Képviselői: Charles Baudelaire 1828-1867. a modern líra megteremtője. A romlás virágai

• Paul Verlaine: (1844-18 96): Őszi chanson
• Artur Rimbaud: (1854- 1891): Látnok-levelek, A részeg hajó, Hajnal

Szimbolizmus: a szecesszióból kibontakozó stílusirányzat, amely a jelképességre, a sejtelmességre, az assziációkra épít. Felveti, hogy egy mű annyiféleképpen értelmezhető, ahány olvasója van.
Az alkotók szemléletét a pesszimizmus hatja át. Már nem hisznek abban, hogy műveik közvetlen társadalmi hatóerővé válhatnak, ezért nem is vállalkoznak közéleti szerepre. Egyre inkább divatba jön a l’ art pour l’art szemlélet, azaz a „ művészet a művészetért” eszménye.
A befelé fordulás, a lélek mélységeinek vizsgálata jellemzi a lírát ebben az időben, és a belső bizonytalanság következtében a művész tartalom sem lesz olyan világos és egyértelmű, mint amilyen a romantikus költészet idején volt. A versekben elmosódott hangulatok, homályos sejtelmek, talányos utalások jelennek meg.
Charles Baudelaire: a modern líra megteremtője. Poe írásai alapján fedezte fel a saját élet- és alkotói céljait, alakult ki költői magatartása.
Világszemlélete: a világot közönségesnek, bűnösnek, rossznak látta. A költészetben a lélek, a szellem magasabbrendűségét kereste.
Verseinek témája: a nagyvárosi ember érzésvilága, magányosság, halálfélelem, szenvedés. A mámort, a bűnt, a rosszat kereste, mint az emberi természet kiirthatatlan részét.
Témái:

• A spleen ( a világfájdalom, életunalom, kedvtelenség, levertség)
• A távoli tájak
• Az egzotikus illatok
• Az idő múlása
• A halál, az elmúlás

A Romlás virágai (verseskötet 18 57 )

100 költeményt tartalmaz. Programadó verse a Kapcsolatok.
Hat ciklusra épül:
(100 költeményt tartalmaz)

1. Spleen és Ideál: a hiányos és a vágyott élet tragikus összeütközése.
2. A párizsi képek: az embert felemésztő nagyvárosi élet.
3. A bor: a mesterséges gyönyörök, a bor mámorát énekli.
4. A Romlás virágai: a bűnök örvényei. Fájdalmas vallomások.
5. Lázadás: a Sátán magasztalása. ( Az Egyetemes lázadás fejének magasztalása)
6. A halál és az élet. Az élet, mint utazás terhétől elfáradó ember várakozását és szorongását fejezi ki.Formaművészete: Baudelaire szerint a versnek tudatosan megmunkáltnak kell lennie.

Az albatrosz (1861)

1-3. versszak: egy allegorikus kép. Az albatrosz foglyul ejti a hajó legénységét. Két ellentétes világot állít szembe: a fenn a korlátlan szabadságot, a lenn a rabságot jelképezi.
4. versszak: Ironikus megfogalmazásban: az albatroszéhoz hasonló a költő sorsa is.

A költemény mondanivalója: a modern polgári világban a költő sorsa az albatroszéhoz hasonló 
A Romlás virágait Babits Mihály, Tóth Árpád, Szabó Lőrinc fordította le. A kötet 1823-ban jelent meg Magyarországon.

A XIX. század végére a realizmus jellemző.
A reál (valós) szóból ered az elnevezés. Olyan stílusirányzat, amely a XIX. század második felétől napjainkig tart.
Célja: valós, reális képet festeni az életről, szembenézni a problémákkal, a fantáziavilág helyett  modellálni az igazi életet.
Tipikus karaktereket ábrázol, amelyek ugyan kitaláltak, de mégis életszerűek.
A szerző nem mindentudó mesélő, hanem a tények rögzítője.
A realizmus eszmei háttere:

• A pozitívizmus: a világ teljes egészében nem ismerhető meg, csak a tényeket lehet tapasztalati úton rögzíteni. (August Comte)
• A millieau-elmélet (Taine): az ember eleve meghatározott a környezetétől, a kortól, amelyben él, és a neveltetésétől.

Realista szerzők:

• Stendhal: Vörös és fekete
• H. de Balzac: Goriot apó
• G. de Maupassant: Bel Ami
• Flaubert: Bovaryné
• Gogol: Revizor, A köpönyeg, Az orr
• Csehov: Platonov, Cseresnyéskert, A sirály
• Dosztojevszkij: Karamazov testvérek, Bűn és bűnhődés

A realizmus szenvtelen, tárgyilagos, bírálja a társadalmat, főhőse egy típus.

A francia realizmus

Képviselői: Stendhal és Balzac

Stendhal: eredeti neve: Henry Beyle. 1783-ban, Grenoble-ban született, jómódú, polgári családban. Fiatalon irodalmi és matematikai pályadíjakat nyert. 1796 és 1799 között Párizsban élt. Napóleon seregében élelmezési tisztként megjárta Oroszországot. A hadjárat után újságíróként tevékenykedett. Gyakran megfordult Itáliában. Az ember, az egyén szabadságát tartotta legfőbb értéknek. Materialistának, racionalistának, jakubinusnak tartotta magát. 1842-ben halt meg.
Művészete: egyszerre romantikus és realista. Romantikus hősök realista környezetben.

Regényei:

• Vörös és fehér
• A pármai kolostor
• Vörös és fekete

Vörös és fekete (1830)

Alcíme: Krónika 1830-ból
Eredeti címe: Julien
A cím értelmezése: a vörös és a fekete a rulett játék színei. Ugyanakkor utalhatnak a papi és a katonai öltözékre is. Utalhatnak a sikerre és a szerencsétlenségre, életre és halálra.
Regénytípus: karrier-regény. Julien Sorel felemelkedésének és bukásának története. Lélektani regény. A főhős örökös vívódását, elmélkedéseinek leírását ábrázolja. Társadalmi regény: a korabeli francia társadalom életének, különböző csoportjainak leírása.
A cselekmény: folyamatosan előre haladó. Julien egy kisvárosból (Verrieres) indul el. A polgármester, de Renal házában házitanító, ahol elcsábítja munkaadója feleségét. Besanconban egy papi szemináriumba kerül, ahol megismerkedik mentorával, Pirard abbéval. Ezután jut el Párizsba, de la Mole márki házába, ahol elcsábítja Mathilde-ot, a márki lányát. A de Renalné elleni gyilkossági kísérlet miatt börtönbe kerül. Innen kiszabadulhatna, de nem teszi, mert végre itt lehet végre önmaga, inkább a halált választja.
Valóságos helyszínek, valóságos időben.
A főhős: Julien Sorel. Szegény, önmagát próbára tevő, kisebbségi érzésekkel küszködő, bizonyítási kényszerben élő ember. Alulról próbálja felverekedni magát a társadalmi hierarchia magasabb régióiba. Az erkölcsi elvek fokozatos feladásával, a morális süllyedéssel.
Álarcai mögött hol önféltés, hol erkölcsi értékek húzódnak meg, kisstílű környezetével szemben.
A regényben főszereplővé válik a lélek belső világa, ezért tudunk azonosulni a főhőssel.

