdi, hol van a gazdája. Toldi a sírgödörben áll. Ekkor a lóhátas, Pósafalvi elmondja, hogy azért jött, hogy Toldit Budára hívja, mert a magyar címert egy olasz bajnoktól vissza kellene szerezni. Sok magyar vitézt legyőzött az olasz, s már csak Toldiban van reménységünk.
Toldi kiugrik a sírból. Megvendégeli Pósafalvit a házában. (Mulatoznak, birkóznak a borral.)

Második ének

Másnap hajnalban a nap nem akart felkelni. Egész nap felhős, ködös volt. Toldi ment az úton másodmagával. 2 nap 2 éjjel mentek, s harmadnap reggel értek Budára. A várban az olasz bajnok unatkozott, mert senki sem állt ki vele viadalra. Nagy, erős volt az olasz, s szép fekete lován ült. A ló nehezen cipelte, mert sokat nyomott rajta páncélja és fegyvere. Hetykén járt föl, s alá, s közben gúnyolódva kiabálta: „Nem vagyok én tenger idétlen csodája, hogy elálljon rajtam utca szeme-szája!” Az utca népe felbőszült, s tódult a korlát felé, amelyen belül az olasz kiabált. A király is felállt nagy sátorában és ajka reszketett haragjában. Ekkor előállt két derék levente, hogy ők tovább nem hallgatják ezt a hitvány beszédet, s megküzdenek az olasszal. Mindenki tudta, hogy ikrek ők, a Gyulafi nemzetség két sarja. Lóránt az idősebb, Bertalan a másik. Mikor felnőttek, szép daliák lettek, s mindketten egy leányt szerettek. A leány neve Kende Rózsi volt. Ő is egyformán szerette a két ifjút. Nem tudták eldönteni kié legyen a lány. Ezért háborúba mentek, hogy ott valamelyikük meghal, s akkor a másikuk elveszi a szép lányt. Eddig még mindig mindketten egészségesek, s még mindig szeretik a lányt. Ezért jöttek most ide is. A nép forrongott. A két testvér elküldte a tollat a hetyke olasznak. Az olasz mindkét tollat a sisakjára tűzte, s a saját fekete tollát visszaküldte. A két testvér nyílhúzással döntötte el, ki lesz az első. Bertalanra esett a választás. Megölelte bátyját és előre szegezett dárdával rontott az olaszra. Az olasz csak állt, s mikor a magyar vitéz 5 lépésnyire volt tőle, dárdáját a vitéz hónaljába vágta. Látva ezt Lóránt merészen és dühös haraggal nyargalt az olaszra, kivont széles, görbe karddal. Nagy csapást mért az olasz fejére, de még nagyobb volt, amit az olasz mért az ő fejére majd a vállára. A király orvosai oda siettek a két vitézhez, de Bertalan belehalt sérüléseibe. Lóránt pedig az életre a szerelemre ébredt.

Harmadik ének

A téren ismét egyedül maradt az olasz. A hirdető hiába kiabálta, hogy újabb jelentkezőt várnak a viadalra, nem jelentkezett senki. A király megszégyenülten épp el akart vonulni, amikor a várkapus jelezte, hogy jön egy vitéz. Pej paripán vágtatott egy csuklyás ember. Néhány fegyver volt csak nála. Jött vele egy csodás szerzet, aki viszont tele volt aggatva mindenféle fegyverrel. Az emberek nevettek rajta, kicsúfolták. Ballagott az öreg a lován, de egyszer csak az megállt, s nem akart tovább menni. Hátra nézett, hát öt-hat erős fickó húzta a ló farkát. Leteremtette őket, de most meg kővel kezdték dobálni. Folytatódott volna a kőzápor, ha az elől haladó férfi hátra nem néz. Ő aztán megfenyegette a fickókat, s azok elszaladtak. A nép már a csuklyásra figyelt. A vitéz egy doronggal úgy játszadozott, mintha pálca lett volna. A nép elkezdett suttogni, hogy biztos Toldi Miklós szelleme. A király csodálkozott: ki az az ember, akit ő nem ismer? Ő úgy tudta, hogy Toldi Miklós már meghalt. A király már szívesen megbocsájtana Toldinak, csak élne! A csuklyás odament az olaszhoz, összecsaptak. Az olasz sehogy sem tudta eltalálni a magyart, ezen feldühödött, s kardott rántott, amivel felhasította csuklyát. Az alatt azonban páncélsisak volt. Az olasznak eltörött a kardja, de Toldi, mert ő volt a csuklyás, szolgájával hozatott egy kardot és azt az olasznak adta. Harmadszor is összementek, és Toldi került ki győztesen. Toldi intett Bencének és szó nélkül távoztak. A király jutalmat ígért annak, aki meg tudja mondani, ki volt a magyar vitéz. Pósafalvi elő is állt, s megmondta, hogy Toldi Miklós volt. A király nemeseket küldött Toldi után.

Negyedik ének

Toldi és Bence már a Dunán átkelve Rákosmezőn jártak. Toldi hallgatott, Bence sem szólt egy szót sem. A csendet Toldi szegte meg. Szomorúan beszélt arról, hogy megvédte a haza becsületét, és most újra mehet haza, ahol a sírja várja. Még a király sem ismerte meg, pedig sok csatában a saját testével védte meg. A király azért küldte el az udvarból, mert szemébe merte mondani: „ ha megromlik a nép régi jó erkölcse: mit ér a világnak csillogó kenőcse?” Nem a király kegyelmét áhítja, hanem szereti a királyt. Amint így gondolkodott észrevette, hogy Pest felől a nép közeledik. Elérték Toldit, s az urak közül egy a király nevében üdvözölte. Mindenki örült csak Toldi nem. Az urak körülvették Toldit és beszélgettek vele. Bence kezét szorongatta a nép. Egy kis rábeszélés után mindnyájan visszamentek Pestre, ahol az utca népe éljenezte Toldit. Toldi először a saját házába ment, nem a királyhoz.

Ötödik ének

Toldi háza nem palota, hanem egyszerű ház volt. Toldi és Bence bementek a tágas szobába, ahol a bajnok régi bútorai és fegyverei álltak. Toldi megparancsolta Bencének, hogy tisztítsa meg fegyvereit, ő maga pedig felvette kissé pállott gúnyáját, sötétzöld mentéjét. A hátsó ajtón hagyták el a házat, s mentek a várba. A király már nagyon várta Toldit, a vidám apródok azonban nem. Az apródok tréfálkoznak, hárfáznak, énekelnek. A dal arról szól, hogy Lajos király elküldte Laczfi Endrét Moldvába, hogy harcoljon a tatárok ellen. Amikor a sereg a Körös partján vonult, meghallotta ezt László királyunk a templomban. (A nagyváradi templomba temették Lászlót) László lovasszobra megelevenedett, s ment a harctérre. Laczfi 3 napja harcolt már a pogánnyal, de a székelyek kevesen voltak, az ellenség pedig rengeteg. Már veszélyben volt a magyar zászló, amikor valaki felkiáltott: „Uram Isten és Szent László!” Ekkor az ércló patájának csattogása hallatszott, és a pogányok sorban ledőltek. A székelyek győztek. Hazafelé indultak. László napján érkezetek Nagyváradra. Ekkor a pogányok mind keresztvíz alá álltak (megkeresztelkedtek). De nem Laczfit éltették, hanem Szent Lászlót, mert ő győzte le őket.
Az éneknek vége volt, de az apródoknak nem tetszett, mert nem lehetett rajta nevetni. Ekkor egy piszeorrú apród Toldiról kezdett énekelni egy csúf dalt. Ezen már mindnyájan hangosan kacagtak. De nyílt az ajtó, és belépett rajta Toldi. Az apródok nem tudták megállni nevetés nélkül. Megjegyzéseket tettek. Toldi meghallotta és dühösen 3 apródot úgy megütött, hogy azok rögtön szörnyet haltak. Toldi ezután ment a királyhoz. Őt is megfenyegette, s kirohant a várból. A király pedig megparancsolta, hogy Toldit el kell fogni és halál a fejére.

Hatodik ének

Ismét Nagyfalu. Bence a fegyvereket tisztogatta, a ház körül takarítgatott. A lovakat a kapusra bízta, de a lovak sehogy sem akartak enni. Bence rögtön észrevette, hogy azért nem esznek, mert nincs leoldva róluk sem a fék, sem a zabla. Közben Toldi is hazaérkezett. Nagyon dühös volt. A buzogányát  utolsó erejével az asztal közepére vágta. Bence megölelte gazdáját, és így tartotta, hogy el ne essék. Lefektette a lócára. Látta, hogy gazdájának ütött az utolsó órája. Sírva fakadt. Az ablakhoz ment és látta, hogy katonák veszik körbe a házat. Allaghi, a testőrök feje fölment Toldi szobájába és ezt mondta: Toldi Miklós rab vagy. Sajnálta a nagy vitézt utolsó órájában, ezért sietett vissza a királyhoz, hogy elmondja Toldi üzenetét: utolsó órájában szabad szeretne lenni. A király azonnal indult Toldihoz. Leült a beteg mellé. Mikor Toldi föleszmélt, fölismerte a királyt és tettéért bocsánatot kért. A király gondjaira bízta Bencét. Ezután meghalt. A király lelkiismeretfurdalást érzett. Toldit a maga ásta sírba temették. Koporsója vasból volt, talán azért, erejét példázza. Lovas katonák kísérték a gyászkocsit. A nép is elkísérte utolsó útjára, s könnybe lábadt szemmel nézték a négy fáklyát a sötét messzeségben. 

Szerző: klió  2011.02.09. 10:33 2 komment

Életrajza: 1883. április 4-én, Szegeden született. Itt érettségizett a piarista gimnáziumban. 1902-től 1906-ig a pesti egyetem magyar-latin szakos hallgatója volt. Ez idő alatt ismerkedett meg Babitscsal, Kosztolányival és Oláh Gáborral. 1905-ben Adyval. 1906-ban tanárvizsgát tett. Majd 1908-ig a máramarosszigeti piarista gimnáziumban tanított. Ezután Léván, de októberben már Pesten volt, öngyilkossági szándékkal, de verseskötetének megjelenési hírére lemondott erről. Tehát első verseskötete 1907. október 3-án jelent meg, Juhász Gyula versei címmel. Visszatért Szegedre, de nem  maradt sokáig. 1908-1911 között a nagyváradi premontrei gimnáziumban ideiglenes tanárként dolgozott. Nagyváradon ismerkedett meg Sárvári Anna színésznővel, akihez egy életen át tartó reménytelen szerelem fűzte. 1913-1917 között a makói főgimnáziumban tanított. Közben 1914. március 6-án a Nemzeti Szállóban, Pesten újabb öngyilkossági kísérlete volt: mellbe lőtte magát. A Rókus kórházban megmentették, viszont hivatalosan is elmebeteggé nyilvánították. 1915. január 1-jén megjelent 2. verseskötete Új versek címmel. 1917 januárjában betegsége miatt abba kellett hagynia a tanítást. 1922 és 1929 között évente kétszer-háromszor ellátogatott Makóra a jóbarát, Espersit János (ügyvéd) meghívására. Nála találkozott először József Attilával 1922 őszén, akit szegedi tanulmányai során, lehetőségeihez mérten támogatott. 1918-tól Szegeden újságíró a Szeged és Vidéke majd a Délmagyarország című folyóiratoknál. A huszas évek végétől ideggyógyintézetben élt. 1935-ben a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiuma kiadta utolsó verseskötetét: Fiatalok, még itt vagyok. 1937. április 6-án, Szegeden öngyilkossága sikerrel járt és meghalt. A szegedi temetőben nyugszik.
Költészetének jellemzői: Alaphangja nosztalgikus, rezignált bánat, szomorúság. Az impresszionista hangulatlíra képviselője. Zárt kompozíciójú, rövid verseket írt. Kedvelte a szonett műfaját. A szegedi, makói, a tápai táj ihlette versei egyéni színt jelentettek költészetében.
Ismertebb versei:

  • Himnusz az emberhez (1905)
  • Tiszai csönd (1910)
  • Tápai lagzi (1923)
  • Milyen volt(1912)
  • Testamentum (1919)
  • Anna örök (1926).

 

Tiszai csönd (1910)

Keletkezése: a nyári szünetben Szegeden tartózkodott.
Tájköltészetének egyik koraiérett darabjaImpresszionista vers. (Impresszió = benyomás. A külvilág, a környezet hatása a szemlélőre. Ezek megfogalmazása a versben.)
A kezdő kép: a pók hálójában mozdulatlanná dermedő tiszai hajók. (Az est képi megjelenítése.)
Az első négy versszak teljesen személytelen. Csak az utolsó két szakaszban lép be a lírai én.
Rímelése, ritmuskezelése meghatározhatatlan, szabad. Ez illik a litániás-balladáshangulathoz. A hangok a csendet erősítik. A színek, a vers zenéje a mély magánhangzók használata, az alliterációk, a metaforák az idilli táj nosztalgikus szépségét erősítik.

