Felvilágosodás: a XVIII. század végén kialakult eszmeáramlat, amely az emberi szellemet, a józan ész erejét helyezi a gondolkodás középpontjába, az emberi lét céljának az igazság megismerését tartja. A nagy francia forradalom (1789) jelszavát tűzi zászlajára: „ Szabadság, egyenlőség, testvériség”. A kor irodalmi stílusa:
A klasszicizmus
Klasszisz (görög szó) = osztály, első osztályú, első rangú.
Az ókori (klasszikus) műveket tartja mértékadónak. Eszménye a letisztult, arányos, hűvös formák. Az önmagában teljes, kiegyensúlyozott harmónia.
Filozófiája:
- Descartes: „Cogito ergo sum!” = Gondolkodom, tehát vagyok!
- A racionalizmus: a gondolkodás tesz önmagunkká.
- Pascal: „Nádszál az ember, semmi több, a természet leggyengébbike, de gondolkozó nádszál.”
- Deizmus: az egyházat elutasítja, de Isten létét nem.
- Ateizmus: istentegadás.
- Természetközpontúság: a természetben mindenki egyenlő, a társadalom teremti az egyenlőtlenségeket.
- Antiutópiák: társadalombírálat fiktív államformák bemutatásával.
Klasszicista írók:
- Defoe: Robinson Crusoe (a gondolkodó ember és a természet viszonya)
- Swift: Gulliver utazásai ( utópiák, ellenutópiák).
- Rousseau: Társadalmi szerződés ( a népfelség elve). Emil, avagy a nevelésről (vissza a természethez, pedagógiai elv).
- Voltaire: Candid, avagy az optimizmus (utaztató államregény, államformák kritikája).
Enciklopédisták: az 1700-as évek második felétől az 1800-as évek elejéig működtek.
Vezetőjük: Diderot volt, 178 munkatárssal. 1751-ben megjelentették a Nagy Enciklopédiát. Céljuk a világ természettudományos bemutatása, hogy az emberek szemléletét formálják.
A romantika
Az 1800-as évek elejétől a közepéig tart.
A klasszicizmus racionalizmusának kontrasztjaként született. Az érzelmek és a szenvedélyek kifejezésére.
Romane (francia) = regény, regényes szóból származik.
Mai értelemben a szó devalválódott: érzelmességet fejezi ki, amely sokszor érzelgősséget takar.
Eredetileg végletes, szélsőséges szenvedélyeket jelentett, utat a lélek titkaihoz, az ésszel szemben.
Embereszményei:
- A dandy: olyan világfi, aki elegánsan és nagyvonalúan játszik a világ színpadán.
- A hős: eszméiért, hazájáért harcoló ember.
- Az antihős: a hős ellenpontja. Józan, kiábrándult, racionalista ember.
- Az angyal: az éterien tiszta nő.
- A démon: az angyal ellentéte. Gyönyörű, de sötét lelkű, a férfiakat kihasználó nő.
Felfedezik:
- A népi múltat.
- Népdalokat, népmeséket gyűjtenek
- Borongós hangulatú, ősi történeteket hamisítanak nagy sikerrel.
- Zsenikultusz: természet adta lángelme, aki nem alkalmazkodik a társadalom szabályaihoz.
- A középkori misztikus történetekhez vonzódnak.
- Szeretik a természetet, de csak a vad, zabolátlan erők miatt.
Jellemzője még a romantikának:
- Az elvágyódás térben és időben.
- Térben: egzotikus tájak, szigetek, tengerek.
- Időben: dicsőséges nemzeti múlt. (Megjelenik a nemzet fogalma.)
Romantikus írók, költők:
- Puskin: Anyegin
- E. A. Poe: A holló
- Mary Shelley: Frankenstein
- P. B. Shelley: Óda a nyugati szélhez
- Keats: Óda egy görög vázához
- G. G. Byron: Childe Harold
- Novalis: Himnuszok az éjszakához
- H. Heine: Dalok könyve
- Hölderlin: Hyperion
- E. T. A. Hoffmann: Az arany virágcserép, A homokember
- Magyar: Kölcsey Ferenc, Vörösmarty Mihály