Rövid életrajza: 1950. április 14-én, Budapesten született. Nagyapja Eszterházy Móric gróf 1917-ben Magyarország miniszterelnöke volt. Apja Eszterházy Mátyás, édesanyja Mányoki Irén Magdolna. A Budapesti Piarista Gimnáziumban érettségizett. 1974-ben az ELTE-n matematikusként végzett. 1978 óta szabadfoglalkozású író. Felesége Reén Margit. Gyermekei: Dóra, Marcell, Zsófia és Miklós.
Műveit több mint húsz nyelvre fordították le. A Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja.
A posztmodern irodalom legjelentősebb magyar képviselője. Intertextualítás, idézetek, töredékesség, mozaikszerűség jellemző műveire. A történet helyett a szövegre helyezi a fő hangsúlyt.
Díjai (a hazai és a külföldi elismerések közül csak néhány):

• Művészeti Alap Elsőkötetes Díja (1977),
• Mikes Kelemen Kör Emlékérme (Hollandia, 1980),
• Mozgó Világ Aszú-díj (1981),
• József Attila-díj (1986),
• Krúdy Gyula-díj (l990),
• Soros Alapítvány Életműdíja (1992),
• Római Irodalmi Fesztivál Díja (1993),
• Szabad Sajtó Díj (Franciaország, 1994),
• Kossuth-díj (1996),
• Magyar Irodalmi díj (2001),
• Herder-díj (2002),
• Príma Primissima díj (2006),
• A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (2007).

Eszterházy Péter posztmodern prózája

Post= utáni. Modern= mai, újszerű, új, divatos, a legutóbbi ízlés szerinti.
Tehát a postmodern = a modern utáni. Mi lehet még új? Eszterházy megtalálta: a regények nem a történéseket tartják a legfontosabbnak, hanem az azokhoz kapcsolódó asszociációkat, ismereteket. Az olvasó tovább szőheti a megadott gondolatot egyéni ismeretei, élményei alapján. (Ha alaposan belegondolunk, ez az igazi gondolat és egyben az egyéni szabadság.)
Kötetei:

• Fancsikó és Pinta (1976)
• Pápai vizeken ne kalózkodj! (1977)
• Termelési-regény. Kisssregény (1979)
• Bevezetés a szépirodalomba (következő regényeinek alcíme) Záró darabja: A szív segédigéi (1985)

A szív segédigéi (1985)

A könyv rekviem (gyászszertartás) az anyáért.
Történés: az édesanya halála.
A cím arra utal, hogy olyan történésről lesz szó, amelyet csak segédigékkel lehet megközelíteni.
Esemény: töredékek az anya életéből. A haldoklás, a temetés körüli történések.
Nincs számozott oldal a könyvben. Minden lap önálló töredék. Az anya halála feldolgozhatatlan esemény. (Mindnyájunk számára.) Az idő megszűnik, a folyamatosság összeomlik.
Az írás oldalainak fekete keretei a gyászjelentésre utalnak. A lapok felső részén olvasható főszöveg, alul az idézetekből és a hivatkozásokból álló szövegsorozat az úgynevezett „vendégszöveg”. A lapok felső és alsó szövegének olvasása sokrétű párbeszéd kialakítására teremt lehetőséget az olvasó számára. Így az olvasót aktív befogadásra készteti.
A fekete keretes lapokat egy fekete oldal osztja, amelyet egyetlen sor, Pál apostol korinthusiakhoz írt leveléből, a szeretethimnuszából szakít meg. Az író véleménye: a szeretetet elnyomja a fájdalom.
Az anya a fiú tudatában él tovább, de a fiú megszűnt továbbra is fiú lenni. (Nincs kinek a fia lenni.) Az anya alakja több idézett alkotás nőalakjával összemosódik.
Eszterházy regényeiben nem jellemek, hanem beszédformák teremtődnek.
Nincs folyamatos cselekménysor.
Tér és idő meghatározhatatlan.
Írásai hangsúlyozottan szövegek. Kiemelik, hogy létrehozásuk mesterséges.
A tipográfiai megoldások kitágítják az irodalom határait. A szöveg és a környezet közti kapcsolatot erősítik.
Eszterházy küzd a lét ragyogó ürességével, mint a hiány tragikumával. Szembesül a félretolt sorssal és végzettel.

Persze, ha átéltél hasonlókat, te is végiggondolhatod mindezt, az ő inspirációjára! Tedd ezt!

Kertész Imre rövid életrajza: 1929. november 9-én, Budapesten született. Zsidó vallású. 1944-ben (14 évesen) megjárta Auschwitzot, Buchenwaldot, ahonnan 1945-ben tért haza. 1948-ban, Budapesten érettségizett. 1948 és 1950 között a Világosság majd az Esti Budapest munkatársa. 1951-ben gyári munkás. 1951-1953-ban a Kohó- és Gépipari Minisztérium sajtóosztályának munkatársa. 1953-tól szabadfoglalkozású író és műfordító. 2002-ben aláírta azt a nyílt levelet, amelyben több írótársával együtt követelte, hogy a kolozsvári Babes-Bólyai Tudományegyetemen magyar nyelvű szakokat indítsanak. E cselekedetéért perrel fenyegették meg. Régóta (?) Berlinben él, de magyar állampolgárságát mindig megtartotta. A Digitális Irodalmi Akadémia alapítója. 2009-ben Parkinson-kórt diagnosztizáltak nála, ami miatt képtelen lesz írni. Első MAGYAR IRODALMI Nobel-díjasunk (2002. október 10.)