 

Milyen volt (1912)

Az Anna-versek legismertebb alkotása.
Sárvári Anna színésznőt 1910-ben Nagyváradon ismerte meg. A soha be nem teljesülő szerelem egész életén és költészetén elkísérte.
Az emlékké távolodott, minden erotikától mentessé vált szerelem panteisztikus természetvízióvá, kozmikus jelenséggé vált. A költő hatásosan alkalmazza a verszene szuggesztív lehetőségeit: a versszakokat kezdő, a szerkezetet meghatározó háromszorosanaforát. (Egymást követő mondatok vagy mondatszakaszok azonos szóval, szócsoporttal való indítása. A gondolati, ritmikai egység eszköze.) A 3. versszakban enyhén módosul, s ez előkészíti a szakasz lezárását. Ugyanakkor alliterációsort alkot.
Minden versszak egy-egy érzéki benyomás kifejezője. Az első kettő színérzékelés (szőke, kék), a 3. tapintás és hangérzékelés (selyme, sóhajt). Szinesztéziás képek: szín + hang.
Mindhárom versszak megjelenít egy-egy évszakot: 1. a nyár, 2. az ősz, 3. a tavasz. (Az évszakok szimbolikus jelentése!)
Ez is impresszionista vers.

 

A tápai lagzi (1923)

Legjobb művei közé tartozik. Juhász Gyula a kialakuló népi írói mozgalom radikális szárnyával szimpatizált. A népi írók zömétől eltérően azonban nem voltak illúziói a falu jövőjét illetően.
A vers népi életkép, de nem idill.
A vers kettős ritmikájú: a jambikusan megírt sorok magyarosan (ütemhangsúlyosan) is ritmizálhatók.
A vers alapzenéjét a háromszor ismételt „Brummog a bőgő” adja, amely a messze hangzó, reszelő basszust szólaltatja meg.
Az 1. 2. és a 4. versszak anaforikusan kapcsolódik össze. (Lásd a Milyen volt c. versnél!) A minőségi azonosságot hangsúlyozza az emberi és az állati létforma között.
A 3. versszakban metaforikusan fogalmazódik meg a paraszti sors emberi lét alatti szintje.
A 4. versszak visszautal az elsőre. Az életkép vízióvá válik. A lakodalmi tánc haláltánccá alakul át.
A vers hangulata komor, vigasztalan. A népi sors változatlanságát, végzetességét hangsúlyozza. 

Szerző: klió  2011.02.02. 08:23 Szólj hozzá!

Kertész Imre Sorstalanság című regényét Koltai Lajos rendező filmesítette meg 2005-ben. A forgatókönyvet is Kertész Imre írta.
Az író életrajzát a regény elemzésénél találod meg.
Néhány adat a rendezőről: 1946. április 2-án, Budapesten született. Gimnazistaként 1964-65-ben a tévénél segédoperatőr majd operatőr. 1965-től a Film- és Színművészeti Főiskola operatőr szakára járt. 1970-ben az Agitátorok című filmmel diplomázott. Azóta a Mafilmnél dolgozik. A legkülönbözőbb stílusú rendezők méltó alkotótársa. Világviszonylatban is a legjobb operatőrök közé tartozik. Tagja az amerikai filmakadémiának, amely odaítéli az Oscar-díjat. Tagja az Amerikai Operatőrök Egyesületének. Az Oscar-díjas Mephisto című film operatőre. 1981, rendező: Szabó István.
2010-ben ő kapta a Príma Primissima díjat.

Rendezései:

  • Sorstalanság 2005
  • Este 2007 Susan Minot műve alapján

 

Sorstalanság

A regény és a film közötti különbségek:

  1. Különböző nyelven közvetítenek: a regény kifejezőeszköze az írott nyelv (elvont).
    A film képek, hangok, zene, színészi játék, fény, díszlet eszközeivel (konkrét).
  2. Mások az alkotók. A kiemelés, a súlypontozás szempontjából fontos az egyén habitusa, gondolkodásmódja.
  3. Más időpontban keletkeztek. A regény 1973-ban, a film 2005-ben.

A regény: Kertész Imre 1973-ban fejezte be. 1975-ben jelent meg nyomtatásban. 2002. október 10-én kapta meg, első magyarként az irodalmi Nobel-díjat.
A regényben a főhős, Köves Gyuri mondja el, hogyan tartóztatták fel 1944 őszén, hogyan hurcolták el koncentrációs táborba, hogyan élte azt túl és tért haza. A regény én-regény, de mégsem önéletrajzi. Az író egy éretlen kamasz szemszögéből ábrázolja az eseményeket. A nyelvi eszközök, szavak mögött azonban érezzük az író többlettudását, véleményét a holocaustról. Fantáziánkkal megjelenítjük az olvasottakat, amelyekhez hozzáadjuk saját tudásunkat, ismereteinket, érzéseinket, s így a regény olvasása szubjektív élményhez juttat.
A film: a forgatókönyvet is Kertész Imre írta, és Koltai Lajos a film rendezője.
Fő gondolatmenete megegyezik a regényével. A koncentrációs tábort is a valóságnak megfelelően mutatja be. A film időkorlátai miatt azonban a cselekményből bizonyos dolgokat kihagy, illetve az érthetőség miatt kiegészít. A cselekményt lineárisan (egymás utániságában) meséli el, nem úgy, mint a regény. Abban időbeli ugrások, visszaemlékezések találhatók. A filmben nem sikerül megvalósítani az egyes szám első személyű előadásmódot. Nincsenek párbeszédek. Ha vannak, akkor az én-szólam részei.
színészi játék: a főszereplő Nagy Marcel (Köves Gyuri). Szuggesztív arcú fiatalember, de beszédhangja, szövegmondása, színészi játéka gyenge, erőtlen. Ezért csak néha szólal meg. Arcjátéka, tekintete viszont kifejező, szuggesztív. A kínokat, megaláztatásokat megfelelően tudja közvetíteni. Ezért a rendező a főszereplő arcára, tekintetére koncentrál. Sok premier plánt alkalmaz. Az ellenfényben felvett nagytotálok a táborról, és afélközeliek a pesti rokonokról rendkívül szépek. A film képei költőiek. Színei egyre halványodnak és a film végére elszürkülnek.
A film zenéjét Ennio Morricone szerezte. A zene érzelemgazdag, de néha az erőltetett magyaros motívumok feleslegesek, mert a képsorok önmagukban is elég kifejezőek.
Összegezve: a film is hatásosan jeleníti meg a regény gondolatait, de igazán komoly élményt a regény elolvasása jelent.

Szerző: klió  2011.01.28. 06:29 Szólj hozzá!

A Szerelem című film Déry Tibor két novellája: a Szerelem (1956) és a Két asszony(1962) címűből készült  forgatókönyv alapján teremtődött.
A rendező Makk Károly.
A rendezőről: 1925. december 23-án Berettyóújfalun született. 1946-50-ig a Színház- és Filmművészeti Főiskola filmrendező szakát végezte. 1951-től a főiskola tanára.

Jelentősebb filmjei:

  • Liliomfi (1954)
  • Simon Menyhért születése (1954)
  • A 9-es kórterem (1955)
  • Ház a sziklák alatt (1959)
  • Fűre lépni szabad (1966)
  • Megszállottak (1961)
  • Szerelem (1970)
  • Macskajáték (1972)
  • Egymásra nézve (1982)
  • Márió a varázsló (2007)

 

Díjai:

 

  • Balázs Béla-díj (1959)
  • Érdemes művész (1970)
  • Kossuth-díj (1973)
  • Kiváló művész (1982)
  • Hazám-díj (2003)
  • Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal (2005)

 

Szerelem (1970)

 

A két Déry novella (Szerelem és Két asszony) szelleméhez hű adaptáció.
Cselekménye: Az 1950-es évek elején játszódik. Egy idős asszony magatehetetlen betegen fekszik az ágyban. Menye gondoskodik róla. Az idős asszony meggyőződése, hogy fia azért nem látogatja, mert Amerikában filmez. Valójában azonban börtönben van, egy politikai per áldozataként. Felesége sokáig nem tud róla semmit. A zsarnokoskodó mama polgári élete múltjában él, a megszépült emlékeiben, s a valóságot nem veszi tudomásul. Menye, Luca leveleket ír az asszonynak fia, János nevében. Lucát elbocsájtják állásából, és újságkihordásból él, de mindent ugyanabban az időben és módon tesz mint addig. A férfit, Jánost váratlanul szabadon engedik. Emiatt Luca késik. A mama már nem örülhet fiának, mert közben meghal. Csak a feleség örülhet, aki kitartóan várta és tette a dolgát a nehéz időkben is.
A film szereplői: mama: Darvas Lili, Luca: Töröcsik Mari. Mindketten tökéletes színészi teljesítménnyel eleget tettek Déry kívánságának, hogy a két kemény asszony összecsapása, párbeszéde alkossa a dráma gerincét.
A film elbeszélő módjának újszerűsége: a jelen és a múlt eseményeinek filmes egybevetése. Bizonyos múltbeli pillanatok állandóan visszatérnek és beleszólnak a jelenbe, az ember pillanatnyi életébe.
Az apró részletekből, a hangok és a képek montázsából alakul ki az új egész.
montázs elemei: fák, levelek, utcakövek, a szobabelső részletei mind gondolati, érzelmi töltést kapnak. Egy-egy tárgy részlete természetes módon idézi fel a múltat, a hozzá fűződő érzelmet. Így teremtődik meg a jelen és a múlt közötti szerves kapcsolat.
Az operatőr: Tóth János. Flash-back technikát alkalmaz. A tárgyra való közelítéskor korábbi időre vált. Rendkívül szép, lírai felvételeivel alátámasztja, érzékelhetővé teszi a mű mondanivalóját.
ZeneszerzőMihály András. Szuggesztív zenéje felerősíti a montázs elemeinek hangulatát.
A hősök jelleme, a képi és a hangzó anyag összességében megvalósítják azt a nézői igényt, hogy a jelent a mögöttes világgal együtt megértsük, átéljük.

Szerző: klió  2011.01.23. 08:15 Szólj hozzá!

A film alapja Móra Ferenc Hannibál feltámasztása című kisregénye.
A film rendezője: Fábri Zoltán.
Néhány adat a rendezőről: 1917. október 15-én született Budapesten, és meghalt 1994. augusztus 23-án Bp-en. Képzőművész, díszlettervező, színész, színházi rendező és filmrendező.

Néhány filmje:

  • Körhinta (1955)
  • Édes Anna (1958)
  • Húsz óra (1964)
  • A Pál utcai fiúk (1968)
  • Isten hozta, őrnagy úr (1969)

Díjai:

  • Kossuth-díj (1953, 1955, 1965)
  • Ezüst Medve (1982 Berlin)
  • Moszkvai Nemzetközi Filmfesztivál fődíja (1965, 1977)
  • Moszkvai Nemzetközi Filmfesztivál különdíja (1975)
  • Velencei Nemzetközi Filmfesztivál a Kritikusok Világszövetségének díja (Unicrit Award 1965)

 

Hannibál tanár úr (1956)

Az irodalmi mű szelleméhez hű adaptáció. Nem véletlen a film keletkezésének dátuma: 1956.
Fábri témaválasztásában fontos szerepe volt a személyes felelősségnek, hogy az elviselhetetlen erőszakot, megaláztatást az emberek elé tárja.
A film cselekménye: A jelentéktelen, külvárosi latintanár, Nyúl Béla tanulmányt ír az ókori nagy pun vezérről, Hannibálról. Be akarja bizonyítani, hogy Hannibál egy korabeli forradalomban, társadalmi megmozdulásban vesztette életét. A tanár felesége elküldi a tanulmányt férje volt iskolatársának, Murai képviselőnek. Murai félreértelmezi a tanulmányt, és baloldali forradalmi szervezkedésnek minősíti. Egy nagygyűlésen tanulmánya visszavonására szólítja fel a tanárt. Nyúl Béla először kiáll igaza mellett, de később megtörik és visszavonja állítását. Azonban már késő, mert az éljenző tömeg lesodorja az amfiteátrum kőpárkányáról és szörnyethal.
A film története nem a tanulmány megírásával kezdődik, hanem az iskolaigazgató döntésével: el kell hagynia az iskolát. Ezáltal válik Nyúl Béla sodródó hőssé.
Fábri tudatosan használja váltakozva a könnyű és a súlyos elemeket. A cselekményt túlfuttatja önmagán. A lezárás hordozza a legfontosabb gondolatot: Nyúl Béla, aki soha nem akart hős lenni, mégis az lett. Életét nem ő irányítja, hanem a történelem, annak lett áldozata. Ez a mű mondandója is egyben.

Fábri rendezői szemlélete: a jelenetezés:

  • Kevés jelenettel dolgozik. A jelenet nyugodt menetét egy váratlan esemény, alak megzavarja. Ezáltal a világ egy pillanat alatt ismeretlenné, félelmetessé válik.
  • A szereplők közötti feszültség egyre nő, majd amikor már elviselhetetlenné válna, Fábri jelenetet vált.
  • A film ellenpontozó: oldott majd feszes képek adják a ritmusát.
  • Az eseményeket precíz ok-okozati kapcsolatokra építi. Kegyetlen logikának rendeli alá az egész cselekményszerkezetet.
  • Epizódok alig vannak. Váratlanul éri a nézőt a következő fordulat.

A végkifejlet is váratlanul ér, és ezért továbbgondolásra késztet.
Fekete-fehér technikával készült, ami önmagában is hordozza a drámaiságot.
A kisregény egyes részeit rövidíti, kihagyja, jeleneteket von össze, a párbeszédeket tömöríti, átírja. Teszi ezt azért, hogy a film kötött idejébe beleférjen, de a mondanivaló ne csorbuljon.
Fábri Zoltán a magyar filmtörténetben iskolát nyitott azzal, hogy irodalmi klasszikusaink műveit megfilmesítette.

