A mozgalom az 1950-es évek második felében alakult ki, a koreai háború idején.
A háború utáni nemzedék életérzésének, céltalanságának, kilátástalanságának kifejezője. Életszemlélete valamennyi művészeti ágban megjelent.
Képviselői: Lennie Tistano (zenész), Lester Young (zeneszerző), Harry Redley (fotóművész), John Agley (képzőművész), J. D. Salinger (író): A zabhegyező.
Legjelentősebb ága az irodalom: 1955-ben megjelent Jack Kerouac Úton című regénye. 1957-ben Allen Ginsberg Üvöltés című programverse.
Az irányzat központi alakjai: Jack Kerouac (1922-1969), Ginsberg (1926-1997), Gregory Corso (1930 - ), Ferlinghetti (1919- ).
A beat-irodalom a XX. századi Amerika, a hivatalos irodalom által lenézett mozgalma. Európában az angol „dühöngő ifjúság” generációja. Osborn (1930- ) a vezéralakja. Nézz vissza haraggal című drámájából (1956) készült a Dühöngő ifjúság című film (1959 rendező: Richardson). Sillitoe: A hosszútávfutó magányossága (1959) című művéből a film 1962-ben, rendezője szintén Richardson.
A hivatalos irodalom ellenszenvének oka az volt, hogy a beat-nemzedék világképe elutasította a hivatalos társadalmi értékrendet, annak etikáját, esztétikáját és életformáját. Világnézetükben Nietzsche nézetei, az egzisztencializmus, a marxizmus és még a Zen-buddhizmus is megjelenik.
Eszménye: a harmonikus lelkiállapot, az egyén mindenek feletti szabadsága.
Művészi céljuk: az alkotás totális szabadsága.
Lírájukra jellemző: szabadversek, vizuális képek.
Epikájuk: áttekinthetőbb mint a költészetük, de nehezen olvasható. Az alkotók minden hagyományos formát felrúgnak.
Jack Kerouac: Úton (1955)
Erősen önéletrajzi ihletésű regény. Az író bejárta Amerika valamennyi államát, s élményeit rögzítette. Három hét alatt készült el a regénnyel és 83 méteres papírtekercsre írta.
Cselekménye: A két főszereplő, Sal Paradise és Dean Moriarti bejárják az államokat. Élvezik az utazás szabadságát. Semmi különösebb céljuk nincs, csak gyönyörködni a tájban, emberekkel találkozni. Kilépnek a hétköznapi életből és arra mennek, amerre kedvük tartja.
A regénynek nincs határozott cselekményvonala. A történetet Sal Paradise, maga az író meséli el.
A mű irányregény: egyfajta magatartásformát nyújt az olvasónak.
Kerouac jelentősége: megvalósította a spontán próza elemi szabályait:
- Az írás tárgya mindig előttünk van.
- A beszéd szépségét, tisztaságát az emberi hang adja (nem a szóhasználat).
- Szabad asszociációk (mindenkinek más jut az eszébe ugyanarról a dologról).
- Tilos a szöveget javítani.
- Modern, bizarr szerkezet.
- Öntudatlanul kell írni. (Önmagától jön a szöveg)