Művei:

• A nyomkereső (1977),
• Detektívtörténet (1977),
• A kudarc (1988),
• Kaddis a meg nem született gyermekért (1990),
• Az angol lobogó (1991),
• Gályanapló (1992),
• Jegyzőkönyv (1993),
• Valaki más: a változás krónikája (1997),
• A gondolatnyi csend, amíg a kivégzőosztag újratölt (1998),
• A holocaust mint kultúra (esszé) 1993,
• A száműzött nyelv (2001),
• Felszámolás (2003),
• K. dosszié (2006),
• Világpolgár és zarándok (Káin és Ábel) (2007),
• Európa nyomasztó öröksége (2008),
• A megfogalmazás kalandja (2009)

Díjai (a teljesség igénye nélkül):

• Füst Milán-díj (1983),
• Forintos-díj (1986),
• Aszu-díj (1989),
• József Attila-díj (1989),
• Déry Tibor-díj (1989),
• Örley-díj (1990),
• Az Év Könyve jutalom (1990),
• Soros-életműdíj (1992),
• Brandenburgi Irodalmi díj (1995),
• Márai Sándor-díj (1996)

Sorstalanság

A regényt 13 évig írta. 1975-ben jelent meg az első kiadás. Azzal együtt, hogy sok életrajzi vonatkozás előfordul a műben, mégsem önéletrajzi regény, hanem egy kamasz fiú nevelődési regénye. A fiút a náci haláltáborok szörnyű tapasztalatai érlelik felnőtté.
Főszereplője Köves Gyuri. Belesodródik az eseményekbe, és az ő szemszögéből látunk mindent.
Cselekménye: a fiú elhurcoltatása, lágerbeli élete, életben maradása, hazatérése.
Szerkezete:

1. rész: A normális hétköznapi élet: az otthon, az iskola, a család. Apja búcsúzik a családtól, mert kényszermunkára viszik. Itt még megbélyegzetten, jogfosztottan, de emberként létezhet.
2. rész: Munkába menet elfogják, megfosztják ruhájától, nevétől. Egy szám lesz.
   A tudatlanság állapotában éli át, hogy vagonba rakják, Auschwitzba szállítják. A lágerben csak egy test. Mindent alá kell rendelnie annak, hogy élelmet szerezzen, életben maradjon. Tudatában a szörnyűségek válnak természetessé. A történéseket megpróbálja a maga számára racionálisan értelmezni. Az idősebb, tapasztaltabb lágerlakók tanácsait megfogadja . (16 évesnek hazudja magát). Fertőzést kap, és a birkenaui elkülönítő táborba szállítják. Itt éri a láger felszabadítása 1945 tavaszán. A gyanútlanság, a tudatlanság állapotából a tapasztalatok, a tudás birtokába jut. A gyermekből felnőtté válik.
3. rész: A hazatérés. A világ közömbösen fogadja. Sőt…! Öltözete miatt lenézik a villamoson. A családi otthont lebombázták. Mindez arra készteti, hogy soha ne felejtse az átélt, megszerzett tapasztalatot és tudást.

A mű hangvétele: visszafogott, tárgyilagos. (Egyetlen percre sem érezzük a nácik elleni gyűlöletet, vagy az önsajnálatot, ami a mű óriási érdeme)
Az író nézőpontja: a fiú naiv szemével és a lágerlakók racionális gondolkodásával azonos.
A regényíró érdeme: újat tudott mondani a holokauszttal kapcsolatban: a történelem eseményei sem jók, sem rosszak, csak megtörténnek. S az egész holokauszt bárkivel bármikor megtörténhet, s a világ megy tovább.
A regényért 2002. október 10-én irodalmi Nobel-díjat kapott.

Legyünk nagyon-nagyon büszkék rá mi, magyarok! Legalább ezt a művét olvassuk el!
Utóélet: Sorstalanság címmel Koltai Lajos filmet készített a regényből.

Rövid életrajza: 1917. október 5-én született Debrecenben. A Debreceni Református Kollégium Dóczy Gimnáziumában érettségizett 1935-ben. A debreceni egyetemen 1940-ben szerzett magyar-francia szakos tanári és bölcsészdoktori diplomát. Először Debrecenben majd Hódmezővásárhelyen tanított 1945-ig. 1949-ben megkapta a Baumgarten-díjat, de még abban az évben visszavonták tőle és állásából is elbocsátották. 1958-ig nem publikálhatott. Ebben az időszakban általános iskolai tanárként tanított. 1958 után jelentek meg regényei: Freskó (1958), Az őz (1959), Ókút (1970), Régimódi történet (1977), Für Elise (2002). 1985 és 1990 között a Tiszántúli Református Egyházkerület főgondnoka és zsinati világi alelnöke volt. 1992-ben a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia alapító tagja.
1947-ben kötött házasságot Szobotka Tibor íróval, akinek halála után a hagyaték gondozója lett. 2007. november 19-én kerepesi otthonában, olvasás közben, kilencven éves korában érte a halál.
Az egyik legtöbbet fordított magyar írónk. Most jelenik meg Olaszországban a Für Elise c. regénye (2010). Alapító tagja a Digitális Irodalmi Akadémiának.

Díjai (a teljesség igénye nélkül):

• József Attila-díj (1959, 1972),
• Kossuth-díj (1978),
• SZOT-díj (1982),
• Déry Tibor-jutalom (1996),
• Szép Ernő-jutalom (1998),
• Nemes Nagy Ágnes-díj (2000),
• Corvin-lánc (2001),
• Príma Primissima díj (2003),
• Magyar Köztársaság Érdemrend nagykeresztje (2007).

