Sokféleképp értelmezhetjük a két művészeti ág kapcsolatát, de számomra, a XX. századi ember számára rendkívül fontos, hogy az irodalom által megfogalmazott értékeket széles tömegekhez és rövid idő alatt, megfelelő hatékonysággal, érzékelhető képi megfogalmazásban a film képes megfogalmazni. Ezért olyan jelentős a filmművészet a XX. században.
Az irodalom nyelvi fogalmakkal dolgozik, ami a társadalom különböző rétegei számára műveltségfüggő. A film képekkel dolgozik, amelyek konkrét dolgokat, személyeket mutat meg, s az értelmezést egyértelműbbé, értelmezhetőbbé teszi a különböző értelmi szintű emberek számára.
Természetesen az olvasásélmény megmozgatja a fantáziát, előhívja a történelmi, társadalmi ismereteket, bekapcsolja az egyénileg megtapasztalt érzelem és gondolatvilágot, így teljes, tökéletes élményt biztosít.
A film: megjeleníti, szemmel érzékelhetővé teszi a kort, az eseményeket, a szereplők gondolatait. A néző hiányos ismereteit kiegészíti, s ezért lehet egyetemes, mindenki számára elérhető művészeti ág.
Itt csupán zárójeles gondolatként jegyzem meg, hogy minden ember képi gondolkodással születik (a kép előbb jelenik meg, mint a fogalom). A fogalmak később jelennek meg tudatunkban. Tanulás, társadalmi szokások, pozitív és negatív reflekciók hatására. (Minden ovis csodálatosan rajzol, de 14 éves korára elveszíti ezt a képességét. Talán a tanárok hatására, akik talán tudatosan építik le ezt a képességüket? Néhányan mégis ellenállnak?)
Bűn-e, hogy a mai kor embere számára fontosabb a kép, mint bármilyen fogalom, amit minden ember másképp értelmezhet?!
A film: kötött idővel (maximum másfél óra), folyamatos előadásmóddal dolgozik. Épp ezért az irodalmi adaptációban rövidít, kihagy, jeleneteket von össze, a párbeszédeket megváltoztatja, összegzi. Időbeli ugrásokat, visszaemlékezéseket, kiegészítéseket alkalmaz.
Más eszközei vannak, mint az irodalomnak. A fekete, fehér, a kontraszt kifejezője. A színes technika a lírai sokszínűség kifejezője. A kamera mozgása: premier plán, totál, közép, távoli, távoli-közelítő, közelítő-távolodó. A világítás: kontrasztos, homályos, egysíkú.
A színészek játéka: ahány színész, annyi megformálás.
A rendező: egyéni élmények, egyéni intelligencia, szakmai tudás alapján a mű értelmezése.
NEM KÖNNYŰ EGY ILYEN TÉTELBŐL JÓL FELELENI. Attól függ, mit kell elemezned. Ha fogékony vagy, bármilyen filmet elemezhetsz. Ha nem, néhány elemzést beírok neked. Persze a gond ott van, hogy én láttam is meg olvastam is. Legalább nézd meg vagy olvasd el ezeket! A fenti gondolataim bevezetésnek jók. Sok sikert Neked!