Kertész Imre rövid életrajza: 1929. november 9-én, Budapesten született. Zsidó vallású. 1944-ben (14 évesen) megjárta Auschwitzot, Buchenwaldot, ahonnan 1945-ben tért haza. 1948-ban, Budapesten érettségizett. 1948 és 1950 között a Világosság majd az Esti Budapest munkatársa. 1951-ben gyári munkás. 1951-1953-ban a Kohó- és Gépipari Minisztérium sajtóosztályának munkatársa. 1953-tól szabadfoglalkozású író és műfordító. 2002-ben aláírta azt a nyílt levelet, amelyben több írótársával együtt követelte, hogy a kolozsvári Babes-Bólyai Tudományegyetemen magyar nyelvű szakokat indítsanak. E cselekedetéért perrel fenyegették meg. Régóta (?) Berlinben él, de magyar állampolgárságát mindig megtartotta. A Digitális Irodalmi Akadémia alapítója. 2009-ben Parkinson-kórt diagnosztizáltak nála, ami miatt képtelen lesz írni. Első MAGYAR IRODALMI Nobel-díjasunk (2002. október 10.)
Művei:
- A nyomkereső (1977),
- Detektívtörténet (1977),
- A kudarc (1988),
- Kaddis a meg nem született gyermekért (1990),
- Az angol lobogó (1991),
- Gályanapló (1992),
- Jegyzőkönyv (1993),
- Valaki más: a változás krónikája (1997),
- A gondolatnyi csend, amíg a kivégzőosztag újratölt (1998),
- A holocaust mint kultúra (esszé) 1993,
- A száműzött nyelv (2001),
- Felszámolás (2003),
- K. dosszié (2006),
- Világpolgár és zarándok (Káin és Ábel) (2007),
- Európa nyomasztó öröksége (2008),
- A megfogalmazás kalandja (2009)
Díjai (a teljesség igénye nélkül):
- Füst Milán-díj (1983),
- Forintos-díj (1986),
- Aszu-díj (1989),
- József Attila-díj (1989),
- Déry Tibor-díj (1989),
- Örley-díj (1990),
- Az Év Könyve jutalom (1990),
- Soros-életműdíj (1992),
- Brandenburgi Irodalmi díj (1995),
- Márai Sándor-díj (1996)
Sorstalanság
A regényt 13 évig írta. 1975-ben jelent meg az első kiadás. Azzal együtt, hogy sok életrajzi vonatkozás előfordul a műben, mégsem önéletrajzi regény, hanem egy kamasz fiú nevelődési regénye. A fiút a náci haláltáborok szörnyű tapasztalatai érlelik felnőtté.
Főszereplője Köves Gyuri. Belesodródik az eseményekbe, és az ő szemszögéből látunk mindent.
Cselekménye: a fiú elhurcoltatása, lágerbeli élete, életben maradása, hazatérése.
Szerkezete:
- rész: A normális hétköznapi élet: az otthon, az iskola, a család. Apja búcsúzik a családtól, mert kényszermunkára viszik. Itt még megbélyegzetten, jogfosztottan, de emberként létezhet.
- rész: Munkába menet elfogják, megfosztják ruhájától, nevétől. Egy szám lesz.
A tudatlanság állapotában éli át, hogy vagonba rakják, Auschwitzba szállítják. A lágerben csak egy test. Mindent alá kell rendelnie annak, hogy élelmet szerezzen, életben maradjon. Tudatában a szörnyűségek válnak természetessé. A történéseket megpróbálja a maga számára racionálisan értelmezni. Az idősebb, tapasztaltabb lágerlakók tanácsait megfogadja . (16 évesnek hazudja magát). Fertőzést kap, és a birkenaui elkülönítő táborba szállítják. Itt éri a láger felszabadítása 1945 tavaszán. A gyanútlanság, a tudatlanság állapotából a tapasztalatok, a tudás birtokába jut. A gyermekből felnőtté válik. - rész: A hazatérés. A világ közömbösen fogadja. Sőt…! Öltözete miatt lenézik a villamoson. A családi otthont lebombázták. Mindez arra készteti, hogy soha ne felejtse az átélt, megszerzett tapasztalatot és tudást.
A mű hangvétele: visszafogott, tárgyilagos. (Egyetlen percre sem érezzük a nácik elleni gyűlöletet, vagy az önsajnálatot, ami a mű óriási érdeme)
Az író nézőpontja: a fiú naiv szemével és a lágerlakók racionális gondolkodásával azonos.
A regényíró érdeme: újat tudott mondani a holokauszttal kapcsolatban: a történelem eseményei sem jók, sem rosszak, csak megtörténnek. S az egész holokauszt bárkivel bármikor megtörténhet, s a világ megy tovább.
A regényért 2002. október 10-én irodalmi Nobel-díjat kapott.
Legyünk nagyon-nagyon büszkék rá mi, magyarok! Legalább ezt a művét olvassuk el!
Utóélet: Sorstalanság címmel Koltai Lajos filmet készített a regényből.