Prózája
A lélektani regény hagyományait folytatta és újította meg.
Regényei:

• Freskó (1958)
• Az őz (1959)
• Disznótor (1960)
• Mózes egy, huszonkettő (1967)
• Katalin utca (1969)
• Abigél (1970)
• Ókút (1970)
• A szemlélők (1973)
• Régimódi történet (1977)
• Megmaradt Szobotkának (1983)
• Merszi, Möszjő (2000)

Az ajtó (1987)

Bejárónőjének, Emerencnek állít emléket.
Nagyszabású portré.
Emerenc, beszélő név: érdemekben gazdag a jelentése.
A bejárónő életét és szörnyű halálát ismerjük meg a regényből. Látszólag köznapi életet él, de titkok veszik körül. Múltja ismeretlen, nehezen tárulkozik ki másoknak. Idős korában egy pasaréti utca mindenese.
Az írónő egyes szám első személyben meséli el a történetet. Mindennapi konfliktusait a bejárónővel. Látszólag a történet két különböző karakterű ember harca egymás szeretetéért. Az írónő fokozatosan megismeri bejárónőjét, annak titkait, de életébe nem tudott beleavatkozni. Szeretetét nem tudta viszonozni, mert idejét lekötötte az értelmiségi élet, az alkotómunka.
A főhős, Emerenc jelleme: minden értelemben tiszta jellem. Jó, szerény, segítőkész ember. Az emberi méltóság példázata, aki felülről szemléli az életet, aki tudja a helyét a világban: mások tisztességes szolgálata. A poklok poklát is megjárta, de önmaga méltóságát mégis meg tudta őrizni. A hétköznapok, a gyakorlati szeretet szentje és vértanúja. Az írónőt tanácsaival segíti, gyámolítja, oltalmazza.
Az írónő a kétféle magatartás bemutatásával az emberi kapcsolatok alapképletét is kutatja. Felhívja figyelmünket arra, hogy felelősek vagyunk azon emberek sorsáért, akikkel kapcsolatba kerülünk.
Ezért a regényért 2003-ban, Franciaországban Szabó Magda megkapta a legjobb külföldi műnek járó Femina-díjat.

Eredeti nevén Csezmiczei János életrajza: 1434. augusztus 29-én, Csezmicén született. Az első magyar (horvát anyanyelvű) költőnk. A kor szokásainak megfelelően a Janus Pannonius név felvett, antikizáló humanista név. Anyai ágon kisnemesi származású. A Szilágyiakkal és a Hunyadiakkal rokon édesanyja, Garázda Borbála nevelte és taníttatta 13 éves koráig, az apa korai elvesztése miatt. Ezután nagybátyjára, Vitéz Jánosra bízta tehetséges fia, János neveltetését. 1447-ben Vitéz János a veronai magániskolába küldte unokaöccsét. Latinul és görögül tanult. 1454-ben Padovában jogi tanulmányokat végzett. Tanulmányai befejeztével itáliai útra indult. Hunyadi Mátyás hatalomra jutásával a család hazahívta. A királyi udvarban ő Mátyás legfőbb tanácsosa. Mátyás Vitéz János után őt nevezte ki pécsi püspöknek. Politikai tevékenysége mellett epigrammákat és elégiákat írt. 1466-ban tüdőbaj támadta meg. Az 1471-es főúri zendülés egyik szervezője. (Mátyás rendeletei elleni zendülés volt). A király leverte a zendülést. Janus Pannonius Velencébe akart menekülni, de út közben, Medveváron, 1472. március 27-én meghalt.
Janus Pannonius latinul író, horvát anyanyelvű, magyar humanista költőnk.
Janus= a jövő istene, Pannonius= pannon (magyarországi)
Reneszánsz= újjászületés. Az antik művészet újra élesztése, tisztelete. Az élet, a természet szeretete. A tudós, művelt embereszmény (polihisztor). Az egyéniség szerepének jelentősége.
Humanista= emberközpontú. Klasszikus, intelligens magatartás.
Janus Pannonius költészete az olasz humanizmusból nőtt ki, amely értéknek tekinti a hazát, a békét, a földi életet, a kultúrát, a könyveket, a természetet, a költői halhatatlanságot.

Búcsú Váradtól (1458)

Az utazni készülő költő lelkiállapota. Ellentétes érzelmek. A refrénben a búcsú siettetése. Mindez ellentétben áll emlékeivel és a szeretett város képeivel.
Szerkezete:
1-3. vszk. : a Nagyvárad környéki téli táj. A költő szorongó félelme. Tétova hangulata.
4-6. vszk. : Búcsú Várad hírességeitől. Felsorolja azokat az értékeket, amelyektől fáj megválnia. (A humanista ember értékrendje)
7. vszk. : Az úthoz Várad patrónusának segítségét kéri.

Mikor a táborban megbetegedett (1464 ősze)

Zvornik várának ostromakor tüdőbaj gyötri. A halál gondolata, ugyanakkor az élethez, a költészethez, a hírnévhez való ragaszkodás gondolata is megjelenik.
A vers elején a költő és a katona egymást kizáró ellentétek. Hosszú a mitológiai bevezetés: az emberiség szenvedéseinek oka, hogy Prométheusz ellopta a tüzet.
Önvádló töprengés következik. A gyötrő láz pontos leírása, majd könyörgés az istenekhez.
Az élettől való búcsúval zárja a verset. Egyetlen vigasza, hogy édesanyja nem látja fia szenvedését, mert már halott.

Pannónia dicsérete (1465)

Műfaja: epigramma
Saját értékének tudata, büszkesége. Egyéni dicsőségén túl hazájának is hírnevet, dicsőséget szerzett.

Egy dunántúli mandulafáról (1466)

Műfaja: elégia
A Mecsek déli lejtőjén, téli időben is virágzó mandulafa sorsának jelképe: ahogy a mandulafa ő is túl korán jött gondolataival.
Ezt a tényt a csoda szintjére emeli. Mitológiai példázat: Phyllis tragédiája.
Általánosabb értelmezés: minden kor értéke, szépsége örökösen veszélyben van.

Saját lelkéhez (1466)

Az emberi létről filozófiai szempontból is érvényes értelmezést próbál adni.
A költő a saját lelkét szólítja meg. Büszke a lelkére, de a testi létet, a betegséget is tudomásul kell vennie.
A lét tragikuma: a lelki és a testi lét közti diszharmónia. Ugyanakkor saját létével elégedett.
Utóélete: Halála után Mátyás király összegyűjtötte verseit, de művészetének kutatása csak az 1930-as években kezdődött meg.
Maradványait 1991-ben találták meg a pécsi Székesegyház altemplomában. 2008. október 21-én, püspöki szentmise keretében temették újra a bazilikában.
2009. május 29-én mutatták be a számítástechnika segítségével a költő arcképét. 

