EPIKA: műnem. Eseményt, eseménysort, történetet tartalmazó műfajok csoportja.
- Aforizma: valamely életbölcsességet kifejező, tömör, szellemes mondás.
- Anekdota: rövid, tréfás, csattanós történet.
- Elbeszélés: egyetlen cselekménysorozatra épül, több helyszínnel. Terjedelmében a kisregény és a novella közt helyezkedik el. A novellánál részletesebben fejti ki a főhős életében fontos eseményeket.
- Elbeszélő költemény: hosszabb vagy rövidebb terjedelmű eseménysort ír le verses formában. Énekekre vagy részekre tagolódik. A főhőst mellékszereplők segítik vagy gátolják. (Arany J. : Toldi)
- Emlékirat: az író által átélt eseményekről számol be. Személyes jellegű. Egy adott időszakra fókuszál. (II. Rákóczi Ferenc Emlékiratai)
- Eposz: nagyepikai műfaj. Egy egész közösség életére kiható, nagyjelentőségű eseményt dolgoz fel. Cselekménye a múltban játszódik és példaértékű. Főhősét istenek segítik. Kötelező stiláris jegyei vannak: invokáció (segélykérés), propozíció (témamegjelölés), enumeráció (seregszemle), in medias res kezdés (bele a közepébe), epitheton orans (állandó jelzők), deus ex machina (istenek, csodás elemek jelenléte), epikus hasonlatok, epizódok.
- Esszé: művészien megírt, egyéni felfogást tükröző tanulmány. Témája legtöbbször irodalmi vagy művészeti tárgyú.
- Fabula (= kitalált történet, latin): versben vagy prózában írt tanmese. Életbölcsességet, példázatot fogalmaz meg. Szereplői gyakran állatok.
- Gesta (= viselt dolog, latin): latin nyelvű középkori műfaj. Nemzeti, udvari történetírás. (Anonymus)
- Históriás ének: verses, történeti tárgyú mű. Témája országos jelentőségű esemény. Sajátosan magyar műfaj a XVI. században, zenei kísérettel. A hírközlés módja. (Tinódi Lantos Sebestyén, Ilosvai Selymes Péter)
- Komikus eposz (vígeposz): nevetséges, jelentéktelen tárgy, személy, esemény megjelenítése eposzi formában, az eposzi kellékek parodisztikus alkalmazásával. (Petőfi: A helység kalapácsa, Csokonai: Dorottya)
- Krónika: kolostorokban szerzetesek által írt nemzeti történetírás, latin nyelven. (Képes krónika)
- Legenda (= olvasásra szánt, latin): szentek, vallásos személyek életéhez fűződő történetek, csodatételek. Célja a példaállítás. (Szent Ferenc legendái)
- Mese: csodás történet, amely nem törődik a hitelességgel, a hihetősséggel, az idő és a tér korlátaival. Fajtái: népmese, műmese, tündérmese, csalimese, állatmese.
- Mítosz: Egyik jelentése: hitrege: olyan mesés elbeszélés, amely a természet és a társadalom jelenségeit természetfeletti lények, emberfeletti hősök (istenek) alakjában jeleníti meg. Második: az újkori költészetben: jelképes, többértelmű, képzeleti világot megjelenítő történet. Az eredeti mítoszok átértelmezése, és saját mítosz teremtése. A romantikus irodalom újítása.
- Mitológia: egy-egy nép mítoszainak összessége. (Görög mitológia)
- Monda: valóságos történelmi személyhez, eseményhez, földrajzi helyhez, természeti jelenséghez, egy-egy nép eredetéhez fűzött mesés történet. Fajtái: népmonda, műmonda, történelmi, földrajzi, természeti, helyi és eredetmonda.
- Novella: viszonylag rövid terjedelmű epikai mű prózában. Cselekménye a főhős életében fontos egyetlen eseményt tartalmazza, kevés szereplővel.
- Parabola: példabeszéd. Erkölcsi tanító célzatú elbeszélés. A kevésbé érthető megvilágítására érthető történetet mond el. (A tékozló fiú)
- Parainesis: intelem. Meghatározott személyhez szóló erkölcsi célzatú buzdítás.
- Regény: nagyepikai műfaj. Az ókori eposzt váltotta fel az újkorban. Cselekménye szövevényes, sokrétű valóságos térben és időben. Fejezetekből áll. A főhős összetett jellem. Célja elérésében mellékszereplők segítik és gátolják. Témája sokféle lehet. Eszerint fajtái: családregény, fejlődésregény, életrajzi, lélektani, levélregény, kalandregény, történelmi regény, lovagregény.
- Verses regény: szubjektív hangnemű elbeszélés verses formában. A történetmondást lírai kitérők szakítják meg. A romantika kedvelt műfaja. (Puskin: Anyegin)
- Pikareszk: a kalandregény egyik típusa, csavargóregény. A változatlan hős változatos kalandok során megy keresztül.
- Széphistória: regényes történet. Világi, szerelmi témákat dolgoz fel. A XVI. század műfaja. A szerelmesek megpróbáltatásait tartalmazza, amely gyakran erkölcsi intelmekkel végződik. (Gergei Albert: História egy Árgirus nevű királyfiról és egy szűzleányról)
- Utópia: elképzelt, eszményi társadalom bemutatása. A szó jelentéséhez hozzátapadt a megvalósíthatatlanság képzete.
- Vallomás: az önéletrajz sajátos formája. Az író lelki életének, törekvéseinek, világnézetének elmélkedő jellegű feltárása. (Szent Ágoston: Vallomások)
