(1905. ápr. 11. Bp. -1937. dec. 3.)
Az 1930-as évek eleje.

Tájköltészetének újszerűsége, hogy a táj és a hozzáfűződő gondolat szerves egységet alkot. A költői képek József Attila lelkiállapotának, gondolatainak tükörképei. Az én kivetítése a valóságra = exprsszionizmus.
Jellegzetes motívumai: est, ősz, tél, fagy, hideg.

Holt vidék (1932)

A táj dermedt, mozdulatlan, csendes. A hanghatások is ezt a fagyott állapotot érzékeltetik.

1-4. versszak: tájkép: kásás tó, erdő, szőlő.
5-7. versszak: a tanya külső leírása, majd a szobában töprengő parasztoké.
8. versszak: Minden: a tanya és az emberek is az uraság tulajdonaként jelennek meg.

A képrendszer jellemzése: egyszerre konkrét és elvont. Sokféle képzetet keltenek a képek. A pusztaság a filozófiai értelembe vett semmit jeleníti meg.
A szürrealista (tudat alatti) kép félelmetes, és láthatatlanná, végtelenné tágítja a teret, a képzeletet.
A természeti kép emberi jelleggel, hangulattal bír. Az emberi nyomorúságtól haldoklik (a tudat kivetülése a tájra). Minden a költő közérzetét tükrözi.
A vers ritmikája a „Káka tövén költ a ruca” című műdal dallamát követi, ami ellentétben áll a vers hangulatával.
Előadásmódja tárgyszerű: rövid, kopogó, kijelentő mondatok, ugyanakkor játékos: suta, közömbös rímelés, fanyar humor, keserű irónia jellemzi.

A teljes mű itt olvasható >

Külvárosi éj (1932)

A külvárosi táj és az éjszaka meghatározó motívumok költészetében.

A vers felépítése:

1. kép: a szegény ember észlelései a konyhából. A tárgyak naggyá, idegenné, rejtélyessé nőnek.
2. kép: Kitáguló kép: olajos rongyokba bújt éjszaka, a komor gyárak leírása.
3. kép: Megjelennek az éjszaka alakjai: rendőr, munkás, a proletár.
4. rész: A vers zárása: a mindenséghez forduló, a harcot is vállaló ódai hangvételű vallomás.

József Attila önmagát belehelyezi a tájba, így elkötelezett szemlélője annak. Az elkötelezettség pedig az őrzést, a virrasztást jelenti.
A tájat mindenkor belső tudatállapotának rajzaként jeleníti meg.
Motívumai: csönd: a halál, a sivárság élménye, a víz: a nedvesség, nyirkosság, a szegénység élménye, az érc, a vas: a kifosztottság élménye.

A teljes mű itt olvasható >