Szerző: klió  2011.01.20. 10:00 Szólj hozzá!

Sokféleképp értelmezhetjük a két művészeti ág kapcsolatát, de számomra, a XX. századi ember számára rendkívül fontos, hogy az irodalom által megfogalmazott értékeket széles tömegekhez és rövid idő alatt, megfelelő hatékonysággal, érzékelhető képi megfogalmazásban a film képes megfogalmazni. Ezért olyan jelentős a filmművészet a XX. században.
Az irodalom nyelvi fogalmakkal dolgozik, ami a társadalom különböző rétegei számára műveltségfüggő. A film képekkel dolgozik, amelyek konkrét dolgokat, személyeket mutat meg, s az értelmezést egyértelműbbé, értelmezhetőbbé teszi a különböző értelmi szintű emberek számára.
Természetesen az olvasásélmény megmozgatja a fantáziát, előhívja a történelmi, társadalmi ismereteket, bekapcsolja az egyénileg megtapasztalt érzelem és gondolatvilágot, így teljes, tökéletes élményt biztosít.
A film: megjeleníti, szemmel érzékelhetővé teszi a kort, az eseményeket, a szereplők gondolatait. A néző hiányos ismereteit kiegészíti, s ezért lehet egyetemes, mindenki számára elérhető művészeti ág.
Itt csupán zárójeles gondolatként jegyzem meg, hogy minden ember képi gondolkodással születik (a kép előbb jelenik meg, mint a fogalom). A fogalmak később jelennek meg tudatunkban. Tanulás, társadalmi szokások, pozitív és negatív reflekciók hatására. (Minden ovis csodálatosan rajzol, de 14 éves korára elveszíti ezt a képességét. Talán a tanárok hatására, akik talán tudatosan építik le ezt a képességüket? Néhányan mégis ellenállnak?)
Bűn-e, hogy a mai kor embere számára fontosabb a kép, mint bármilyen fogalom, amit minden ember másképp értelmezhet?!
A film: kötött idővel (maximum másfél óra), folyamatos előadásmóddal dolgozik. Épp ezért az irodalmi adaptációban rövidít, kihagy, jeleneteket von össze, a párbeszédeket megváltoztatja, összegzi. Időbeli ugrásokat, visszaemlékezéseket, kiegészítéseket alkalmaz.
Más eszközei vannak, mint az irodalomnak. A fekete, fehér, a kontraszt kifejezője. A színes technika a lírai sokszínűség kifejezője. A kamera mozgása: premier plán, totál, közép, távoli, távoli-közelítő, közelítő-távolodó. A világítás: kontrasztos, homályos, egysíkú.
A színészek játéka: ahány színész, annyi megformálás.
A rendező: egyéni élmények, egyéni intelligencia, szakmai tudás alapján a mű értelmezése.
NEM KÖNNYŰ EGY ILYEN TÉTELBŐL JÓL FELELENI. Attól függ, mit kell elemezned. Ha fogékony vagy, bármilyen filmet elemezhetsz. Ha nem, néhány elemzést beírok neked. Persze a gond ott van, hogy én láttam is meg olvastam is. Legalább nézd meg vagy olvasd el ezeket! A fenti gondolataim bevezetésnek jók. Sok sikert Neked!

Szerző: klió  2011.01.19. 11:56 Szólj hozzá!

Az 1960-as, 1970-es évek lázadó ifjúságának mozgalma, amelynek szubkultúrája a mai napig hat. Az Amerikai Egyesült Államokból indult, de az egész világon elterjedt. A vietnámi háború idején, a katonai szolgálatot megtagadó fiatalok mozgalma is.
Hippinek a fogyasztói társadalom ellen lázadó, abba beilleszkedni és dolgozni nem akaró fiatalokat nevezzük.
A szót „hippi” először 1964. április 22-én a WNBC TV Chanel 4-en használta egy riporter, aki tudósított arról, hogy a vietnámi háborút ellenző fiatalok ülősztrájkot tartanak.
A hippi szó az angol hipster szóból ered. (Hipster = alternatív gondolkodású ember.) A San Fransisco Haight-Ashbury körzetében élő embereket hívták így. A 30-as, 40-es években „hep”-nek nevezték a „menőket”. Később a szó írása megváltozott „hip”-re. Az 50-es 60-as években hipnek lenni azt jelentette, hogy benne lenni a menő dolgokban. Ebből lett a hippi szó. A hippik sajátos közösségben éltek (kommunákban), pszichedelikus rockzenét hallgattak, szexuális forradalmat hirdettek, tudatmódosító szereket fogyasztottak (marihuána, LSD), hogy felfedezzék a tudatalattijukat.
A hippik jellemzői még: hosszú haj, virágmintás inget, pólót, szakadt farmert viseltek, erőteljesen sminkelték magukat a lányok, a békejelét használták, nomád életet éltek, és imádták a Beatlest. Maguk készítette ékszereket viseltek.
Első hippik a San Fransisco-i Állami Egyetem hallgatói voltak, akik abbahagyták tanulmányaikat, és olcsó viktóriánus házakban, kommunákban éltek. 1966-ban már 15 ezren voltak.
A hippidivatnak és értékeknek nagy hatása volt a kultúrára, befolyásolta a popzenét, televíziót, filmet és minden művészeti ágat.
A hippik által támogatott vallási és kulturális sokszínűséget világszerte elfogadták. Az általuk képviselt keleti filozófia és spirituális fogalmak sok európai embert is megérintettek.
1967 januárjában tartották első találkozójukat San Fransiscoban, a Gate Parkban. A találkozó neve: Emberi Együttlét (Human Be-In). Ez zenés tüntetés volt a békéért, a toleranciáért, a szabad gondolkodásért és szerelemért. Ennek folytatása a nyugati parton a „Szerelem Nyara” (Summer of Love), a keleti parton a Woodstocki Fesztivál (1969 augusztus) (Woodstock Music and Art Festival), amely rockfesztivál volt.
Fellépők: Janis Joplin, Jimi Hendrix, Canned Heat, Jefferson Airplane, The Who, Richie Havens.
Feltétlen meg kell még említenünk az 1968-as diáklázadásokat. Amerika és Európa szerte az egyetemek hallgatói reformokat követeltek, szabad gondolkodást, amit a hatalom kemény kézzel levert.

A kor filmjei:

  • If… (Ha…) 1968 rendező: Lindsay Anderson (Indiában született skót)
  • Zabriskie Point 1970 rendező: Michelangelo Antonioni
  • Hair 1979 rendező: Milos Forman
  • Frisbee: The Life Death of a Hippie Preacher (Frizbi: Egy hippi prédikátor élete és halála) 2005 rendező: David Di Sabatino

 

Irodalom: Allen Ginsberg: Üvöltés (Howl and Other Poems) 1967

Allen Ginsberg (1926. jún. 3.- 1997. ápr.5.)
A költő 1955-ben telepedett le San Fransiscoban. A beat-nemzedék vezéralakja. Költészetét az amerikai életforma és kultúra elutasítása, majd később a miszticizmus jellemzi.
Nagy hatással volt Hobóra is, aki lefordította és megzenésítette verseit. Ginsberg járt Magyarországon is és fellépett a Hobó-koncerten.
Művei:

  • Nagyáruház Kaliforniában (1973) Eörsi István és Orbán Ottó fordítása
  • A leples bitang (1984) Eörsi, Györe Balázs és Orbán Ottó ford.
  • Május királya (1990) Eörsi István fordítása
  • Halál Van Gogh fülére! (1996) Eörsi István és Orbán Ottó fordítása
  • Kaddish (2005) Eörsi István fordítása
  • A zárójeles dátumok a magyar fordítás dátumai.

A téma magyar vonatkozása: Déry Tibor: Képzelt riport egy amerikai pop-fesztiválról (1971)

A FILMEKET ÉS AZ IRODALMI MŰVEKET IS MELEG SZÍVVEL AJÁNLOM MINDENKINEK. NEM LEHET CSALÓDNI BENNÜK.

Szerző: klió  2011.01.16. 19:02 Szólj hozzá!

A mozgalom az 1950-es évek második felében alakult ki, a koreai háború idején.
A háború utáni nemzedék életérzésének, céltalanságának, kilátástalanságának kifejezője. Életszemlélete valamennyi művészeti ágban megjelent.
Képviselői: Lennie Tistano (zenész), Lester Young (zeneszerző), Harry Redley (fotóművész), John Agley (képzőművész), J. D. Salinger (író): A zabhegyező.
Legjelentősebb ága az irodalom: 1955-ben megjelent Jack Kerouac Úton című regénye. 1957-ben Allen Ginsberg Üvöltés című programverse.
Az irányzat központi alakjai: Jack Kerouac (1922-1969), Ginsberg (1926-1997), Gregory Corso (1930 - ), Ferlinghetti (1919- ).
A beat-irodalom a XX. századi Amerika, a hivatalos irodalom által lenézett mozgalma. Európában az angol „dühöngő ifjúság” generációja. Osborn (1930- ) a vezéralakja. Nézz vissza haraggal című drámájából (1956) készült a Dühöngő ifjúság című film (1959 rendező: Richardson). Sillitoe: A hosszútávfutó magányossága (1959) című művéből a film 1962-ben, rendezője szintén Richardson.
A hivatalos irodalom ellenszenvének oka az volt, hogy a beat-nemzedék világképe elutasította a hivatalos társadalmi értékrendet, annak etikáját, esztétikáját és életformáját. Világnézetükben Nietzsche nézetei, az egzisztencializmus, a marxizmus és még a Zen-buddhizmus is megjelenik.
Eszménye: a harmonikus lelkiállapot, az egyén mindenek feletti szabadsága.
Művészi céljuk: az alkotás totális szabadsága.
Lírájukra jellemző: szabadversek, vizuális képek.
Epikájuk: áttekinthetőbb mint a költészetük, de nehezen olvasható. Az alkotók minden hagyományos formát felrúgnak.

 

Jack Kerouac: Úton (1955)

Erősen önéletrajzi ihletésű regény. Az író bejárta Amerika valamennyi államát, s élményeit rögzítette. Három hét alatt készült el a regénnyel és 83 méteres papírtekercsre írta.
Cselekménye: A két főszereplő, Sal Paradise és Dean Moriarti bejárják az államokat. Élvezik az utazás szabadságát. Semmi különösebb céljuk nincs, csak gyönyörködni a tájban, emberekkel találkozni. Kilépnek a hétköznapi életből és arra mennek, amerre kedvük tartja.
A regénynek nincs határozott cselekményvonala. A történetet Sal Paradise, maga az író meséli el.
A mű irányregény: egyfajta magatartásformát nyújt az olvasónak.
Kerouac jelentősége: megvalósította a spontán próza elemi szabályait:

  1. Az írás tárgya mindig előttünk van.
  2. A beszéd szépségét, tisztaságát az emberi hang adja (nem a szóhasználat).
  3. Szabad asszociációk (mindenkinek más jut az eszébe ugyanarról a dologról).
  4. Tilos a szöveget javítani.
  5. Modern, bizarr szerkezet.
  6. Öntudatlanul kell írni. (Önmagától jön a szöveg)
Szerző: klió  2011.01.11. 16:48 Szólj hozzá!

A sci-fi (science-fiction = tudomány és fantasztikum) olyan kitalált, fantasztikus mű, amelyben fontos szerepe van valamely tudományos felfedezésnek, tényezőnek.
A XIX. és a XX. század tudományos és technikai fejlődése úgy épült be a művészek tudatába, hogy merészebb jövőképet teremtettek fantáziájukkal.
Képviselői: Jules Verne, H. G. Wels, Stanislaw Lem (Solaris), Ray Bradbury (Fahrenheit 451), Isaac Asimov.
Témája: a jövő elképzelt társadalma és létformái, az időutazás, az űrutazás és következményei, idegen civilizációkkal való találkozás, UFO-k.
Problémafelvetései: katasztrófa, világvége, robotok és emberek, a világűr (kozmosz), viszonyulásunk az idegen élőlényekhez, erotika és szexualitás, pszichikai és biológiai kísérletek, utazások.

 

Isaac Asimov

Orosz származású amerikai író.
Rövid életrajza: 1920. január 2-án született Petrovicsiben (Oroszország, akkor Szovjetunió). Eredeti neve: Iszaak Judovics Ozimov. Édesapja molnár volt. A zsidó család 1923-ban emigrált az Egyesült Államokba. Ott édesapjának egy kiskereskedése volt, fiát taníttatta, aki 1939-ben kapott diplomát a Columbia Egyetemen. Ugyanott 1948-ban biokémiából doktori címet is szerzett. A háború alatt a haditengerészetnél szolgált. A háború befejezése után a Bostoni Egyetem orvostudományi karán tanított. 1942-ben vette feleségül Gertrude Blugermant. Két gyermekük született. 1973-ban elváltak. Második felesége Janet O. Jeppson. 1992. április 6-án, New Yorkban halt meg AIDS-ben.
1960-tól a Mensa (magas IQ-val rendelkező emberek társasága. Nálunk is működik.) tagja majd alelnöke.
1938-ban társaival megalapította a Futurian Tudományos Irodalmi Társaságot. Lapjuk, a Futurian News közölte első írásait.
1966-ban az Alapítvány-trilógiával elnyerte a Hugo-díjat (sci-fi irodalmi díj).
Elnöke volt az Amerikai Humanista Szervezetnek.
Róla nevezték el az Asimov kisbolygót, az Asimov’s Science Fiction magazint, két Isaac Asimov-díjat, valamint 2000-ben a Honda emberszabású robotját, az ASIMO-t.
A regényeken túl írt ismeretterjesztő könyveket, esszéket, cikkeket, tanulmányokat, leveleket.

