Felvilágosodás: a XVIII. század végén kialakult eszmeáramlat, amely az emberi szellemet, a józan ész erejét helyezi a gondolkodás középpontjába, az emberi lét céljának az igazság megismerését tartja. A nagy francia forradalom (1789) jelszavát tűzi zászlajára: „ Szabadság, egyenlőség, testvériség”. A kor irodalmi stílusa:

A klasszicizmus

Klasszisz (görög szó) = osztály, első osztályú, első rangú.

Az ókori (klasszikus) műveket tartja mértékadónak. Eszménye a letisztult, arányos, hűvös formák. Az önmagában teljes, kiegyensúlyozott harmónia.

     Filozófiája:

  • Descartes: „Cogito ergo sum!” = Gondolkodom, tehát vagyok!
  • A racionalizmus: a gondolkodás tesz önmagunkká.
  • Pascal: „Nádszál az ember, semmi több, a természet leggyengébbike, de gondolkozó nádszál.”
  • Deizmus: az egyházat elutasítja, de Isten létét nem.
  • Ateizmus: istentegadás.
  • Természetközpontúság: a természetben mindenki egyenlő, a társadalom teremti az egyenlőtlenségeket.
  • Antiutópiák: társadalombírálat fiktív államformák bemutatásával.

Klasszicista írók:

  • Defoe: Robinson Crusoe (a gondolkodó ember és a természet viszonya)
  • Swift: Gulliver utazásai ( utópiák, ellenutópiák).
  • Rousseau: Társadalmi szerződés ( a népfelség elve). Emil, avagy a nevelésről (vissza a természethez, pedagógiai elv).
  • Voltaire: Candid, avagy az optimizmus (utaztató államregény, államformák kritikája).

Enciklopédisták: az 1700-as évek második felétől az 1800-as évek elejéig működtek.

Vezetőjük: Diderot volt, 178 munkatárssal. 1751-ben megjelentették a Nagy Enciklopédiát. Céljuk a világ természettudományos bemutatása, hogy az emberek szemléletét formálják.

A romantika

Az 1800-as évek elejétől a közepéig tart.

A klasszicizmus racionalizmusának kontrasztjaként született. Az érzelmek és a szenvedélyek kifejezésére.

Romane (francia) = regény, regényes szóból származik.

Mai értelemben a szó devalválódott: érzelmességet fejezi ki, amely sokszor érzelgősséget takar.

Eredetileg végletes, szélsőséges szenvedélyeket jelentett, utat a lélek titkaihoz, az ésszel szemben.

Embereszményei:

  • A dandy: olyan világfi, aki elegánsan és nagyvonalúan játszik a világ színpadán.
  • A hős: eszméiért, hazájáért harcoló ember.
  • Az antihős: a hős ellenpontja. Józan, kiábrándult, racionalista ember.
  • Az angyal: az éterien tiszta nő.
  • A démon: az angyal ellentéte. Gyönyörű, de sötét lelkű, a férfiakat kihasználó nő.

Felfedezik:

  • A népi múltat.
  • Népdalokat, népmeséket gyűjtenek
  • Borongós hangulatú, ősi történeteket hamisítanak nagy sikerrel.
  • Zsenikultusz: természet adta lángelme, aki nem alkalmazkodik a társadalom szabályaihoz.
  • A középkori misztikus történetekhez vonzódnak.
  • Szeretik a természetet, de csak a vad, zabolátlan erők miatt.

Jellemzője még a romantikának:

  • Az elvágyódás térben és időben.
  • Térben: egzotikus tájak, szigetek, tengerek.
  • Időben: dicsőséges nemzeti múlt. (Megjelenik a nemzet fogalma.)

Romantikus írók, költők:

  • Puskin: Anyegin
  • E. A. Poe: A holló
  • Mary Shelley: Frankenstein
  • P. B. Shelley: Óda a nyugati szélhez
  • Keats: Óda egy görög vázához
  • G. G. Byron: Childe Harold
  • Novalis: Himnuszok az éjszakához
  • H. Heine: Dalok könyve
  • Hölderlin: Hyperion
  • E. T. A. Hoffmann: Az arany virágcserép, A homokember
  • Magyar: Kölcsey Ferenc, Vörösmarty Mihály
Szerző: klió  2011.03.10. 07:57 Szólj hozzá!

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása