Ugyanaz a nyelv különböző változatokban él.

Ez függ a nyelvet használó közösség:

• területi hovatartozásától
• szakmájától
• műveltségétől
• életkorától

Épp ezért minden egyén több nyelvváltozatot is használ.

A KÖZNYELV: egységes nemzeti nyelv. Az igényes beszéd fajtája.

AZ IRODALMI NYELV: a nemzeti nyelv írott változata.

A nyelvet vízszintes (lineáris), területi tagolódás alapján NYELVJÁRÁSOKRA bontjuk.

NYELVJÁRÁSOK: területileg a nyelv tagolódása.

• Elsősorban hangzókészletükben: őző, ázó, íző. (Gondolj, a szegedi, a göcseji, a palóc, a nyírségi, a pesti, a baranyai hangképzésre!)
• Szókincsükben: egyes területek más szó használnak a dolgok, tárgyak megnevezésére: tengeri = kukorica, csurgás = eresz, pityóka = krumpli

A nyelvjárások csak kismértékben térnek el nyelvtani rendszerünktől: ennyi = enni, innyi = inni, millen = milyen, mondják ezt Göcsejben.

A TÁRSADALMI (függőleges) tagolódás. A nyelv a társadalom rétegezettsége szempontjából is változatokat mutat:

• SZAKNYELV: minden szakmának megvan a maga sajátos nyelvezete a tárgyak, a munkafolyamatok megnevezésére. (misung = híg habarcs)
• CSOPORTNYELV:
• RÉTEGNYELV:
  • diáknyelv: a mindenkori ifjúság nyelve a dolgok megnevezésére: zsír = jó, zsozsó = pénz, karó, fa, peca = egyes stb.
  • tolvajnyelv (argó, zsargó): azt a célt szolgálják, hogy beszédüket ne értse a kívülálló. Pl.: mackó = széf (sajnos újabbakról nem tudok).

A csoportnyelv fő feladata, hogy elkülönüljön a köznyelvtől, a szakma és a csoport tagjai értsék, de a kívülállók ne! ( Gondoljatok az orvosi nyelvre! Sajnos!)

A tételhez kaptok szövegeket is, amelyeknél meg kell állapítani, hogy hogy hova soroljátok.