Alapítvány

Műveinek jellemzői: logikus gondolkodás, törvényekre való hivatkozás, a társadalmi ellentmondások feltárása, optimizmus, humor, emberszeretet, az emberbe és a tudományba vetett hit.

A robotika három alaptörvénye (is az ő nevéhez fűződik, sőt a szó megalkotása is):

  1. A robotnak nem szabad kárt okoznia emberi lényben, vagy tétlenül tűrnie, hogy emberi lény bármilyen kárt szenvedjen.
  2. A robot engedelmeskedni tartozik az emberi lények utasításainak, kivéve, ha ezek az utasítások az első törvény előírásaiba ütköznének.
  3. A robot tartozik saját védelméről gondoskodni, amennyiben ez nem ütközik az első vagy második törvény bármelyikének előírásaiba.

Az Alapítvány trilógia:

  • Alapítvány (1942 és 1944 közt írta.)
  • Alapítvány és Birodalom (1945)
  • Második Alapítvány (1948-1950)

Nyomtatásban 1951-ben jelent meg.

Az Alapítvány folytatásai:

  • Az Alapítvány pereme (1982)
  • Alapítvány és Föld (1986)
  • Az Alapítvány előtt (1988)
  • Előjáték az Alapítványhoz (1992)

Az első regény, az Alapítvány 5 fejezetből áll:

  1. A pszichohistorikusok
  2. Az enciklopédisták
  3. A polgármesterek
  4. A kereskedők
  5. A kalmárfejedelmek

Az egyes fejezetek a képzeletbeli Enciklopédia Galactica 116. kiadásából vett idézettel kezdődnek. Az idézetek összefogják, keretbe foglalják a művet.
Asimov új tudományt dolgozott ki: a pszichohistóriát. Ez tanulmányozza az embercsoportok reagálását a különböző társadalmi és gazdasági változásokra.
A regény főhőse: Hari Seldon, az Alapítvány szülőatyja.
Cselekménye: az Enciklopédia Galactica százezer írója elköltözik a Terminus bolygóra. Ezzel létrejön az Egyes Számú Enciklopédiai Alapítvány. A fejezetek az Alapítvány kül- és belpolitikáját, kereskedelmét, belső életét tükrözik. Az Alapítvány létrehoz egy sikeresen működő kereskedőbirodalmat, amely a tudomány és a vallás irányításával funkcionál.
A szereplők: egysíkúak. Állandóan ismétlődnek. Csak pozitív tulajdonságaik vannak. Jellemfejlődés nincs. Nincsenek negatív szereplők. Minden szereplő nézetét el lehet fogadni. A társadalom jellegzetes férfivilág. Alig akad női szereplő.
Asimov jelentősége (a fent említetteken túl): a tudományos-fantasztikus irodalom elismertté vált az egész világon. Az Én, a robot című történet-sorozata alapján több film is készült, a leghíresebbek: A két évszázados ember (rendezte: Chris Colombus, 1999), Robin Williams főszereplésével és az Én, a robot (rendezte: Alex Proyas, 2004), Will Smith-szel.

Szerző: klió  2011.01.11. 08:35 5 komment

Azokat a műfajokat soroljuk ide, amelyekben egyidejűleg megtalálhatók lírai, epikai és drámai elemek.

  1. Ballada: lírai, epikai és drámai elemeket tartalmazó kisepikai műfaj. Drámai tömörség, szaggatott, kihagyásos előadásmód jellemző rá. A történést a szereplők szűkszavú párbeszédéből ismerjük meg. Számít az olvasó képzeletére is az összefüggések felismerésében. Általában tragikus tárgyú, de vannak vígballadák is. Verses mű.
  2. Episztola: nem csak magánközleményt tartalmaz, hanem művészi, erkölcsi, világnézeti elvek kifejtését is. Hangneme szubjektív, közvetlen, az élőbeszédhez közeli mondatszerkesztés és szóhasználat jellemző rá.
  3. Életkép: a mindennapi élet valamely jellemző jelenetét vagy alakját ábrázolja. Lírai és epikai elemeket is tartalmazó kisebb prózai vagy verses mű.
  4. Jellemkép (zsánerkép): egy személy jellemét bemutató prózai vagy verses mű. Alakja valamely embercsoport típusa. Az életképpel rokon műfaj.
  5. Fiktív levél: kitalált személyhez írt levél. Írója a levélformát használja fel mondanivalója megfogalmazására. (Mikes Kelemen: Törökországi levelek)
  6. Levél (odé a görög megfelelője): élőszavas megnyilatkozást, beszédet helyettesítő írásos közlés. A magánlevél stílusa közvetlen, az élő beszélt nyelv fordulataihoz igazodik. Szerkesztése laza.
  7. Költői levél: valóságos vagy képzelt személyhez szóló verses levél. (Petőfi, Arany egymáshoz írt levelei)
  8. Leíró költemény: az embert körülvevő élő és élettelen környezetet jelenítik meg (táj), beleértve az emberalkotta dolgokat is. A leíráson túl a költő érzelmei is megfogalmazódnak. (Petőfi tájleíró költeményei)
  9. Napló: folyamatosan, rendszeresen írt személyes történetek, benyomások, érzelmek. Az énformájú elbeszélés sajátos változata. Stílusa közvetlen, monologikus. (Márai Sándor Naplója)
  10. Románc: a balladánál kevésbé drámai. Tárgya nem feltétlen tragikus. A tragikus feszültség feloldódik. Történetmondása folyamatos, lírai elemekkel és leírással átszőtt.

 

A Biblia irodalmi műfajai

  1. Prófécia: jövendölés
  2. Zsoltár: verses, énekelhető ima. (Az Ószövetségben 150 zsoltár található – Zsoltárok könyve)
  3. Evangélium (jó hír, görög): Jézus életével, tanításaival foglalkozó elbeszélés. A keresztény egyház a II. században 4 evangéliumot kanonizált (fogadott el hitelesnek). Máté, Márk, Lukács és János Evangéliumát. Ezek az Újszövetség első könyvei.
  4. Példázatos történet (példabeszéd, parabola): érdekes, tanulságos bibliai történet, amely erkölcsi, társadalmi, filozófiai igazságra világít rá, tesz közérthetővé. (A prédikáció egyik alapja)
  5. Apokalipszis: látomásszerű jóslat.
  6. Szentencia:
    a., bölcs mondás. Általános igazságot, erkölcsi tanítást megfogalmazó tömör mondat.
    b.,ítélet.
  7. Testamentum (= végrendelet, latin): a Biblia keresztény kánonjának elnevezése, amely az Istennel kötött szövetségre utal. 
Szerző: klió  2011.01.08. 17:21 Szólj hozzá!

DRÁMA: műnem. Azon műfajok csoportja, amelyekben az eseménysort, a szereplők jellemét, a mondanivalóját párbeszédekből (dialógusokból) ismerjük meg.

  1. Abszurd dráma: a lét teljes értelmetlenségét, céltalanságát kifejező világkép megfogalmazása. A műfaj a 2. világháború után alakult ki.
  2. Analitikus dráma: elemző dráma. Az alapkonfliktust a mű elején ismerjük meg. Az ok a későbbiekben fokozatosan derül ki, a múlt feltárásával. (Ibsen: Babaszoba, A vadkacsa)
  3. Commedia dell’arte: olasz eredetű. Rögtönzött komédia. Nincs előre megírt szövege, csupán a cselekmény vázlata.
  4. Drámai költemény (emberiségköltemény, világdráma): a klasszikus drámával rokon műfaj. A drámaisággal egyenértékű benne a költőiség, a cselekménnyel a gondolat. Általában olvasásra szánta az író. (Goethe: Faust, Madách: Az ember tragédiája)
  5. Epikus színház: drámaírói és színjátszási módszer. Bertolt Brecht alkalmazza először. XX. század. A darab jelenetsorokból áll. A cselekmény folyamatosságát énekekkel, táncokkal, a narrátor értelmező szövegeivel szakítja meg. A nézőt gondolkodásra, aktivitásra készteti.
  6. Komédia (vígjáték): jellemhibát, társadalmi visszásságot tesz nevetségessé. Kisszerű emberek felfogása ütközik egymással. Történetbonyolításában az intrika, a félreértések, a váratlan fordulatok kapnak hangsúlyos szerepet. A végkifejlet szerencsés, boldog. A vígjáték kevésbé kemény és harsány. Nélkülözi a bohózat elemeit.
  7. Lírai dráma: olyan műfajötvözet, amelyben a líraiságnak van alárendelve a drámaiság.
  8. Melodráma: eredetileg zenés színmű volt. A XVIII. századtól viszont érzelmes, könnyfakasztó történet.
  9. Színmű (színjáték): színpadon megjelenített mű, amelyet színészek reprodukálnak (adnak elő).
  10. Szomorújáték: a felvilágosodás korában kialakult drámatípus, amelyet polgári szereplők jelenítenek meg, komoly összeütközéssel. A végkifejlet nem feltétlenül tragikus.
  11. Tragédia: a drámai műnem egyik alapvető műfaja. (A másik a komédia) A főhős környezetével, a társadalmi viszonyokkal olyan súlyos konfliktusba kerül, hogy fizikailag is megsemmisül (meghal). Bukása azonban felemelő, mert valami nemes célért küzdve hal meg. (Katarzis)
Szerző: klió  2011.01.07. 07:21 Szólj hozzá!


EPIKA: műnem. Eseményt, eseménysort, történetet tartalmazó műfajok csoportja.
  1. Aforizma: valamely életbölcsességet kifejező, tömör, szellemes mondás.
  2. Anekdota: rövid, tréfás, csattanós történet.
  3. Elbeszélés: egyetlen cselekménysorozatra épül, több helyszínnel. Terjedelmében a kisregény és a novella közt helyezkedik el. A novellánál részletesebben fejti ki a főhős életében fontos eseményeket.
  4. Elbeszélő költemény: hosszabb vagy rövidebb terjedelmű eseménysort ír le verses formában. Énekekre vagy részekre tagolódik. A főhőst mellékszereplők segítik vagy gátolják. (Arany J. : Toldi)
  5. Emlékirat: az író által átélt eseményekről számol be. Személyes jellegű. Egy adott időszakra fókuszál. (II. Rákóczi Ferenc Emlékiratai)
  6. Eposz: nagyepikai műfaj. Egy egész közösség életére kiható, nagyjelentőségű eseményt dolgoz fel. Cselekménye a múltban játszódik és példaértékű. Főhősét istenek segítik. Kötelező stiláris jegyei vannak: invokáció (segélykérés), propozíció (témamegjelölés), enumeráció (seregszemle), in medias res kezdés (bele a közepébe), epitheton orans (állandó jelzők), deus ex machina (istenek, csodás elemek jelenléte), epikus hasonlatok, epizódok.
  7. Esszé: művészien megírt, egyéni felfogást tükröző tanulmány. Témája legtöbbször irodalmi vagy művészeti tárgyú.
  8. Fabula (= kitalált történet, latin): versben vagy prózában írt tanmese. Életbölcsességet, példázatot fogalmaz meg. Szereplői gyakran állatok.
  9. Gesta (= viselt dolog, latin): latin nyelvű középkori műfaj. Nemzeti, udvari történetírás. (Anonymus)
  10. Históriás ének: verses, történeti tárgyú mű. Témája országos jelentőségű esemény. Sajátosan magyar műfaj a XVI. században, zenei kísérettel. A hírközlés módja. (Tinódi Lantos Sebestyén, Ilosvai Selymes Péter)
  11. Komikus eposz (vígeposz): nevetséges, jelentéktelen tárgy, személy, esemény megjelenítése eposzi formában, az eposzi kellékek parodisztikus alkalmazásával. (Petőfi: A helység kalapácsa, Csokonai: Dorottya)
  12. Krónika: kolostorokban szerzetesek által írt nemzeti történetírás, latin nyelven. (Képes krónika)
  13.  Legenda (= olvasásra szánt, latin): szentek, vallásos személyek életéhez fűződő történetek, csodatételek. Célja a példaállítás. (Szent Ferenc legendái)
  14. Mese: csodás történet, amely nem törődik a hitelességgel, a hihetősséggel, az idő és a tér korlátaival. Fajtái: népmese, műmese, tündérmese, csalimese, állatmese.
  15. Mítosz: Egyik jelentése: hitrege: olyan mesés elbeszélés, amely a természet és a társadalom jelenségeit természetfeletti lények, emberfeletti hősök (istenek) alakjában jeleníti meg. Második: az újkori költészetben: jelképes, többértelmű, képzeleti világot megjelenítő történet. Az eredeti mítoszok átértelmezése, és saját mítosz teremtése. A romantikus irodalom újítása.
  16. Mitológia: egy-egy nép mítoszainak összessége. (Görög mitológia)
  17. Monda: valóságos történelmi személyhez, eseményhez, földrajzi helyhez, természeti jelenséghez, egy-egy nép eredetéhez fűzött mesés történet. Fajtái: népmonda, műmonda, történelmi, földrajzi, természeti, helyi és eredetmonda.
  18. Novella: viszonylag rövid terjedelmű epikai mű prózában. Cselekménye a főhős életében fontos egyetlen eseményt tartalmazza, kevés szereplővel.
  19. Parabola: példabeszéd. Erkölcsi tanító célzatú elbeszélés. A kevésbé érthető megvilágítására érthető történetet mond el. (A tékozló fiú)
  20. Parainesis: intelem. Meghatározott személyhez szóló erkölcsi célzatú buzdítás.
  21. Regény: nagyepikai műfaj. Az ókori eposzt váltotta fel az újkorban. Cselekménye szövevényes, sokrétű valóságos térben és időben. Fejezetekből áll. A főhős összetett jellem. Célja elérésében mellékszereplők segítik és gátolják. Témája sokféle lehet. Eszerint fajtái: családregény, fejlődésregény, életrajzi, lélektani, levélregény, kalandregény, történelmi regény, lovagregény.
  22. Verses regény: szubjektív hangnemű elbeszélés verses formában. A történetmondást lírai kitérők szakítják meg. A romantika kedvelt műfaja. (Puskin: Anyegin)
  23. Pikareszk: a kalandregény egyik típusa, csavargóregény. A változatlan hős változatos kalandok során megy keresztül.
  24. Széphistória: regényes történet. Világi, szerelmi témákat dolgoz fel. A XVI. század műfaja. A szerelmesek megpróbáltatásait tartalmazza, amely gyakran erkölcsi intelmekkel végződik. (Gergei Albert: História egy Árgirus nevű királyfiról és egy szűzleányról)
  25. Utópia: elképzelt, eszményi társadalom bemutatása. A szó jelentéséhez hozzátapadt a megvalósíthatatlanság képzete.
  26. Vallomás: az önéletrajz sajátos formája. Az író lelki életének, törekvéseinek, világnézetének elmélkedő jellegű feltárása. (Szent Ágoston: Vallomások)

  

Szerző: klió  2011.01.06. 08:18 Szólj hozzá!

