Szophoklész (Kr.e. 497- 406) a thébai mondakört dolgozta fel. Nyolc drámája ismert: Aiasz, Trachiszi nők, Antigoné, Oidipusz király, Élektra, Philoktétész, Oidipusz Kolonoszban, Nyomkeresők.

Oidipusz király

• Prologosz (1-150. sor): bevezetés: a drámai szituáció: pestis pusztít Thébában. Kreón visszatér a jósdából. A jóslat pedig az, hogyha megtalálják Laiosz király gyilkosát, elmúlik a járvány. Oidipusz, a király megígéri népének, hogy felkutatja és megbünteti a gyilkost.
• Parodosz (151-215. sor): a kar himnikus imája kéri az isteneket, hogy szűnjön meg a járvány.
• Epeiszodion 1. (216-462. sor): a drámai harc kezdete. Oidipusz felszólítja a népet, hogy minden régi történést mondjanak el. Elátkozza Laiosz király gyilkosát, nem tudva, hogy ő maga az. Teirasziász rejtélyes dolgokról mesél.
• Sztaszimon 1. (463-511.sor): a kar a gyilkos szánalmas helyzetéről énekel.
• Epeiszodion 2. (512-862. sor): Iokaszté elmeséli Laiosz király halálának körülményeit. Oidipuszban felébred a gyanú, hogy talán ő a gyilkos.
• Sztaszimon 2. (863-910. sor): a kar elítéli Iokasztét, mert kételkedik a jóslatban.
• Epeiszodion 3. (911-1085. sor): késleltetés. Korinthoszból hírnök érkezik. Oidipusz ráébred, hogy ő nem a korinthoszi király fia, Iokaszté pedig a valóságra.
• Sztaszimon 3. (1086-1109. sor): még a kar sem veszi észre a királynő összeomlását.
• Epeiszodion 4. (1110-1185.): tetőpont, a katasztrófa: Oidipusz is összeomlik. Laiosz pásztorának szavaiból kiderül, hogy Oidipusz Laiosz és Iokaszté fia.
• Sztaszimon 4. (1186-1222. sor): a kar az emberi sors mostohaságáról énekel.
• Exodosz (1223-1523.sor): a megoldás, a végkifejlet: Iokaszté öngyilkos lesz, Oidipusz megvakítatja magát.
• Exodikon (1524-1530.sor): a kar összefoglalja a tanulságot.

Az Oidipusz király sorstragédia. A bűn és a bűnhődés motívuma. A vakság motívuma: a látó nem lát, csak a vak.

Antigoné

Kr. e. 442-ben mutatták be.
A női lélek mélységeit ábrázolja.
A mű cselekménye és szerkezete:
Alaphelyzet: Kreón, az új király megtiltja, hogy a két testvér (Antigoné és Iszméné) eltemesse testvérük, Polüneikész holttestét, aki a városra támadt (Oidipusz fia), a harcban meghalt. A városvédő Eteoklész holttestét illően eltemették. Antigoné szembeszáll a királyi paranccsal és elhantoltatja testvérét. (Hitük szerint a temetetlen holtak lelke sohasem nyugszik meg.) Isméné később azt vallja, hogy ő is részese volt a tettnek, de Antigoné elutasítja áldozatvállalását. Antigonéra, a királyi parancs megszegéséért, halál vár. Haimon, Kreón fia, Antigoné vőlegénye, próbálja meggyőzni apját, hogy néha még a legbölcsebb ember is tévedhet, de sikertelenül.
Antigoné panaszdala. Teiresziász jóslata. Kreón meginog.
Végkifejlet: Antigoné öngyilkos lesz. Haimon megöli magát. Ennek hírére Eurüdiké, Kréon felesége is öngyilkos lesz.
Két elv összeütközése:

1. Kréon: az emberek által alkotott törvény, az állam törvénye.
2. Antigoné: a természetes érzelmek és emberi kapcsolatok íratlan Törvénye.

Fő konfliktus: Kreón és Antigoné közt.
Mellékkonfliktusok: Antigoné és Iszméné, Kreón és Haimon, Kreón és Teiresziász, Kreón és az őr közt.
Antigoné: az emberiesség parancsát követi, rendíthetetlen. Mindennél fontosabbnak tartja a testvéri kötelességet, amit vallásos hite is indokol. Hiányzik belőle az óvatosság.
Kreón: az államérdekre hivatkozva magabiztos döntéseiben. Első parancsában, hogy a város ellenségét nem engedi eltemetni, királyi méltóságát kívánja megteremteni, kegyetlen, rideg következetességgel.
Iszméné: saját boldogulását fontosabbnak tartja, mint az erkölcsi parancs teljesítését.
Haimon: Antigoné segítője. Elítéli az önkényuralmat. Apja ellen lázadva öli meg magát.

A tragédia a görög demokrácia értékrendjét mutatja be.