A görög dráma kialakulása:

Kr. e. az 5. században.
Dionüszosz, a bor és a mámor istenének tiszteletére rendezett vallásos szertartásokon az isten történetét, halálát és feltámadását jelenetítték meg.
Kecskebőrbe öltözött emberek tették mindezt. Kecskeének= tragédia.
Theszpisz (vándorszínész): a kardalt két részre osztotta: a kar és a karvezető párbeszédére. Közösen énekelték a dithüramboszt.
A görög színház: nyitott. A domboldalon félkörben a nézőtér. Lenn az orchestra, magasabban a szkené (színpad), felette az isteneket megszemélyesítő gépezet (deus ex machina).
A színészek: díszes öltözet, magasított talpú cipő (kothornosz) és álarc. Csak férfiak játszhattak.
A kórus: a nép vagy az író gondolatait, véleményét közvetítette (mondta). Az egyes szerkezeti részeket választotta el egymástól.
A drámaköltők számára 3 napos versenysorozatot rendeztek. A nézők nem fizettek.

A drámai cselekmény:
A cselekvés megjelenítése: akció (cselekvés) és dikció (beszéd).
Drámaiság: belső mozgatóerő, amelynek alapja a konfliktus, tehát különböző erők, nézetek összeütközése.
Drámai szituáció: a különböző erők által gerjesztett feszültség.
Felépítése: a konfliktus bemutatása, a küzdelem bonyodalmai és a megoldás.

A dráma műfajai:

• Tragédia ( a főhős bukásával végződik)
• Komédia (a főhős hibáit nevetségessé teszi).

Szerkezete: expozíció, bonyodalom, késleltető mozzanatok, sorsfordulat, tetőpont, katasztrófa.

Az előadás részei:

• Prologosz ( a főhős nyitó monológja, vagy két színész párbeszéde)
• Epeiszodion: a párbeszédes jelenetek.
• Sztaszimon: az állva előadott jelenetek.
• Exodosz: a kivonulás közben énekelt dal.
• Exodikon: összefoglaló ének, amely a tanulságokat tartalmazza.