Irodalmi műnemek: LÍRA, EPIKA, DRÁMA

LÍRA: az az irodalmi műnem, amely az ember belső világát: gondolatát, érzelmeit, hangulatát kifejező műfajok csoportja.

  1. Ars poetica: olyan lírai költemény, amelyben a költő művészi hitvallását fogalmazza meg.
  2. Bökvers: rövid, tömör (2 soros), csattanós, gúnyoros vers valakinek a kárára.
  3. Canzona: Franciaországból az olasz irodalomban kiteljesedő műfaj: dal (Dante).
  4. Csasztuska: tipikusan orosz irodalmi műfaj. Dal. Témája a mindennapi élet eseményei.
  5. Dal: rövid lírai műfaj, amely érzelmeket fejez ki dallamos formában.
  6. Dithürambosz: Dionüszosz tiszteletére, zenével, tánccal előadott himnusz. Később (Kr. e. 7.századtól) isten tiszteletére előadott kardal-típus. (Szimonidész)
  7. Ekloga: görög eredetű lírai műfaj. Alapja a bukolikus (pásztori) költészet. Gondolatok, érzelmek szembesítése párbeszédes formában. A költő és a pásztor beszélget egymással a világ dolgairól. (Radnóti)
  8. Elégia: görög eredetű lírai műfaj. Időmértékes forma (disztichonban írt vers). Melankolikus hangulatú, bánatot, értékvesztést, rezignált lelkiállapotot kifejező mű.
  9. Epigramma: eredetileg sírfelirat volt. Rövid, tömör, általában két részből áll, egy rövid bevezető rész után velős mondanivalójú csattanóval zár. (Kölcsey: Huszt)
  10. Epilógus: utószó, utóirat. Önálló műként létösszegző vers. (Arany J. : Epilógus)
  11. Gnóma: velős mondás, aranymondás, bölcselő epigramma, emlékvers.
  12. Haiku: eredetileg japán költemény. A XX. században más nyelvek irodalmában is megjelent. Az évszakok kötelező jelleggel megjelennek. 3 sorból, 17 szótagból áll.
  13. Himnusz: az óda rokon műfaja. Vallásos jellegű, Istenhez szóló, imaszerű ének. Egy-egy nemzet jelképévé válhat. (Kölcsey F. : Himnusz)
  14. Kaszída: az arab irodalom lírai műfaja, de a perzsák is átvették a 6-7. században.100-nál is több sorból áll. 3 részre tagolódik: bevezetés, utazás a sivatagban, dicsőítés.Időmértékes, rímes vers. A kaszída jelentése: Vers.
  15. Helyzetdal: a beszélő a megjelenített helyzet szereplőjeként szólal meg. Hangneme, stílusa a helyzetnek megfelelő.
  16. Képvers (kalligram): olyan vers, amely betűk, szavak, verssorok, versszakok sajátos grafikai-tipográfiával jelenítik meg a tartalmat, a mondanivalót. A XX. század műfaja. Első képviselője: Apollinaire.
  17. Limerick (költészet): eredetileg az ír költészet műfaja. 5 soros, abszurd, humoros, néha obszcén tartalmú, jambikus vers. Rímképlete: aabba.
  18. Mesterszonett (szonettkoszorú): a XIV. századtól a szonetteket ciklusba rendezték (tematika és a rímek alapján). Egy ciklus 15 szonettből állt. A tizenötödiket viszont úgy kellett megírni, hogy a többi szonett első sorából álljon. Ezt az utolsó szonettet hívjuk mesterszonettnek.
  19. Óda (odé = ének görög szóból): fenséges személyről, tárgyról vagy fogalomról szóló, emelkedett, ünnepélyes hangú lírai mű. (Vörösmarty: Szózat)
  20. Prózavers: ritmikus prózában írt költemény. Nem metrikus. A ritmus a tagmondatok, mondatok szintjén jön létre, illetve a nyomatékrend, a hanglejtés és a hasonló szerkesztés révén.
  21. Rapszódia: az érzelmeket végletekig fokozó, szélsőséges érzelmeket kifejező lírai költemény.
  22. Szonett: rövid dal. Kötött forma: 14 sorból áll: kettő 10-11 szótagú négy soros szakaszra (quartinárá) és kettő ugyanannyi szótagszámú három soros szakaszra(terzinárá) osztható.
  23. Szabadvers: lásd: prózavers!
  24. Tanító költemény: verses oktatás. Világnézeti, erkölcsi vagy költészettani témában. Az óda vagy az episztola műfajában, de önálló műfaj is.
  25. Zsoltár: verses, énekelhető imádság. Az Ószövetség 150 zsoltárt tartalmaz (Zsoltárok könyve).
  26. Xénia: eredetileg vendégeknek szánt ajándék felirata volt. Ma irodalmi tárgyú epigramma.
Szerző: klió  2011.01.05. 08:12 Szólj hozzá!

A francia klasszicista dráma jellegzetességei

Molière írói név. Valódi neve: Jean Baptiste Poquelin 1622. január 15-én, Párizsban született. Drámaíró, rendező, színész. A modern komédia megteremtője. A párizsi jezsuiták kollégiumában filozófiát és latint tanult. Apja királyi kárpitos volt, s halála után fiára hagyta hivatalát. Így az ifjú bejárt a királyi udvarba, és gyakran találkozott XIV. Lajossal. Az író állítása szerint (ez vitatják) jogi doktori címet szerzett. 1643-ban szerelmével, Madelain Bejart-ral és annak két testvérével megalapították első színtársulatukat, de ez 1645-ben csődbe jutott. Molière az adósok börtönébe került. Szabadulása után kedvesével 14 évig vándorszínészkedett. 1658-ban került újra Párizsba. A Louvre (akkor még színház volt) épületében némi sikerrel játszotta Corneille tragédiáját (Nicomede). Társulata egyesült a párizsi-olasz commedia dell’arte-társulattal. 1659. november 18-án mutatták be Molière első darabját, a Kényeskedőket. 1661-ben megírta és előadták A féltékeny herceg, majd a Férjek iskolája című darabot. 1662-ben a Petit-Bourbonból átköltöztek a Theâtre du Palais-Royal épületébe. Feleségül vette Madelaine titkos leányát, Armande-ot. Ekkor adták elő a Nők iskoláját. Házassága és a darab is nagy felháborodást váltott ki, de a király megvédte, sőt elvállalta fia keresztapaságát is. 1664-ben a Versailles-ban mutatták be a Tartuffe-öt. Óriási botrány tört ki. A király már nem tudta megvédeni, betiltotta a darabot. 1666-ban megírta a Mizantrópot. 1667-ben átdolgozta a Tartuffe-öt, de ezt meg a főpapság tiltatta be. Ekkor már beteg volt. A Fösvény azonban nagy sikert aratott, és a Tudós nők is (1672). 1671-ben meghalt Madelaine. 1673. február 17-én, a Képzelt beteg előadása közben a színpadon összeesett, majd néhány órával később otthonában meghalt. Mivel színészeket nem temethettek megszentelt földbe, a király külön engedélyére volt szükség, hogy éjszaka elbúcsúztassák a temetőben. Földi maradványait 1792-ben a Pantheonba, majd később, 1817-ben a Père Lachaise temetőben helyezték el.

 

A francia klasszicista dráma és színház:

A színház: nyilvános kőszínházakat építettek. A földszinti nézőteret függönnyel választották el a színpadtól. Még nincs díszlet, csupán kellékek, kosztümök, rizsporos parókák. Már nők is játszhattak a darabokban.
A dráma: a komédia különböző változatai alakultak ki. A „komédia” szó valószínűleg a „kommosz” és az „odé” görög szavak összetételéből alakult ki. Jelentése: mulató dal, gúnydal. Franciaországban nagy népszerűségnek örvendett az olasz commedia dell’ arte, a rögtönzött bohózat. A színészek nem megírt szöveget adtak elő. Csak a cselekményt rögzítették, a párbeszédeket rögtönözték. Állandó típusok léptek a színre: a hetvenkedő katona, a pórul járt, fösvény kereskedő, hoppon maradt öreg gavallér, szerelmesek, okos vagy együgyű szolgák. Ezek a típusok Molière-nél is megtalálhatóak. Ugyanakkor tanult a vásári komédiásoktól is. A farce vaskos humorú, kötekedő párbeszédeiből, nyelvi játékaiból.
A dráma egy helyszínen, egy nap alatt játszódik, egy cselekményszálon.
A klasszikus dráma a szenvedélyek, konfliktusok végső kirobbanását vitte színre.

 

Tartuffe

1664-ben mutatták be. Letiltották az előadását (lásd fenn).1669-ben kap végleges bemutatási engedélyt.
Műfaja: komédia.
Témája: az álérték, az értékhiányból eredő hiszékenység leleplezése.
Alapkonfliktus = értékkonfliktus: a hagyományra épülő családi összetartozás értéke csap össze a látszatértékkel, az álszentséggel.
Cselekménye: egy szálon fut, egy nap történéseit mutatja be, egy helyszínen (Orgon házában).
Egy rokonszenves család áldozatul esik egy démoni gazembernek, Tartuffe-nek, aki mint egy jólelkű atya hálózza be és fosztja ki Orgon családját.

  • Tartuffe tudja, hogy mit akar: élvezetet és vagyont. Csak érzékisége buktatja le. Alakjában a szerző a rosszaságot, a meghunyászkodó álszenteskedést, a hatalmaskodó cselszövést állítja pellengérre.
    Orgon lánya, Marianna kezét Tartuffe-nek akarja adni. Fiát elkergeti, mert egyedül ő kétkedik. Közben Tartuffe a ház úrnőjének is szerelmet vall. Orgon hiszékeny, bizonyos dolgokkal elfogult, vakbuzgó.
  • Pernelle asszony: hiszékeny, elfogult Tartuffe-fel szemben. Zsarnokoskodó, erőszakos.
  • Orgon alakja nevetséges. Méltatlan a családfő szerepre. Jóhiszemű, de szánalmas figura. A ház népén zsarnokoskodó családfő.
  • Dorine, a komorna: szókimondó. Ő szólaltatja meg a nép józanságát.
  • Cléante, a ház úrnőjének bátyja: a cselekményen kívül álló figura. Ő szólaltatja meg a szerző véleményét a vallásosságról. Ő a rezonőr = az ész, az értelem.

A lelepleződést a királyi beavatkozás teszi nyilvánvalóvá. Tartuffe beárulja Orgont a királynál. A rábízott titkot elárulja neki, de a király nem végezteti Orgont.
Az író a természetességet, a józanságot, a mértéktartást állítja eszményül az emberek elé.

Szerző: klió  2011.01.01. 17:54 Szólj hozzá!