Karinthy Frigyes (Ernő) rövid életrajza: 1887. június 25-én, Budapesten született. Apja K. József művelt tisztviselő, a Magyar Filozófiai Társaság alapítója. A család eredeti neve Kohn volt. Az apa 1974-ben magyarosította Karinthira, 1886-ban pedig áttért az evangélikus hitre. Gyermekeit megkereszteltette. Frigyes 1898 és 1900 között kezdett el írni (11-12 éves korában): színműveket, kalandos történeteket, verses meséket és naplót. 1902-ben már közölték folytatásokban a Nászutazás a Föld középpontján keresztül c. kalandos történetét. Érettségi után matematika-fizika szakon, a bölcsészkaron és a sebészeten is hallgatott egyetemi előadásokat, de diplomát sohasem szerzett. 1906-ban az Újság munkatársa. Ekkor kötött barátságot Kosztolányi Dezsővel. Sorra jelentek meg írásai, de az ismertséget az 1912-ben megjelent Így írtok ti című paródiakötete hozta meg. 1913-ban feleségül vette Judik Etel színésznőt, aki 5 év múlva meghalt. Gyermekük K. Gábor költő. 1920-ban házasságot kötött Böhm Arankával. Gyermekük K. Ferenc (Cini) az író. 1936-ban, Stockholmban agydaganattal műtötték (Utazás a koponyám körül). 1938. augusztus 29-én, Siófokon agyvérzésben halt meg.

Híres műfordításai:

• Micimackó
• Tom Sawyer kalandjai

Művei:

• Tanár úr kérem (1916)
• Nászutazás a Föld középpontján keresztül (1902)
• Így írtok ti (1912)
• Capillária
• Utazás Faremidóba
• Utazás a koponyám körül

Vígjátékai:

• Földnélküly János
• A nagy ékszerész

Dráma:

• Holnap reggel

Így írtok ti (1912)

„Nem véletlen, hogy Karinthy úgyszólván nemzedékének egyetlen humoristája. Ez a nemzedék megvetette az észt és ötletet; a humor pedig mégis csak ésszel és ötlettel operál. A humoristában gyakran egy matematikus rejtőzik; s nem először írjuk meg azt sem, hogy Karinthy szellemében van valami matematikai beállítottság.” (Babits Mihály)

Az Így írtok ti irodalmi karikatúrákat tartalmazó kötete. Számára a humor bizarrba hajló komikus látásmód, szellemi létforma. Szerinte a világ csak humorral elviselhető, értelmezhető.

A mű írásai paródiák. Paródia: egy adott műfaj, stílus, egyedi mű vagy alkotói sajátosság komikus hatást kiváltó utánzása.

Eszköze: a túlzás, a torzítás.

Ezek az írások jellemrajzok, az irodalmi kritika humoros változatai:

• Támadja a konzervatív, népnemzeti írókat: Szabolcska Mihály: Egyszerűség
• Rokonszenv, szeretet jellemzi a nyugatosokról írt karikatúrákat:
  • Ady-paródiák: Moslék-ország, Törpe-fejűek (szimbolizmus)
  • Babits-paródiák: Szekszárdon születtem, Antik szerelem, Dana Idák (klasszikus)
  • Móricz-regény: Túri Dani halandzsa nyelven. (naturalista, népies stílus)
  • Kosztolányi-paródia: A szegény kis trombitás szimbolista klapec nyöszörgései (az impresszionista-szimbolista irányzat torzítása).
• Nyelvi paródiák. Az egyéni stílus kritikái. Kíméletlen, de szellemes, találó írások.

EL KELL OLVASNI!!!

Németh László rövid életrajza: 1901. április 18-án, Nagybányán született. 1904-ben Szolnokra, majd 1905-ben Budapestre költözött a család. Elemi és középiskoláit is itt végezte. Bölcsész akart lenni, ezért 1919-ben beiratkozott az egyetem magyar-francia szakára. 1920-ban azonban átiratkozott az orvosi karra, és 1925-ben fogorvosi diplomát szerzett. Még ebben az évben feleségül vette Démusz Ellát. 6 leánygyermekük született. A Nyugat 1925-ös novellapályázatát Horváthné meghal c. novellájával megnyerte. 1927-től a Napkelet munkatársa. Írásai megjelentek a Protestáns Szemlében és a Nyugatban is. 1932-től a népi írók csoportjához közeledett, és Tanú címmel lapot indított. 1939 és 1942 között a Kelet Népe társszerkesztője. A világháború alatt a Kelet Népe, a Híd és a Magyar Csillag munkatársa. 1944-től Felsőgödön, Szilasbalháson és Budapesten élt. 1945-48-ig Hódmezővásárhelyen irodalmat és matematikát tanított a gimnáziumban. 1949-1953-ig mellőzték az irodalmi életben. Fordításokból élt. 1975. március 3-án, Budapesten halt meg (agyvérzésben).

Díjai:

• Baumgarten-díj (1930)
• József Attila-díj (1951. Tolsztoj: Anna Karenina fordításáért)
• Kossuth-díj (1957)
• a Munka Érdemrend arany fokozata (1961)
• Herder-díj (1965)
• Batsányi-díj (1968)

Iszony

Regényei, írásai társadalomábrázoló, lélektani művek. Modern tudatregények.

Művei:

• Gyász (1935)
• Iszony (1947)
• Égető Eszter (1948)
• Irgalom (1965)

Mind a négy mű egy-egy nő sorsát tárja elénk.

Cselekménye: az 1920-as években játszódik. Egy házasság történetén keresztül jeleníti meg a világtól való irtózás élményét. A főhős: Kárász Nelli. A görög mitológiai Artemisz archetípusa. Akarata ellenére köt házasságot Takaró Sanyival, akitől iszonyodik, azonban apja halála után ez a házasság jelenti az egyetlen kiutat Nelli és az édesanyja számára. Nelli a testiséget nem tudja elviselni, s négy év vergődés után, egy dulakodás közben férje arcára szorítja a párnát, megöli. Persze nem lehet tudni, hogy valóban ő ölte-e meg, vagy egy szívroham végzett-e férjével.

Szerkezeti felépítése:

1. rész: „Az esküvőig” Nelli és Sanyi megismerkednek egymással. Nelli egy hazug komédiát játszik. Meghal az édesapja.
2. rész: „A házasság története” Nelli beszélget sógorával, s rádöbben, hogy nem szereti férjét, de nem tud szabadulni tőle. Kegyetlen lesz férjével, szörnyeteggé válik. Egy családi vita után anyjához és annak nővéréhez menekül. A haldokló anyósnak megígéri, hogy férje mellett marad. Meghal nagynénje, anyósa és az édesanyja is. Így kénytelen férjével maradni. Dulakodás közben megfojtja a betegségből lábadozó, de szerelmeskedni akaró férjét.
3. rész: „ A történet vége” Nelli végleg Cencre költözik. Jótékonykodik és megpróbálja szeretni  saját lányát, aki apja hasonmása.

