A realizmus
A XIX. század közepétől napjainkig ható stílusirányzat.
A reál = valós szóból ered az elnevezés. A valóságot a maga teljességében ábrázolni és megérteni akaró stílusirányzat. Az ipari forradalmak következtében az embereknek nincs többé a társadalomban kijelölt helyük. Mindenkinek önállóan kell kiharcolnia társadalmi pozícióját.
Az irodalom elveszti az élet fölötti szerepét. A szerző tovább már nem a mindentudó mesélő, hanem csupán a tények rögzítője. Tipikus karaktereket ábrázol, amelyek kitaláltak ugyan, mégis életszerűek.
Eszmei háttere:
- a pozitivizmus: a világ teljes egészében nem ismerhető meg, csak a tényeket lehet tapasztalati úton rögzíteni. (August Comte)
- a millieau-elmélet: az ember eleve meghatározott a környezetétől, a kortól, amelyben él, és a neveltetésétől. (Taine)
A realizmus két irányzata:
- Az aktivista álláspont: a világot a maga kérlelhetetlen valóságában kell megjeleníteni egyszerű, közérthető nyelven. Ez a nagypolgári filozófia: teljesítmény, eredmény orientált.
- Az esztéta álláspont: az irodalomnak el kell különülnie a hétköznapi, művészietlen világtól. A szerzőnek „elefántcsonttoronyba” kell vonulnia, így tagadja meg a valóságot. Újat kell kitalálnia, tiszta formákat kell létrehoznia. Ebből az álláspontból fejlődnek ki az „izmusok” : szimbolizmus, impresszionizmus, expresszionizmus, dadaizmus, kubizmus, futurizmus, szürrealizmus, konstruktivizmus stb.
A kispolgári filozófia: tisztességes megélhetés, műveltség, becsületes munka.
Realista írók, költők:
- Stendhal: Vörös és fekete
- H. de Balzac: Goriot apó
- G. de Maupassant: Bel Ami
- Flaubert: Bovaryné
- Gogol: A köpönyeg, Az orr
- Csehov: Cseresznyéskert, A sirály
- Dosztojevszkij: Karamazov testvérek, Bűn és bűnhődés
A naturalizmus
A realizmusból továbbfejlődött stílusirányzat. Nem csak a valóságot akarja bemutatni, hanem annak nyers, durva keménységét is. Sokkoló nyerseséggel szembesít a világgal.
Szerzői:
- Móricz Zsigmond: Barbárok
- Emil Zola: Nana, Patkányfogó
Impresszionizmus
Impresszió = benyomás. Benyomásokon alapuló stílusirányzat. A világ, a környezet ránk gyakorolt hangulatait fejezi ki, a pillanatnyi érzéseket, hangulatokat, látványt.
A magyar irodalomban: Juhász Gyula: Tiszai csönd, Milyen volt…)
Expresszionizmus
A XX. század elején alakult ki. Napjainkig ható stílusirányzat. Németországból indul határozott társadalmi mondanivalóval.
Belső világunk kivetítése a világra, környezetünkre. Az egyén jóságának, értékeinek megfogalmazása a világgal szemben. Stílusjegyei: indulatok, érzések, drámaiság, verbális stílus.
Lapok: Der Sturm, Die Brücke
Csoportok: Der blaue Reiter (A kék lovas), Aktion
Festő: Van Gogh
A szecesszió
A XIX. század végén létrejött stílusirányzat, amely a „kivonulás” szóból eredezteti magát. Kivonulás a társadalombóla szépség élvezetébe, a művészetbe (parnasszizmus). Vissza a népi gyökerek motívumaihoz! Diszítőelemek jelennek meg a hétköznapi tárgyakon. Fáradt dekadencia, érzékiség és esztétikum jellemzi.
Más elnevezései: Jugendstil, Art Noveau.
Szimbolizmus
A szecesszióból kialakult stílusirányzat. Jelképességre, sejtelmességre, asszociációkra épít. Abból indul ki, hogy egy mű annyiféleképpen értelmezhető, ahány olvasója van.
Ady Endre költészete.
Az avantgárd mozgalmak
Avantggarde = gárda, előre, előőrs a jelentése.
A XX. század elejének széthulló, modernizálódó társadalmának művészi törekvéseit foglalja össze.
A futurizmus
A múltat, a konvenciókat elvető stílusirányzat. Csodálja a technikát, a gépeket, a mozgást. Az újítás elkötelezett híve.
Kiáltványban fogalmazták meg céljaikat. Leghíresebb a Pofon ütjük a közízlést című. Leghíresebb képviselői: Marinetti (olasz), Majakovszkij (orosz)
A dadaizmus
Tristan Tzara és társai hozzák létre a dadát tiltakozásul a hazug társadalom ellen. Elnevezésük úgy jött létre, hogy egy lexikonba találomra belebökött papírvágó kés ennél a szónál állt meg.
Dada = falovacska, vesszőparipa. Más nyelveken is értelmes szó: dajka (magyar), igen-igen (szláv).
Úgy törik szét a világot, hogy a bennük levő gyermeki tudatlanságot hozzák a felszínre.
A szürrealizmus
A tudat alatti felszínre hozása. Úgy kell leírni bármit, ahogy az képzetként felbukkan. Szabad képzettársítások, abszurd víziók, fekete humor, képversek, automatikus írás, a központozás elhagyása.
Képviselői: Breton, Aragon, Éluard, Apollinaire, Lorca.
A kubizmus
A klasszikus képi világot síkokra, mértani formákra redukálják. Nem a látványt, hanem a képzetet, a gondolatot akarják megfogalmazni. Főleg a képzőművészetben hat.
Legnagyobb képviselői: Picasso, Legé.
Konstruktivizmus
A világ dolgait szigorúan leegyszerűsíti mértani síkok, vonalak viszonyára. Non figuratív, absztrakt.
Leghíresebb képzőművésze: Mondrian.
Bizonyos vonásai megjelennek Kassák Lajosnál és József Attilánál.
Egzisztencalizmus
A XX. század emberének filozófiája. A lét értelmetlen, az ember magányos a civilizált társadalom gépezetében. Csupán egy fogaskerék, s ez a tudat szorongással tölti el az egyént, hiszen mindenki pótolható része a tömegnek. (Heidegger elmélete) Ez az elidegenedés nyomasztja, őrli fel a XX. század emberét. Számtalan írónál, költőnél jelenik meg ez a gondolat.