Móricz Zsigmond 1939-től a népi írók alapítójaként, a Kelet Népe szerkesztője lett. Érdeklődése a városi szegénység felé fordult már a 30-as évek eleje óta, s megfogalmazódott benne a folyóirat jelmondata: „Hagyd a politikát, építkezz!” Ezt a gondolatot erősítette meg benne egy különös találkozás. 1936-ban, éjszaka gyalogosan ment át a Ferenc József hídon (ma Szabadság híd) és találkozott egy lánnyal, aki öngyilkos akart lenni. Az író megszólította, hogy mit keres itt. A lány ezt válaszolta: „Az anyja szemit, jó volna beleugorni a Dunába!”
Megmentette a lányt az öngyilkosságtól, akiről később megtudta, hogy Littkey Erzsébetnek hívják, lelencgyerek, ágyrajáró, s már annyival tartozik szállásadójának, hogy nem mer hazamenni.
A találkozásból tartós kapcsolat lett. Móricz magához vette, 1941-ben lányává fogadta. Neve: Littkey-Móricz Erzsébet lett. 1916-1971-ig élt, s életének történetéből Móricz 28 novellát (Csibe-novellák) és egy kisregényt írt: Árvácska címen.
Móricz így vall az Árvácskáról: „Irtóztató könyv azt hiszem, de a fantáziának egy sora sincs benne. Ilyen könyvet még nem írtam. Ennek a legkisebb mondata is magából a nyers életből szállott fel, mint a mocsárból a kénes gőz.”
Mindaz, ami az Árvácskában olvasható, az maga a kegyetlen valóság. Littkey Erzsébet mindezt átélte, s szörnyű szembesülni a szeretet olyan mértékű hiányával, amely a regény szereplőiből árad.
Elemzés:
Színhely: a Kecskemét környéki tanyavilág.
Idő: az 1920-as évek.
Főhőse: egy 7-8 év körüli lelenclány, akit az első család Csörének, a második Pöszének nevez, s csak később tudja meg igazi nevét: Állami Árvácska.
Cselekménye: A Barbárok c. novellából megismert embertelen, szívtelen, kegyetlen világba kerül bele a csöpp, szeretetre vágyó kislány. Maga az író zsoltároknak nevezi az egyes fejezeteket, utalva a Szentírás fájdalmas énekeire. „Líraibb pátoszú regénye nincs modern irodalmunknak”- írta Czine Mihály irodalomtörténész.

  • A pokol első köre: A végtelen pusztára, egy tanyára, a szegényparaszt Dudásékhoz kerül a kislány. A család azért veszi magához „az államit”, mert a tőle elvett ruhát a saját gyermekeire adhatja, s az érte kapott pénzből mindig „kitelik a disznóhizlalás”, a tehénlegeltetést is rá lehet bízni. A kislány kemény leckét kap az életről. Amikor a szomszéd dinnyéjéből elvesz egyet, „kedvesapám” forró parazsat tesz a kezébe. Dudásné pedig kioktatja: „El ne vedd többet a másét! Itt neked minden a másé…tanuld meg, hogy neked sehol a világon semmit se szabad elvenni, mert neked nincsen semmid. A bőröd, az a tied, de egyebed neked nincsen.” A meztelenül járatott kislány öntudatlanul éli át, amit az aljas Kadarcs Pista bácsi művel vele. A hivatalból eljáró „naccsága” számára a kislány ügye csak egy elintézendő akta, s alkalom arra, hogy megvesztegethessék. Így kerül Árvácska a gazdag paraszti családba Szennyesékhez.
  • A pokol második köre: Itt csak a munka és a verés az élete. A gazdaasszony, Zsaba Mári zsugoriságával és kegyetlenségével keseríti meg az életét. Betöri a fejét, kiveri a fogát, enni alig ad neki, a tanítót megvesztegeti, hogy ne kelljen iskolába járatni. Árvácska itt sorstársra talál Csomor bácsiban, aki tönkrement takácsmester, s aki a maga módján segíti: elviszi a templomba, javítgatja beszédhibáit, de ő is csak ezt tudja tanácsul adni: „Akinek az Állam a dajkája, annak kétszer is meg kell gondolnia, ha meg akar születni.”
  • A pokol harmadik köre: a gépészlak, ahol Verőék laknak. Ők is hasonló okok miatt fogadják magukhoz, mint az előző családok: kihasználni, megalázni. Itt két vezényszót kell megtanulnia: of (a németből ferdített auf), azaz kelj fel, és a lóf, azaz szaladj, mert különben jön a prakker. A gépészkovácsné szereti ezt a nevelési eszközt. Megaláztatásai csak sokasodnak, amikor Pestről karácsonyra megérkezik Verőék lánya, aki abban leli örömét, hogy „rohadt kis államinak”, „zabigyereknek” hívja. Árvácska apró lázadásaiban lassan megnyilvánul, hogy ő is érzi kiszolgáltatott helyzetét. Megnő benne az ösztönös tiltakozás sorsa ellen. A disznóölés estéjén a borért szalasztott kislány találkozik egy fiatal párral. Magatartásuk, majd öngyilkosságuk arra utal, hogy nekik is lehetett egy Árvácskájuk, sőt a szövegösszefüggés azt a lehetőséget sem zárja ki, hogy talán ők voltak a kislány szülei, ezért jöttek erre a helyre. Mindenesetre szerepeltetésük növeli a kisregény tipizáló erejét.

A mű cselekménye tehát egyenes vonalú, epizodikus szerkesztésű (csak a színhelyek változnak).
A karácsonyesti eseményeket az író a katartikus hatású végletig viszi. Az édesanyját váró kislány gyertyája nyomán az égig lobog a „tisztítótűz”. Mégsem megnyugtató ez a balladai homályba vesző befejezés.
Az Árvácska 1940-ben jelent meg folytatásokban a Kelet Népében. 1941-ben könyv formában is.

Stílusa:

  • Kegyetlenül realista, ugyanakkor lírai.
  • Beszélőnevekkel teszi egyértelművé karaktereit.
  • Az epizodisztikus szerkesztés.
  • A nép nyelvének tökéletes ismerete.

A mű továbbélése:
Árvácska című film. Rendező: Ranódy László és Mészáros Gyula
Főszereplő: Czinkóczi Zsuzsa
Szereplők: Nagy Anna és Moór Marianna

Szerző: klió  2011.01.01. 09:41 Szólj hozzá!

Katona József rövid életrajza: 1791. november 11-én született Kecskeméten. Elemi iskoláit is itt végezte a római katolikus iskolában (1798-1802). Gimnáziumi tanulmányait a pesti, kecskeméti és a szegedi piaristáknál végezte. Ezután filozófiát és jogot tanult Pesten. 1816-ban ügyvédi diplomát szerzett. 1820-tól önálló ügyvédként dolgozott Pesten. 1811-től kapcsolódott be a Második Pesti Magyar Játékszíni Társaság munkájába. Lovagregényeket fordított és dramatizált. Reménytelen szerelem fűzte Déryné Széppataki Rózához. Első önálló munkája a Luca széke, karácsonyi színjáték. Verseket is írt. Történelmi drámák írásába kezdett: Ziska (1813), Jeruzsálem pusztulása (1814), Bánk bán (1815 – az első változat). Mivel a Bánk bánt említésre sem méltatták, 1819-ben a székesfehérváriaknak átdolgozta, de a cenzúra nem engedélyezte a bemutatást. A Bánk bán csak 1821-ben jelent meg nyomtatásban, a Tudományos Gyűjtemény c. folyóiratban. 1826-tól Kecskemét főügyésze lett. Lemondott a további írásról, de főleg a publikálásról. „ Ha a madár látja, hogy hasztalan esik fütyürészése, élelemről gondoskodik, és elhallgat.”- írta. Még a kecskeméti tanács felkérte, hogy készítse el egy színház terveit, de 1830. április 16-án, a mostani kecskeméti városháza előtt szívrohamban meghalt.
Életét művészi sikertelenség, hallgatás jellemezte. Ennek fő oka, hogy Pest helyett Kecskemét volt alkotói közege, egy vidéki kisváros. (Vízfejű ország ez a miénk.)

 

Bánk bán

Keletkezési körülményei: Az Erdélyi Múzeum c. folyóirat a kolozsvári Nemzeti Színház megnyitására pályázatot hirdetett. Erre küldte el Katona József a Bánk bán 1815-ben írt első változatát. A bíráló bizottság még említésre méltónak sem tartotta a művet.
1819-ben átdolgozta (a székesfehérváriak kérésére), de a cenzúra nem engedélyezte a bemutatását.
1821-ben jelent meg a Tudományos Gyűjtemény c. folyóiratban.
Alapja: Heltai Gáspár Chronicája és a valós történelmi tények (amelyeket a szerző szabadon kezel.)
Műfaja: történelmi dráma.
Cselekménye: II. Endre idején játszódik. A királyt távollétében Bánk helyettesíti. Hazatér országjáró útjáról, és az udvarban látja, hogy két merénylet is készülőben van. Egyik: felesége, Melinda ellen készül. Ottó, a királynő öccse akarja meghódítani Melindát. A másik: a főurak összeesküvése, akik a királyné ellen lázadnak. Bánk úrrá lesz az összeesküvésen, de nem tudja megmenteni Melindát. Melinda és Tiborc (a nép) sorsa, valamint a királyné, Gertrudisz orv támadása érlelik meg tettét: megöli a gőgös királynét.
A cselekmény 3 szálon fut: a haza, Melinda és a nép sorsa. A 3 szál Gertrudisz és Bánk alakjában találkozik.
Szerkezete: előversengés + 5 felvonás.

  • Előversengés: Ottó faggatja Biberachot, hogyan csábíthatná el Melindát. A királyné látszólag ellene van.
  • I. felvonás: A királyt kivéve mindenki színre lép. Petur a magyar szabadságot élteti. Bánk szemtanúja Melinda és Ottó találkozásának. A királyné szemrehányást tesz Ottónak, hogy nem képes megszerezni Melindát.
  • II. felvonás: A nemesek találkozója, tanácskozása. Bánk csillapítja a békétlenkedőket.
    Biberach, a cselszövő, figyelmezteti Bánkot, hogy Melinda veszélyben van.
  • III. felvonás: Bánk találkozik Melindával. Tiborc panasza érleli meg Bánkban, hogy Gertrudisszal beszélnie kell.
  • IV. felvonás: Gertrudisz fölényesen kezeli Bánkot, tőrt ragad, de Bánk kicsavarja Gertrudisz kezéből és megöli.
  • V. felvonás: Megérkezik a király. Előtte történik az események tisztázása.

A cselekmény ideje mindössze három nap.
A szereplők rendszere:

  1. csoport: Gertrudisz és köre: Ottó, Biberach és Izidóra (léha, beképzelt, ármánykodó)
  2. csoport: Bánk és köre: Melinda, Mikhál, Simon, Tiborc, Petur és a lázadók.
  3. csoport: Endre és köre: Myska bán és fia, Solom mester.
  • Bánk jelleme: érzelmekre és indulatokra épített jellem. Konfliktushelyzete magán- és közéleti.
    Megpróbálja a kettőt elválasztani egymástól, de ez nem sikerül. Felelősnek érzi magát
    Magyarország sorsáért. Csak akkor érzi a megalázottságot, amikor a családjában történik.
    A királynő megölése után nem érez diadalt. Vállalja tettét, de érzi, hogy magára maradt.
  • Melinda: Idegenül érzi magát a királyi udvarban. Gyenge ahhoz, hogy a saját lábán megálljon.
    Őszinte szeretettel szereti és tiszteli férjét.
  • Petur: az indulatait fékezni nem tudó magyar nemes.
  • Tiborc: Bánkhoz hűséges szolga. Kölcsönösen tisztelik egymást.
  • Gertrudisz: Élvezi a hatalom gyakorlását. Erős akaratú, öntelt, büszke, lenézi a magyarokat.
  • Ottó: erkölcstelen, morál nélküli. Tetteinek következményeit nem látja. Gátlástalan.
  • Biberach: intrikus, hazátlan „lézengő ritter”. Kívül áll a világ dolgain.
  • Endre: gyenge uralkodó, de magyar. Hitt a királyi hatalom igazságosztó, a nemzeti békét megteremtő szerepében.

Bánk tragédiája: végzetes hibát követett el azzal, hogy egyéni sérelemből, magánemberként, bosszúból ölte meg a királynét. (Magánéletét nem tudta kizárni a politikából.) A törvénytelenséget ő maga követte el, ami ellen harcolnia kellett volna.
A mű utóélete:

  • 1833-ban Kassán adták elő először.
  • 1848-ban Pesten is. Ezzel ünnepelték a forradalom győzelmét. (Március 15. )
  • 1861 Erkel Ferenc operája.
  • 1912 Janovics Jenő filmje
  • 2002 Kael Csaba filmje.

Arany János és Gyulai Pál tanulmányai mutattak rá irodalmi értékeire.
Azóta nemzeti drámánk.

Szerző: klió  2010.12.30. 08:14 Szólj hozzá!

Madách Imre rövid életrajza: 1823. január 21-én született Alsósztregován (ma Szlovákia), nemesi családban. Félénk, magányos, törékeny, beteges gyermek volt. Tanulmányait magánúton végezte. Vizsgáit a váci piarista gimnáziumban tette le 1829 és 1837 között. Már 1837-ben testvérével kéziratos hetilapot indított, Litteraturai Kevercs címen. 6 idegen nyelvet birtokolt: német, francia, szlovák, angol, latin és ógörög. 1837-től a pesti egyetemen bölcsészetet majd jogot tanult. Megismerkedett a radikális fiatalok körével. Első verseskötete: Lantvirágok ekkor jelent meg. 1841-ben ügyvédi vizsgát tett, s ezután aljegyzőként dolgozott. 1845-ben feleségül vette Fráter Erzsébetet. Első gyermekük a születése napján meghalt. 2. fiúk 1848. január 1-jén született. A szabadságharcban szervezőként vett részt, és több családtagját (2 öccsét) elvesztette. 1851-ben lánya született. A szabadságharcosok bujtatásáért elítélték és bebörtönözték. Itt írta meg a Tragédia első változatát Lucifer címmel. 1853-ban megszületett 2. lánya. Szabadult a börtönből, de elvált feleségétől. 1861-től országgyűlési képviselő.1862-től a Kisfaludy Társaság tagja. 1863-tól a Magyar Tudományos Akadémia tagja. 1864. október 5-én szívelégtelenségben hunyt el.

 

Az ember tragédiája

Keletkezése: 1859. II. 17. és 1860. III. 26. között (a börtönben). 1862-ben jelent meg.
Kor: a szabadságharc utáni évek, a Bach-rendszer.
Alkotói háttér: magánéleti gondok, börtön, alkotói válság, pesszimizmus.
Műfaja: drámai költemény (emberiségdráma, emberiség-költemény, lírai dráma, világdráma).
Világirodalmi példák: Milton: Az elveszett paradicsom, Goethe: Faust (a romantika kedvelt műfaja).
Világszemléleti alap: a Hegel által felállított triáda: van az uralkodó eszme a TÉZIS. Ennek ellentéte az ANTITÉZIS. A kettő idővel feloldódik egy átfogó eszmében: a SZINTÉZISBEN.
Témája: az emberiség nagy problémái. A lét kérdéseire keresi a választ: Mi az emberi lét célja, értelme? Fejlődik-e az emberiség? Milyen az egyén és a közösség viszonya? Milyen a férfi nő kapcsolata?
Szerkezete: 15 színből áll.

1-3. és a 15. szín a keretszín, a bibliai színek. Bennük Lucifer bírálja az Úr teremtő munkáját. Lucifer a lázadás szelleme. Lázad az Úr ellen. Az Úr lehetőséget ad neki, hogy bebizonyítsa igazát.

4-14. szín: a történelmi színek. A 3. színben Lucifer álmot bocsát Ádámra és Évára. Álmukban végigvezeti őket az emberiség történelmén. Meg akarja semmisíteni az emberpárt, s így megdönteni az Úr hatalmát.

A történeti színek:

  • 4. Egyiptom
  • 5. Athén
  • 6. Róma
  • 7. Konstantinápoly
  • 8. Prága I.
  • 9. Párizs (álom az álomban)
  • 10. Prága II.
  • 11. London
  • 12. Falanszter
  • 13. Az űr
  • 14. Az eszkimó-világ

4-10.szín a történelmi múlt. A 11. szín Madách Imre jelene. A 12-14. a jövő, Madách korának tudományos ismeretei alapján.
A történeti színek alapkonfliktusa: a nagy eszme megjelenik (tézis), eltorzul (antitézis), továbblépés a szintézis reményében. Lucifer az emberiséget ironikusan fogja fel (antitézis). Ádám megújuló világszemlélete a tézis és a szintézis reménye.
Évának nincs különösebb szerepe a drámai párbeszédekben. Ő a mindenkori korban a nő.

Jellemek:

  • Az Úr: abban a reményben bocsájtja útjára a megteremtett harmonikus világot, hogy sokáig nem kell beleszólnia annak működésébe.
    A mű kulcsszereplője Ádám és Lucifer. Egymás ellentétei (tézis-antitézis).
  • Ádám: a hinni akarást képviseli. Minden kudarc után képes megújulni. Madách optimista énjének megtestesítője. Annak az embernek a jelképe, aki mindig a szebbre, jobbra törekszik.
    Nagy eszmékben hisz, s ha ezekben csalódik, újat keres és küzd tovább.
  • Lucifer: A kétely, a tagadás képviselője. Célja az Úr világának megdöntése. Ádám kétségbe hajszolásával akarja megsemmisíteni az embert. Az első csatában győz: Éva segítségével. Az első emberpár elfordul Istentől. Elkövetik az eredendő bűnt. A történeti színekben Lucifer nagy igazságokat mond ki. Hamis illuziókat leplez le. Az érzelmekkel szemben az észt, a rideg tudományt sorakoztatja fel. Madách pesszimista énjének megjelenítője.
  • Éva: Ádám és Lucifer között áll. Ő a szintézisteremtő alak. Figurája minden színben változik. Hol segíti, hol gátolja Ádámot. Igaz, hogy miatta vesztették el a Paradicsomot, de nőiességével mindig fel tud idézni valamit az elvesztett Édenből. Fiatalságát mindvégig megőrzi. (Ádám pedig egyre öregebb és passzívabb lesz.) Ő Lucifer legerősebb ellenfele, hiszen Lucifer vele szemben tehetetlen. Ő győzi le Lucifert és menti meg Ádámot, és az egész emberiséget azzal, hogy gyermeket vár.

A drámát 1883. szeptember 23-án mutatták be a Nemzeti Színházban.
2002-ben az új Nemzeti Színház nyitóelőadása volt.
Nemzeti drámánk. Számtalan nyelvre fordították le.

Szerző: klió  2010.12.28. 10:12 Szólj hozzá!

A dán királyfi története.
Shakespeare (1564. ápr. 23.?- 1616. máj. 3.) a Hamletet 1601 körül írta. Nyomtatásban 1603-ban jelent meg. Első magyar fordítója Kazinczy Ferenc volt (1790-ben még prózában). Verses formában Arany János fordította le 1867-ben. További fordítói: Mészöly Dezső és Eörsi István.
Műfaja: bosszúdráma. A maga korában igen népszerű műfaj volt.
Színhely: Helsingör (Képzeletbeli hely)
A cselekmény ideje: valamikor a középkorban.
Cselekménye: Hamlet apjának halála után öccse, Claudius foglalja el a trónt. Feleségül veszi bátyja özvegyét. Hamletnek megjelenik apja szelleme, és elmondja neki, hogy őt öccse mérgezte meg. Hamlet bosszút esküszik. Őrültséget színlel. Sorra kijátssza a király kémeit és gyilkos terveit. Egy színielőadás rendezésekor leleplezi a királyt. Végül maga is áldozatul esik a küzdelemnek, de az utolsó pillanatban leszúrja a királyt.
A dráma szerkezete:

  1. felvonás: Hamlet apjának szelleme
    1. szín: a rémes éjszaka.
    2. szín: a trónterem. A fényes udvari népség. A király hamis beszéde.
    3. szín: Polónius eltiltja lányát Hamlettől.
    4. szín: a szellem megjelenése.
    5. szín: a szellem elmondja halála okát. Hamlet döbbenten hallgatja.
  2. felvonás jelenetei:
    1. Polónius és Ophélia
    2. Claudius
    3. Rosencrantz és Guildenstern
    4. Claudius és Gertrúd
    5. Polónius és Hamlet
    6. A színészek megjelenése
  3. felvonás:
    1. jelenet: Hamlet leleplezi a királyt
    2. jelenet: A király elhatározza, hogy megöleti Hamletet.
    3. jelenet: a színielőadás (ez a tetőpont)
  4. felvonás: Ophélia tragédiája (megőrül és öngyilkos lesz).
  5. felvonás: A temetői jelenet (a temetés).

A tragédiában az erőviszonyok egyenlőtlenek: Hamletnek csak Horátio segít, míg Claudius mellett ott van az egész udvar.
Hamlet jelleme: a többiektől külsőben és lélekben, erkölcsben, gondolkodásban, világnézetben eltérő nagy egyéniség. A nép kedveli. Törvény szerint őt illetné a trón. Bölcs, kényes becsületére és lelki tisztaságára. Művelt, tanult ember. Töprengő lélek. Az eszmék embere, így idegen tőle az erőszakos cselekvés. Nem csak egy embertől, Claudiustól akarja megszabadítani az országot, hanem egyúttal a bűntől, a romlástól az egész világot. Így a személyes bosszú a gonosz világ megjavításának szándékává nő.
Habozása, kételyei: egyedül ő tud a gyilkosságról, és semmiféle bizonyítéka nincs. Ha megölné a királyt, gyilkossá válna a világ előtt. Ezért az őrültség álarca mögé bújva leplezi le a királyt. A lét és a nemlét kérdésein töpreng. Az öngyilkosságra is gondol. Az angliai követségi tanulmányútja is lemondás a cselekvésről. A dráma végén szükségszerű kényszerből mégis megöli a királyt.

A jók és a rosszak is meghalnak. Így nem áll helyre az idő és a harmónia. Mégis egy csöpp reménysugár: Fortinbrasnak talán majd sikerül helyreállítania a világ megbomlott erkölcsi rendjét.

Szerző: klió  2010.12.26. 17:23 2 komment

Shakespeare 1564-ben Stratford-up-on-Avonban született. 1592-ben került Londonba. Fő részvényese lett a Globe Színháznak. 1616-ban szülővárosában halt meg.
Királydrámái: II. Richard, III. Richard, János király, IV. Henrik, V. Henrik
Szentivánéji álom és a Romeo és Júlia (1591 és 1596 között írta).
Vígjátékai: Windsori víg nők, A makrancos hölgy, Sok hűhó semmiért, Vízkereszt, vagy amit akartok, Minden jó, ha vége jó, Ahogy tetszik, A velencei kalmár, Szeget szeggel.
Római tragédiák: Julius Caesar, Antonius és Cleopatra, Coriolanus.
Ősvilági tragédiák: Hamlet, Macbeth, Lear király, Othello
Pásztordrámák: Téli rege, Cymbeline, Vihar.

 

Romeo és Júlia

Szerelmi tragédia. 1491 és 1496 közt írta. 1497-ben jelent meg.
A középkor és a reneszánsz határán játszódik a történet, amikor már az emberek lázadnak a középkori merev szabályok és kötöttségek ellen, és a természet, az élet szeretetét, az érzelmek és gondolatok szabadságára vágynak. (Kb.: az 1300-as évek)
A sorsüldözött szerelmesek motívuma vándormotívum az irodalomban.
Szerkezete: a jelenetek időrendben következnek egymás után. (Csak az utókor tagolta 5 felvonásra.) Szimmetrikus kompozíció: szonettformában írt prológus

  • Expozíció
  • Bonyodalom
  • Cselekmény kibontakozása
  • Tetőpont
  • Végkifejlet

A történet: mellékszereplőkkel indít. Az ő szavaikból ismerjük meg az alaphelyzetet: a két család, Montagou és Capulett család viszályát. A fiatalok találkoznak a bálon, és első látásra egymásba szeretnek. Erkélyjelenet. Titokban, Lőrinc barát segítségével házasságot kötnek. Mercutio és Tybalt halála. Romeónak el kell menekülnie. A szerelmesek halála. A herceg kibékíti a két családot.
A színhely: Verona
Romeo és Júlia szerelme első pillanattól kezdve kiszámíthatatlan, irracionális. A fiatalok szerelmében őserő rejlik, ami mindenkit magával ragad. Ez a szerelem felemelő, fantasztikus, ugyanakkor katasztrofális és pusztító. A két fiatal szabadon választ, és a hagyományoknak megfelelően, igaz titokban, de házassággal szentesítik kapcsolatukat. Az adott történelmi helyzetben ez tragédiához vezet. Szerelmük egyszerre új és régi. Új, mert a reneszánsz szabadságvágyat tükrözi, ugyanakkor régi, mert a hagyományokra épülő házasságban akarják megvalósítani kapcsolatukat.
Az egyetemes szerelemélmény legszebb és legtisztább megnyilvánulása ez a mű.
Feldolgozások:

  • Franco Zeffirelli filmje (1968)
  • Baz Luhrmann filmje
  • Leonard Bernstein: West Side Story
Szerző: klió  2010.12.20. 06:26 Szólj hozzá!

Reneszánsz = újjászületés. Itáliából eredő, egész Európában elterjedt stílusirányzat. A középkor merev, szabályokkal, előírásokkal megfogalmazható gondolati, erkölcsi és formai világa után a természet-, az életszeretet, a humanizmus, az érzelmek és gondolatok szabadsága, a személyiség felfedezése, sokszínűsége. Nem véletlen, hogy a mai ember számára is a legérthetőbb, legelfogadhatóbb művészeti stílusirányzat. (Leonardo da Vinci, Michelangelo).

Az angol reneszánsz: Erzsébet a királyné. (Anglia gazdag). A XVI. század vége, a XVII. század eleje. Állandó színtársulatok alakultak. 1576-tól állandó színház is működött. A századfordulón már 10 színház működött Londonban. Leghíresebb a Globe Színház.

Előzmények: a középkori misztériumjátékok. Az angol pubokban divatos drámajátékok (hasonlóak a mai stand-up comedykhez).

Helyszín: fából épült kör vagy sokszög alaprajzú épületek, több emeletesek. A nézőtér alsó, arénaszerű részén a pórnép ült. Az erkélyeken az előkelők.

Nézők: vegyes népréteg. Belépődíj: az egyszerű ember félnapi bére. Hangosan kommentálhatták az eseményeket. Álló- és ülőhelyek voltak.

Színpad (játszótér): első része nyitott emelvény, amely benyúlt a nézőtérre. Ez az ELŐSZÍNPAD. Hátsó része függönnyel elválasztott BELSŐ SZÍNPAD, amely fedett. A belső vagy hátsó színpad feletti rész is játéktér volt. Ez a FELSŐ SZÍNPAD.

Előadásmód, színészek: minden nap friss darabot játszottak. A színészek civilben a mecénásuk címerét viselték. A társulat kb. tucatnyi (10-12) színészből állt. A női szerepeket fiúk játszották.