Az iszony különböző rétegei:

Biológiai: Nelli irtózik a testiségtől, a szexualitástól.

Közösségi: Nelli magányra termett. Nemes természetnek, minőségi embernek vallja magát.

Nelli a körülmények áldozata, Sanyi Nellié.

Nelli jelleme: magát társadalmon kívüli lénynek tekinti. Férje halála után a szörnyeteg ismét szentté változik. Megtalálja a számára elfogadható szerepét a társadalomban.

Műfaja: énregény.

Németh László tudatregényeinek középpontjában egy-egy ember tudat és érzelemvilágának pontos, elemző leírása található.

Drámái:

• Ember és szerep (1934)
• Villámfénynél (1938)
• Papucshős (1939)
• Cseresznyés (1942)
• VII. Gergely (1939)  

Rövid életrajza: 1886. április 15-én, Aradon született. Három éves korától azonban Debrecenben nevelkedett. Apja kőfaragó-szobrász, aki mindent megtett fia neveltetéséért. 1905-1909-ig a budapesti egyetem magyar-német szakán tanult. Szegénysége és korai tüdőbaja azonban megakadályozta abban, hogy tanári diplomát kapjon.1909-ben visszatért Debrecenbe és ott újságíró lett. 1913-tól újságíró Budapesten. 1917-ben feleségül vette Lichtmann Annát. 1921-től az Est munkatársa. 1908-tól a Nyugat munkatársa. Egyre gyakrabban vonult szanatóriumba. Legtöbb versének tárgya a boldogságot hiába kereső ember szomorúsága. Hangneműk csaknem mindig elégikus. 1928. november 7-én halt meg, 42 éves korában. Ravatalánál Babits Mihály mondott beszédet.
A magány, a lemondás költője. Betegsége és haláltudata meghatározta életét és költészetét.
Alaphangulata: a tehetetlen lemondás és szomorúság.
Legjobb fordítóink egyike.

Kötetei:

• Hajnali szerenád (l913)
• Lomha gályán (1917) szecessziós,dekorativitás és érzelmesség.
• Az öröm illan (1922) impresszionista költemények.
• Örök virágok (1923) műfordítások: Shelley, Baudelaire, Milton, Keats, Rilke, Poe, Goethe versei.
• Magány
• Meddő órán
• Elégia egy rekettyebokorhoz
• Lélektől lélekig (1928) poszthumusz kötet. Szabó Lőrinc adta ki.

Impresszionista költőnk. Pillanatnyi benyomásait, hangulatait ábrázolta.

Esti sugárkoszorú (1923)

Feleségéhez, Lichtman Annához írta. Szerelmi vallomás. A hitvesi költészet szép példája.
Magasztos hangnemű, patetikus óda. „ Jó élni, mert szeretlek” (Bóka László)
Szerkezete:

1. vszk: az alkony impresszionista leírása. Művészien kifejtett látomás.
Művészen kifejtett látomás. Szinesztéziák sora. A vers zeneisége.

2. vszk.: A szeretett nő alakja szentté magasztosul. (Sugárkoszorú) A létezés
A létezés örömének ritka pillanata. (A mózesi csipkebokor).

3. vszk.: Az érintésre visszazökken a valóságba. Szerelmet vall. A „földi érzés”.
A látomás.

Körúti hajnal (1923)

Szerkezete:

1. vszk.: az ébredő, pesti utca képe.

2-3. vszk.: A napfelkelte csodája. A fény hatására megszínesedik az utca, de még Csend van.

4. vszk.: Megindul az élet. Hangok. Szinesztézia.

Impresszionista stílusjegyek:

Sajátos fényviszonyok.
Szín- és hanghatások (szinesztézia), mozgás.
Pillanatnyi hangulatok.
Bármelyikünk számára csodálatos érzelmeket, hangulatokat fogalmaz meg. Mindig arról álmodtam, hogy egyszer valaki az ő szavaival vall nekem szerelmet. 67 éves elmúltam. Az a gyanúm, hogy már ebben sem lesz részem, pedig sok mindent letettem a közös asztalra.
A kezdeti fájdalmat, szomorúságot tükröző versei után költői világa kitágult. Egyetemes emberi fájdalmakat fogalmazott meg. Utolsó verseiben lírája leegyszerűsödött, elmélyült.  

(Örkény István életrajzát lásd az egyperceseinél! )

A Tótékat először Örkény kisregényként írta meg, majd drámának és filmforgatókönyvnek is.
1964-ben írta. A színházi ősbemutató 1967. február 24-én volt a Thália Színházban, Kazimir Károly rendezésében.
Cselekménye: a második világháború idején a Tót családhoz érkezik Varró őrnagy, fiúk parancsnoka. A frontról jön pihenni. Tóték lesik az őrnagy minden kívánságát annak érdekébe, hogy fiúk sorsa jobbra fordul. Amikor az őrnagy éjszaka nem tud aludni, dobozolással töltik az időt. Az őrnagy sorozatosan megalázza őket, precízségével, parancsosztogatásával. Tót Lajos, a családfő, amikor már nem tudja ezt elviselni, margóvágóval feldarabolja a visszatérő őrnagyot.
A szereplők rendszere: Az őrnagy áll a középpontban. Körülötte forog a család három tagja: Tót Lajos, Tótné Mariska és lányuk, Ágika. A 9 epizódszereplő közül a kulcsfigura a postás, aki szelektálja a leveleket, s amelyikben rossz hírt sejt, nem kézbesíti. Így Tóték nem tudják meg, hogy a fiúk már elesett a fronton, s az áldozatot hiába hozzák.
Szereplők:

• Varró őrnagy: őrült. Nem azért veszélyes, mert fegyvere van, hanem a magatartása miatt. Egyre jobban rátelepszik a Tót családra. Kegyetlen zsarnok. A háború csinált belőle ilyen embert. Ő is a háború áldozata.
• Tót Lajos: A falu abszolút tekintélye az őrnagy megérkezéséig. Tűzoltóparancsnok. Családja érdekében részt vesz az őrnagy rögeszméinek végrehajtásában, de folyamatosan lázad. Végül ő öli meg az őrnagyot.
• Tótné: Ösztönösen engedelmeskedik az őrnagynak. Férje lázadozását igyekszik csitítani. Mindezt a fia iránti szeretetből, annak érdekébe teszi.
• Ágika: Szolgalelkű, túlbuzgó lány. Gondolkodás nélkül rajong az őrnagyért.
• A postás, Gyuri atyus: Szereti Tótékat, ezért nem kézbesíti a halálhírt hozó levelet. A narrátor szerepet is betölti.

