Madách Imre rövid életrajza: 1823. január 21-én született Alsósztregován (ma Szlovákia), nemesi családban. Félénk, magányos, törékeny, beteges gyermek volt. Tanulmányait magánúton végezte. Vizsgáit a váci piarista gimnáziumban tette le 1829 és 1837 között. Már 1837-ben testvérével kéziratos hetilapot indított, Litteraturai Kevercs címen. 6 idegen nyelvet birtokolt: német, francia, szlovák, angol, latin és ógörög. 1837-től a pesti egyetemen bölcsészetet majd jogot tanult. Megismerkedett a radikális fiatalok körével. Első verseskötete: Lantvirágok ekkor jelent meg. 1841-ben ügyvédi vizsgát tett, s ezután aljegyzőként dolgozott. 1845-ben feleségül vette Fráter Erzsébetet. Első gyermekük a születése napján meghalt. 2. fiúk 1848. január 1-jén született. A szabadságharcban szervezőként vett részt, és több családtagját (2 öccsét) elvesztette. 1851-ben lánya született. A szabadságharcosok bujtatásáért elítélték és bebörtönözték. Itt írta meg a Tragédia első változatát Lucifer címmel. 1853-ban megszületett 2. lánya. Szabadult a börtönből, de elvált feleségétől. 1861-től országgyűlési képviselő.1862-től a Kisfaludy Társaság tagja. 1863-tól a Magyar Tudományos Akadémia tagja. 1864. október 5-én szívelégtelenségben hunyt el.

Az ember tragédiája

Keletkezése: 1859. II. 17. és 1860. III. 26. között (a börtönben). 1862-ben jelent meg.
Kor: a szabadságharc utáni évek, a Bach-rendszer.
Alkotói háttér: magánéleti gondok, börtön, alkotói válság, pesszimizmus.
Műfaja: drámai költemény (emberiségdráma, emberiség-költemény, lírai dráma, világdráma).
Világirodalmi példák: Milton: Az elveszett paradicsom, Goethe: Faust (a romantika kedvelt műfaja).
Világszemléleti alap: a Hegel által felállított triáda: van az uralkodó eszme a TÉZIS. Ennek ellentéte az ANTITÉZIS. A kettő idővel feloldódik egy átfogó eszmében: a SZINTÉZISBEN.
Témája: az emberiség nagy problémái. A lét kérdéseire keresi a választ: Mi az emberi lét célja, értelme? Fejlődik-e az emberiség? Milyen az egyén és a közösség viszonya? Milyen a férfi nő kapcsolata?
Szerkezete: 15 színből áll.

1-3. és a 15. szín a keretszín, a bibliai színek. Bennük Lucifer bírálja az Úr teremtő munkáját. Lucifer a lázadás szelleme. Lázad az Úr ellen. Az Úr lehetőséget ad neki, hogy bebizonyítsa igazát.

4-14. szín: a történelmi színek. A 3. színben Lucifer álmot bocsát Ádámra és Évára. Álmukban végigvezeti őket az emberiség történelmén. Meg akarja semmisíteni az emberpárt, s így megdönteni az Úr hatalmát.

A történeti színek:

• 4. Egyiptom
• 5. Athén
• 6. Róma
• 7. Konstantinápoly
• 8. Prága I.
• 9. Párizs (álom az álomban)
• 10. Prága II.
• 11. London
• 12. Falanszter
• 13. Az űr
• 14. Az eszkimó-világ

4-10.szín a történelmi múlt. A 11. szín Madách Imre jelene. A 12-14. a jövő, Madách korának tudományos ismeretei alapján.
A történeti színek alapkonfliktusa: a nagy eszme megjelenik (tézis), eltorzul (antitézis), továbblépés a szintézis reményében. Lucifer az emberiséget ironikusan fogja fel (antitézis). Ádám megújuló világszemlélete a tézis és a szintézis reménye.
Évának nincs különösebb szerepe a drámai párbeszédekben. Ő a mindenkori korban a nő.

Jellemek:

• Az Úr: abban a reményben bocsájtja útjára a megteremtett harmonikus világot, hogy sokáig nem kell beleszólnia annak működésébe.
  A mű kulcsszereplője Ádám és Lucifer. Egymás ellentétei (tézis-antitézis).
• Ádám: a hinni akarást képviseli. Minden kudarc után képes megújulni. Madách optimista énjének megtestesítője. Annak az embernek a jelképe, aki mindig a szebbre, jobbra törekszik.
  Nagy eszmékben hisz, s ha ezekben csalódik, újat keres és küzd tovább.
• Lucifer: A kétely, a tagadás képviselője. Célja az Úr világának megdöntése. Ádám kétségbe hajszolásával akarja megsemmisíteni az embert. Az első csatában győz: Éva segítségével. Az első emberpár elfordul Istentől. Elkövetik az eredendő bűnt. A történeti színekben Lucifer nagy igazságokat mond ki. Hamis illuziókat leplez le. Az érzelmekkel szemben az észt, a rideg tudományt sorakoztatja fel. Madách pesszimista énjének megjelenítője.
• Éva: Ádám és Lucifer között áll. Ő a szintézisteremtő alak. Figurája minden színben változik. Hol segíti, hol gátolja Ádámot. Igaz, hogy miatta vesztették el a Paradicsomot, de nőiességével mindig fel tud idézni valamit az elvesztett Édenből. Fiatalságát mindvégig megőrzi. (Ádám pedig egyre öregebb és passzívabb lesz.) Ő Lucifer legerősebb ellenfele, hiszen Lucifer vele szemben tehetetlen. Ő győzi le Lucifert és menti meg Ádámot, és az egész emberiséget azzal, hogy gyermeket vár.

A drámát 1883. szeptember 23-án mutatták be a Nemzeti Színházban.
2002-ben az új Nemzeti Színház nyitóelőadása volt.
Nemzeti drámánk. Számtalan nyelvre fordították le.