Díszlet, világítás: Világításra nem volt szükség, mert nappal játszották a darabokat. A díszlet maga az épület volt. Ha mégis szükségesnek kínálkozott, akkor csupán jelzésszerű: pl.: éjszaka van: egy égő gyertyát tettek a színpadra.

Kellékek: jól felszerelt színház, jelmezek, álarcok, stb.

Író (szerző): a szerzői jog nem védett. A szereplők másolják, belejavítanak a szövegbe, sőt néha még a nézők kívánságát is beleszövik. A szövegkönyv eredetijéből csak 1 példány van.

A kor felfogása: az írás is csak egy mesterség, nincs kiemelt státusza.

Forma: a drámákat nem tagolták felvonásokra, ezt csak az utókor tette meg (általában 5 felvonás). A színtér és az idő gyakran változott. A legszélsőségesebb ellentéteket keverte egybe. Tematikusan: királydrámák, vígjátékok, színdarabok (átmeneti műfaj volt), nagytragédiák.

A kor drámái kifejezték a középkori kötöttségeken túllépő, a szenvedélyes életet élő

ember igényét és gondolkodásmódját. Ettől reneszánsz a mű.

Szerző: klió  2010.12.14. 08:01 Szólj hozzá!

Szophoklész (Kr.e. 497- 406) a thébai mondakört dolgozta fel. Nyolc drámája ismert: Aiasz, Trachiszi nők, Antigoné, Oidipusz király, Élektra, Philoktétész, Oidipusz Kolonoszban, Nyomkeresők.

 

Oidipusz király

  • Prologosz (1-150. sor): bevezetés: a drámai szituáció: pestis pusztít Thébában. Kreón visszatér a jósdából. A jóslat pedig az, hogyha megtalálják Laiosz király gyilkosát, elmúlik a járvány. Oidipusz, a király megígéri népének, hogy felkutatja és megbünteti a gyilkost.
  • Parodosz (151-215. sor): a kar himnikus imája kéri az isteneket, hogy szűnjön meg a járvány.
  • Epeiszodion 1. (216-462. sor): a drámai harc kezdete. Oidipusz felszólítja a népet, hogy minden régi történést mondjanak el. Elátkozza Laiosz király gyilkosát, nem tudva, hogy ő maga az. Teirasziász rejtélyes dolgokról mesél.
  • Sztaszimon 1. (463-511.sor): a kar a gyilkos szánalmas helyzetéről énekel.
  • Epeiszodion 2. (512-862. sor): Iokaszté elmeséli Laiosz király halálának körülményeit. Oidipuszban felébred a gyanú, hogy talán ő a gyilkos.
  • Sztaszimon 2. (863-910. sor): a kar elítéli Iokasztét, mert kételkedik a jóslatban.
  • Epeiszodion 3. (911-1085. sor): késleltetés. Korinthoszból hírnök érkezik. Oidipusz ráébred, hogy ő nem a korinthoszi király fia, Iokaszté pedig a valóságra.
  • Sztaszimon 3. (1086-1109. sor): még a kar sem veszi észre a királynő összeomlását.
  • Epeiszodion 4. (1110-1185.): tetőpont, a katasztrófa: Oidipusz is összeomlik. Laiosz pásztorának szavaiból kiderül, hogy Oidipusz Laiosz és Iokaszté fia.
  • Sztaszimon 4. (1186-1222. sor): a kar az emberi sors mostohaságáról énekel.
  • Exodosz (1223-1523.sor): a megoldás, a végkifejlet: Iokaszté öngyilkos lesz, Oidipusz megvakítatja magát.
  • Exodikon (1524-1530.sor): a kar összefoglalja a tanulságot.

Az Oidipusz király sorstragédia. A bűn és a bűnhődés motívuma. A vakság motívuma: a látó nem lát, csak a vak.

 

Antigoné

Kr. e. 442-ben mutatták be.
A női lélek mélységeit ábrázolja.
A mű cselekménye és szerkezete:
Alaphelyzet: Kreón, az új király megtiltja, hogy a két testvér (Antigoné és Iszméné) eltemesse testvérük, Polüneikész holttestét, aki a városra támadt (Oidipusz fia), a harcban meghalt. A városvédő Eteoklész holttestét illően eltemették. Antigoné szembeszáll a királyi paranccsal és elhantoltatja testvérét. (Hitük szerint a temetetlen holtak lelke sohasem nyugszik meg.) Isméné később azt vallja, hogy ő is részese volt a tettnek, de Antigoné elutasítja áldozatvállalását. Antigonéra, a királyi parancs megszegéséért, halál vár. Haimon, Kreón fia, Antigoné vőlegénye, próbálja meggyőzni apját, hogy néha még a legbölcsebb ember is tévedhet, de sikertelenül.
Antigoné panaszdala. Teiresziász jóslata. Kreón meginog.
Végkifejlet: Antigoné öngyilkos lesz. Haimon megöli magát. Ennek hírére Eurüdiké, Kréon felesége is öngyilkos lesz.
Két elv összeütközése:

  1. Kréon: az emberek által alkotott törvény, az állam törvénye.
  2. Antigoné: a természetes érzelmek és emberi kapcsolatok íratlan Törvénye.

Fő konfliktus: Kreón és Antigoné közt.
Mellékkonfliktusok: Antigoné és Iszméné, Kreón és Haimon, Kreón és Teiresziász, Kreón és az őr közt.
Antigoné: az emberiesség parancsát követi, rendíthetetlen. Mindennél fontosabbnak tartja a testvéri kötelességet, amit vallásos hite is indokol. Hiányzik belőle az óvatosság.
Kreón: az államérdekre hivatkozva magabiztos döntéseiben. Első parancsában, hogy a város ellenségét nem engedi eltemetni, királyi méltóságát kívánja megteremteni, kegyetlen, rideg következetességgel.
Iszméné: saját boldogulását fontosabbnak tartja, mint az erkölcsi parancs teljesítését.
Haimon: Antigoné segítője. Elítéli az önkényuralmat. Apja ellen lázadva öli meg magát.

A tragédia a görög demokrácia értékrendjét mutatja be.

Szerző: klió  2010.12.12. 10:29 Szólj hozzá!

A görög dráma kialakulása:

Kr. e. az 5. században.
Dionüszosz, a bor és a mámor istenének tiszteletére rendezett vallásos szertartásokon az isten történetét, halálát és feltámadását jelenetítték meg.
Kecskebőrbe öltözött emberek tették mindezt. Kecskeének= tragédia.
Theszpisz (vándorszínész): a kardalt két részre osztotta: a kar és a karvezető párbeszédére. Közösen énekelték a dithüramboszt.
A görög színház: nyitott. A domboldalon félkörben a nézőtér. Lenn az orchestra, magasabban a szkené (színpad), felette az isteneket megszemélyesítő gépezet (deus ex machina).
A színészek: díszes öltözet, magasított talpú cipő (kothornosz) és álarc. Csak férfiak játszhattak.
A kórus: a nép vagy az író gondolatait, véleményét közvetítette (mondta). Az egyes szerkezeti részeket választotta el egymástól.
A drámaköltők számára 3 napos versenysorozatot rendeztek. A nézők nem fizettek.

A drámai cselekmény:
A cselekvés megjelenítése: akció (cselekvés) és dikció (beszéd).
Drámaiság: belső mozgatóerő, amelynek alapja a konfliktus, tehát különböző erők, nézetek összeütközése.
Drámai szituáció: a különböző erők által gerjesztett feszültség.
Felépítése: a konfliktus bemutatása, a küzdelem bonyodalmai és a megoldás.

A dráma műfajai:

  • Tragédia ( a főhős bukásával végződik)
  • Komédia (a főhős hibáit nevetségessé teszi).

Szerkezete: expozíció, bonyodalom, késleltető mozzanatok, sorsfordulat, tetőpont, katasztrófa.

Az előadás részei:

  • Prologosz ( a főhős nyitó monológja, vagy két színész párbeszéde)
  • Epeiszodion: a párbeszédes jelenetek.
  • Sztaszimon: az állva előadott jelenetek.
  • Exodosz: a kivonulás közben énekelt dal.
  • Exodikon: összefoglaló ének, amely a tanulságokat tartalmazza.
Szerző: klió  2010.12.08. 10:05 Szólj hozzá!

A romantika: az 1800-as évek első felének stílusa. Romane = regény, regényes (francia szó). A mai köznyelvben devalválódott a szó, és az érzelmességet jelenti, néha még az érzelgősséget is. Eredetileg végletességet, szélsőséges érzelmeket, szenvedélyt jelentett, utat a lélek titkaihoz.

Embereszményei:

  • A dandy = a világfi, aki elegánsan és nagyvonalúan játszik a világban.
  • A hős: az elveiért, hazájáért a végsőkig harcoló ember.
  • Az angyal: az éteri tisztaságú nő.
  • A démon: aki szép ugyan, de minden izében romlott.
  • A sötét lovag, az antihős: a hős ellentéte, racionális, számító.

Jellemzői:

  • Eredetiségkultúra: a népi múlt felfedezése. Népdalok, népmesék gyűjtése.
  • Zsenikultusz: az átlag embertől adottságai alapján eltérő. Így a szabályokat sem kell betartania.
  • Vonzódás a középkori misztikumhoz.
  • A természet szeretete. A zabolátlan, vad erő megnyilvánulása.
  • Elvágyódás a pillanatnyi létből térben és időben.
  • A dicső nemzeti múlt példázata. Megjelenik a „nemzet” fogalma.

Alexandr Szergejevics Puskin rövid életrajza: 1799. június 6-án, Moszkvában született. Dédapja (a cár abesszin tisztje) révén afrikai vér is csörgedezett ereiben. 1811-től a Pétervár melletti Carszkoje szelo-i líceum tanulója 1817-ig. Érettségi után belépett a Zöld lámpa irodalmi társaságba. Dekabrista magatartása miatt kitiltották az egyetemről, pedig akkor már ismert költő volt. Lázító költeményei miatt a cár száműzte 1820-ban. Kisinyovba, Odesszába majd a Krím-félszigetre került. 1824-ben visszatérhetett Oroszországba, de a Pszkov melletti családi birtokát nem hagyhatta el. 1826-ban az új cár, I. Miklós engedélyezte, hogy Moszkvában és Péterváron is tartózkodjon, de műveit cenzúráztatta. 1830-ban feleségül vette a 18 éves, gyönyörű Natalja Nyikolajevna Goncsarovát. Péterváron telepedtek le. 4 gyermekük született. Puskint állami szolgálatra kötelezték. Gogollal való barátsága 1831-ben kezdődött. 1833-1834-ben bolgyinói birtokán élt, majd újra udvari állást vállalt (kamarás-apród). 1837-ben felesége jó hírnevének megvédésére párbajra hívta ki az emigráns Georges Charles d’ Anthes francia kalandort. A párbajban súlyosan megsebesült, s rá két napra, 1837. február 10-én, Szentpéterváron meghalt.
Puskin költő, meseíró, drámaíró az első világhírű orosz költő. Kialakította az orosz irodalmi nyelvet. (Addig a francia volt a műveltség nyelve.)
Legerősebben Byron hatott rá. Politikai verseiben a cári önkény és a rabság ellen lépett fel.

 

Jevgenyij Anyegin

Puskin legismertebb műve. Nyolc évig írta. Nagy részét száműzetésben (1823-1831).
1833-ban jelent meg.
Műfaja: verses regény (a romantika jellegzetes műfaja).
Cselekménye: Anyegin, a kiégett pétervári ifjú, letelepszik örökölt vidéki birtokán. Összebarátkozik Lenszkijjel, aki szerelmes Larinék egyik lányába, Olgába. A másik lány, Tatjána szerelmes lesz Anyeginbe. Érzelmeit levélben vallja meg. Anyegin azonban szabadságát féltve, hűvösen kioktatja Tatjánát. Anyegin Olgával flörtöl, ezért Lenszkij párbajra hívja ki. Lenszkij életét veszti a párbajban, ezért Anyegin elutazik a birtokról. Évekkel később Anyegin Péterváron újra találkozik Tatjánával, aki közben férjhez ment. Most Anyegin vall szerelmet Tatjánának. A már férjes asszony bevallja, hogy még mindig szereti Anyegint, de hűséges akar maradni férjéhez. A történet lezáratlanul fejeződik be. A szerző nyitva hagyja a szerelmi kapcsolat lehetséges megoldásait és Anyegin sorsát.
A cselekmény szándékosan töredezett. Ez is romantikus vonás.
Anyegin alakja: Hasonlít Puskinéra, de el is tér attól. Az értelmes szabadság hiányának hőse. Az aranyifjú jellegzetes típusa: felszínes műveltségű, csak a bálok, estélyek érdeklik. Az új lehetőségeket nem tudja értelmesen felhasználni. Nem tud az unalomból kilépni. Minden felkínált szerepet visszautasít (barát, művész, reformer, család).
A főhős felesleges emberré válik (lisnyij cselovek): idegen, tétlen, unott. Mégis a hétköznapi emberek fölé helyezi magát. Meghasonlott lélek, elvesztette élete értelmét. Elmegy élete lehetőségei mellett.
Puskin óriási érdeme, hogy rávilágított arra a társadalmi rétegre, ( a felesleges ember típusa) amely tehetne, de mégsem tesz semmit a társadalomért, önmagáért.
Ez az embertípus az orosz társadalom és az irodalom egyedi sajátossága.

Szerző: klió  2010.11.28. 08:50 Szólj hozzá!