A mű sorsa: 1969-ben Párizsban elnyerte a Fekete Humor Nagydíjat.
A színházak azóta is játsszák.
Filmfeldolgozás: Isten hozta, őrnagyúr! 1969. (Fábri Zoltán rendezte)
Főbb szereplők: őrnagy:

• Latinovits Zoltán
• Tót: Sinkovits Imre
• Tótné: Fónay Márta
• Ágika: Venczel Vera 

Örkény István rövid életrajza: 1912. április 5-én, Budapesten született, zsidó családban. Édesapja patikus volt. 1930-ban érettségizett a Piarista Gimnáziumban. A Műegyetem vegyészmérnöki szakára iratkozott be, de átment a gyógyszerész szakra, és itt diplomázott 1934-ben. Kapcsolatba került a Szép Szó körével 1937-ben. Elutazott Londonba majd Párizsba, és 1940-ben jött vissza Budapestre. Folytatta a Műegyetemet és 1941-ben vegyészmérnöki diplomát szerzett. A világháborúban munkaszolgálatos volt a Donnál. Hadifogságba esett, és csak 1946 tért haza. 1949-től az Ifjúsági Színház, 1951-től a Magyar Néphadsereg Színházának volt dramaturgja. 1954-től a Szépirodalmi Kiadó lektora. Részt vett az 1956-os forradalomban, ezért mellőzték, és 1958 és 1963 között az Egiszben dolgozott vegyészmérnökként. 1965-ben feleségül vette Radnóti Zsuzsát.
Díjai:

• József Attila-díj 1955, 1967.
• Fekete Humor Nagydíja 1969 (Párizs).
• Kossuth-díj 1973.

1979. június 24-én súlyos betegségben halt meg.

Egyperces novellák

Az egyperces novella Örkény találmánya. Elődei: Franz Kafka és Jules Renard.
Már a Jeruzsálem hercegnője című kötetben megjelent néhány egyperces.
Az egyperces novellák című kötet 1968-ban jelent meg.
A műfaj jellemzői: rövidség, lezártság, groteszkség, talányosság, parabolisztikus jelleg, abszurd.
A novellák tematikus csoportokba rendezve kaptak helyet a kötetben.
Bevezető írás: Használati utasítás, Arról, hogy mi a groteszk.
Csoportok:

• Előzmények
• Változatok
• Állapotok
• Helyszűke
• Arcképek
• Tudakozó
• Korképek
• Lehetőségek
• Visszájáról
• Példázatok

Tematikus csoportok:

1. Történelmi téma: Nézzünk bizakodva a jövőbe! Életben maradni
2. Háborús téma: In memóriam dr. K. H. G. , A front mögött, Kenyér
3. Anekdotikus történetek: A sátán Füreden, Az ember melegségre vágyik
4. Példázatos történetek: Nászutasok a légypapíron, Ballada a költészet hatalmáról
5. Mindennapi események: Trilla, Az élet értelme

A sátán Füreden

Egy tréfás kedvű utazó képében a sátán megkísérti a munkásokat. Az állami tulajdon eladására biztatja őket. Kizökkenti őket a megszokott életükből.

In memoriam dr. K. H. G.

Egy munkaszolgálatos ember a német kultúráról akar beszélgetni egy német őrrel. Ezzel      felbosszantja az őrt, aki lelövi a munkaszolgálatost.

Ballada a költészet hatalmáról

Egy telefonfülke életre kel néhány verssor hallatára. Elsétál, szerelmes lesz és tévesen kapcsol.

Örkény az életritmus felgyorsulásával indokolja az egypercesek létrehozását. Sürgönyt fogalmaz az embereknek.  

Rövid életrajza: 1902. november 2-én, Felsőrácegrespusztán (ma Sárszentlőrinc) született. Apja uradalmi főgépész, anyja bognármester lánya. Szülei válása után édesanyjával és két testvérével Budapestre költöztek. Középiskoláit itt fejezte be. 1921-ben beiratkozott a bölcsészkar magyar-francia szakára, de már decemberben, félve a baloldali magatartás megtorlásától, Bécsbe, Berlinbe majd Párizsba menekült. Csatlakozott a baloldali emigránsok köréhez. Megismerkedett az avantgard törekvésekkel. 1926-ban hazatért. Verseit Kassák folyóiratai, a Dokumentum és a Munka közölte. Barátságba került Babitscsal és a Nyugat költőivel. A 20-as évek végétől József Attilával is. A költészetről vallott nézetkülönbségük, valamint az a tény, hogy 1934-ben a moszkvai írókongresszusra nem Kassákot és József Attilát, hanem Nagy Lajost és Illyést hívták meg, eltávolította őket egymástól. Illyés 1931-ben házasságot kötött Juvancz Irma gyógytornatanárnővel. 1933-ban hivatalosan is megváltoztatta nevét Illésről Illyésre. József Attila halála után elvált feleségétől, és 1939-ben házasságot kötött Kuzmutza Flórával, József Attila nagy szerelmével, aki a Flóra-verseket ihlette. Illyés négyszer kapott Baumgarten-díjat. 1937-től a Nyugat társszerkesztője. 1944-től a Magyar Csillagé (ez a Nyugat utódja). 1945 a Nemzeti Parasztpárt képviselője. 1945-1949-ig a Magyar Tudományos Akadémia tagja. 1946-1949-ig a Válasz c. folyóirat szerkesztője. 1956-ban a Petőfi Párt egyik vezetője. 56 után visszavonult a közélettől. A 60-as években drámákat írt.(Kegyenc, Különc). Kossuth-díjat kapott 1948, 1953, 1970-ben. József Attila-díjat 1950-ben. 1983. április 15-én Budapesten halt meg.
A legteljesebb életmű az övé a XX. században. Írt verseket, drámákat, regényeket és esszéket.

