DRÁMA: műnem. Azon műfajok csoportja, amelyekben az eseménysort, a szereplők jellemét, a mű mondanivalóját párbeszédekből (dialógusokból) ismerjük meg.
- Abszurd dráma: a lét teljes értelmetlenségét, céltalanságát kifejező világkép megfogalmazása. A műfaj a 2. világháború után alakult ki.
- Analitikus dráma: elemző dráma. Az alapkonfliktust a mű elején ismerjük meg. Az ok a későbbiekben fokozatosan derül ki, a múlt feltárásával. (Ibsen: Babaszoba, A vadkacsa)
- Commedia dell’arte: olasz eredetű. Rögtönzött komédia. Nincs előre megírt szövege, csupán a cselekmény vázlata.
- Drámai költemény (emberiségköltemény, világdráma): a klasszikus drámával rokon műfaj. A drámaisággal egyenértékű benne a költőiség, a cselekménnyel a gondolat. Általában olvasásra szánta az író. (Goethe: Faust, Madách: Az ember tragédiája)
- Epikus színház: drámaírói és színjátszási módszer. Bertolt Brecht alkalmazza először. XX. század. A darab jelenetsorokból áll. A cselekmény folyamatosságát énekekkel, táncokkal, a narrátor értelmező szövegeivel szakítja meg. A nézőt gondolkodásra, aktivitásra készteti.
- Komédia (vígjáték): jellemhibát, társadalmi visszásságot tesz nevetségessé. Kisszerű emberek felfogása ütközik egymással. Történetbonyolításában az intrika, a félreértések, a váratlan fordulatok kapnak hangsúlyos szerepet. A végkifejlet szerencsés, boldog. A vígjáték kevésbé kemény és harsány. Nélkülözi a bohózat elemeit.
- Lírai dráma: olyan műfajötvözet, amelyben a líraiságnak van alárendelve a drámaiság.
- Melodráma: eredetileg zenés színmű volt. A XVIII. századtól viszont érzelmes, könnyfakasztó történet.
- Színmű (színjáték): színpadon megjelenített mű, amelyet színészek reprodukálnak (adnak elő).
- Szomorújáték: a felvilágosodás korában kialakult drámatípus, amelyet polgári szereplők jelenítenek meg, komoly összeütközéssel. A végkifejlet nem feltétlenül tragikus.
- Tragédia: a drámai műnem egyik alapvető műfaja. (A másik a komédia) A főhős környezetével, a társadalmi viszonyokkal olyan súlyos konfliktusba kerül, hogy fizikailag is megsemmisül (meghal). Bukása azonban felemelő, mert valami nemes célért küzdve hal meg. (Katarzis)
