A dán királyfi története.
Shakespeare (1564. ápr. 23.?- 1616. máj. 3.) a Hamletet 1601 körül írta. Nyomtatásban 1603-ban jelent meg. Első magyar fordítója Kazinczy Ferenc volt (1790-ben még prózában). Verses formában Arany János fordította le 1867-ben. További fordítói: Mészöly Dezső és Eörsi István.
Műfaja: bosszúdráma. A maga korában igen népszerű műfaj volt.
Színhely: Helsingör (Képzeletbeli hely)
A cselekmény ideje: valamikor a középkorban.
Cselekménye: Hamlet apjának halála után öccse, Claudius foglalja el a trónt. Feleségül veszi bátyja özvegyét. Hamletnek megjelenik apja szelleme, és elmondja neki, hogy őt öccse mérgezte meg. Hamlet bosszút esküszik. Őrültséget színlel. Sorra kijátssza a király kémeit és gyilkos terveit. Egy színielőadás rendezésekor leleplezi a királyt. Végül maga is áldozatul esik a küzdelemnek, de az utolsó pillanatban leszúrja a királyt.
A dráma szerkezete:

1. felvonás: Hamlet apjának szelleme
   1. szín: a rémes éjszaka.
   2. szín: a trónterem. A fényes udvari népség. A király hamis beszéde.
   3. szín: Polónius eltiltja lányát Hamlettől.
   4. szín: a szellem megjelenése.
   5. szín: a szellem elmondja halála okát. Hamlet döbbenten hallgatja.
2. felvonás jelenetei:
   1. Polónius és Ophélia
   2. Claudius
   3. Rosencrantz és Guildenstern
   4. Claudius és Gertrúd
   5. Polónius és Hamlet
   6. A színészek megjelenése
3. felvonás:
   1. jelenet: Hamlet leleplezi a királyt
   2. jelenet: A király elhatározza, hogy megöleti Hamletet.
   3. jelenet: a színielőadás (ez a tetőpont)
4. felvonás: Ophélia tragédiája (megőrül és öngyilkos lesz).
5. felvonás: A temetői jelenet (a temetés).

A tragédiában az erőviszonyok egyenlőtlenek: Hamletnek csak Horátio segít, míg Claudius mellett ott van az egész udvar.
Hamlet jelleme: a többiektől külsőben és lélekben, erkölcsben, gondolkodásban, világnézetben eltérő nagy egyéniség. A nép kedveli. Törvény szerint őt illetné a trón. Bölcs, kényes becsületére és lelki tisztaságára. Művelt, tanult ember. Töprengő lélek. Az eszmék embere, így idegen tőle az erőszakos cselekvés. Nem csak egy embertől, Claudiustól akarja megszabadítani az országot, hanem egyúttal a bűntől, a romlástól az egész világot. Így a személyes bosszú a gonosz világ megjavításának szándékává nő.
Habozása, kételyei: egyedül ő tud a gyilkosságról, és semmiféle bizonyítéka nincs. Ha megölné a királyt, gyilkossá válna a világ előtt. Ezért az őrültség álarca mögé bújva leplezi le a királyt. A lét és a nemlét kérdésein töpreng. Az öngyilkosságra is gondol. Az angliai követségi tanulmányútja is lemondás a cselekvésről. A dráma végén szükségszerű kényszerből mégis megöli a királyt.

A jók és a rosszak is meghalnak. Így nem áll helyre az idő és a harmónia. Mégis egy csöpp reménysugár: Fortinbrasnak talán majd sikerül helyreállítania a világ megbomlott erkölcsi rendjét.