Bartók című gondolati költeménye

Az ötvenes évek Magyarországának kultúrpolitikája nem ismerte el Bartók jelentőségét.
Illyés a verset 1955-ben, Bartók halálának 10. évfordulójára írta.
A vers 1955 októberében, a Színház és Mozi című lapban jelent meg. A lapot elkobozták és bezúzták.
Verstípus: emlékvers és ars poetica.
Műfaja: óda.  
Szerkezete: spirális (a visszatérő motívumok viszik előre a gondolatot).
Gondolatmenete: rapszodikus.
A költő többes szám első személyben egy közösség tagjaként szólal meg.
Felépítése:

• 1-31. sor: a kultúrpolitika véleménye Bartók zenéjéről. Indulatos érvekkel cáfolja a vádakat. Ha a társadalom diszharmonikus, akkor a a művésznek ezt kell megjelenítenie, hogy a harmónia megszülessen. Mindenkihez szól.
• 32-70. sor: Bartókhoz szól. Megidézi Vörösmarty Liszt Ferenchez írt versét. Szembeszáll az álharmónia hirdetőivel.
• 71-102.sor: a XX. század borzalmairól ír, és azok hű kifejezőit idézi: Picasso, Bartók és Kodály.
• 103-112. sor: megszólítja Bartókot. Megmutatja zenéjének kettősségét: megmondja hol fáj és mi a baj. Helyettünk szól.

Ellentétekre épül a vers.
Retorikai elemek: felszólítás, felkiáltás, kérdések, érvelés és cáfolat.
Alakzatok: ellentét, párhuzam, tömörítés.
Értelmezés: Az igazi művész az igazságot fejezi ki, így töltheti be élethivatását.
Bartók alakja másoknál:

• Nagy László:Bartók és a ragadozók 
• Szilágyi Domokos: Bartók Amerikában
• Fodor András: A Géniusz halhatatlansága
• Juhász Ferenc: A hazatérő halott

Jókai Mór rövid életrajza: 1825-ben, Komáromban született, kisnemesi családban. 1841-1842-ben, Pápán, a református kollégiumban tanult. Itt ismerkedett meg Petőfi Sándorral. 1842-1844-ig Kecskeméten jogot tanult. 1847-től Pesten az Életképek szerkesztője. Az 1848-as forradalom egyik vezére. Ő olvasta fel március 15-én a Tizenkét pontot. Radikális, demokratikus érzelmeit azzal is kifejezésre juttatta, hogy nevében a nemesi származásra utaló „y”-t „i”-re változtatta. 1848-ban feleségül vette Laborfavy Róza ünnepelt színésznőt. A szabadságharc idején újságíróként és szerkesztőként dolgozott. Kossuthot és a Békepárt törekvéseit támogatta. A világosi fegyverletétel után bujdosnia kellett. Először álnéven írt az 1854-ben induló Vasárnapi Újságban, pedig ő volt a tulajdonosa. Újra 1861-től kapcsolódott be a politikai életbe. Megválasztották képviselőnek. Barátságot kötött Tisza Kálmánnal. 1863-1882-ig működő A hon című balközép lap szerkesztője. 1867-től ellenzéki, 1875-től kormánypárti képviselő. 1876-tól a Petőfi Társaság elnöke. A 70-es évektől ünnepelt író. Írói jubileumára 1894-ben megjelent műveinek százkötetes díszkiadása. 1904-ben, Budapesten halt meg.
Jókai Mór a magyar romantika legjelentősebb képviselője.
Világszemlélete: a mese, a mítosz, a legenda hagyományát folytatva a jó és a rossz, az igaz és a hamis egymást kizáró erkölcsi normák.
A történelmi eseményeket, a társadalmi átalakulásokat (kapitalizálódás) mítoszokba, mesékbe rendezi. Ő nemzeti mitológia megteremtője.
A romantika: elnevezés a „romain”(francia szó) =regény szóból ered. A középkorban így hívták az anyanyelven és nem latinul írt elbeszélő műveket. A regényt tekinthetjük a romantika bölcsőjének. A regény felrúgta a középkori műfaji szabályokat, és minden területen (cselekmény, szereplők ábrázolása, valóság és fantázia, epika és líra) nagyobb szabadságot engedett.

A romantikus regények:

• Cselekménye: változatos, kalandos, izgalmas, különleges események, színhelyek.
• Jellemábrázolás: kontrasztok alkalmazása: egy-egy alak vagy csupa jó, vagy csupa rossz tulajdonsággal rendelkezik. A nagyformátumú alakok ábrázolásában ez úgy jelentkezik, hogy a regényhősön belül viaskodnak a szélsőségesen jó és rossz vonások.
• Stílusa: elszakad a hétköznapi kifejezési formáktól, helyette ünnepélyes, emelkedett hangot használ a leírásokban és a párbeszédekben is.

Az arany ember

1872-ben írta. Egyik legnépszerűbb regénye.
Cselekménye az 1820-as években játszódik. Jókai jelenében, a kapitalizálódó társadalom valóságában.
Főszereplője Tímár Mihály. Az író a főhős személyiségébe helyezi a jó és a rossz erkölcsi ellentétét. Tímár Mihály sorsa a bűn elkövetése után bűnhődés.
Rendhagyó adottságokkal megáldott hős, bonyolult jellem.

1. A regény elején: romantikus mesehős. A Szent Borbála hajó biztosa. Minden akadályt legyőz.
2. Majd erkölcsileg meginog: kenyeret süt az elázott búzából, veszteget, Ali Csorbadzsi kincseit megtartja magának. Ettől kezdve minden arannyá válik a kezében. Sikeres üzletemberré válik. A siker minden kellékét megszerzi magának: vagyon, társadalmi pozíció, feleség.
3. Ugyanakkor állandó lelkiismeret-furdalás gyötri. Konfliktusba kerül önmagával. Lelki válságát belső monológgal jeleníti meg. Érzékeli jellemének, sorsának ellentmondásait.
4. A sikerek ellenére boldogtalan, de másokat is azzá tett.
5. A Senki szigete: megkezdődik kettős élete Noémi és Tímea között.
6. Milliomos, de boldogtalan. Folytonos hazugságban él. Bűntudat gyötri. Öngyilkosságra készül. Ettől menti meg a véletlen: gyermeke születik. Kilép a világból. Elmenekül a Senki szigetére, ahol egy másfajta életmód kialakítására nyílik lehetőség. (Ez romantikus ábránd, paradicsomi idill, rousseau-i ősállapot.)

Az ember azonban nem léphet ki a társadalomból. Ez csupán írói nosztalgia.
Jókai Mór néhány regénye (olvasásra ajánlom):

• Egy magyar nábob (1853-1854)
• Kárpáthy Zoltán (1854-1855)
• A kőszívű ember fiai (1869)
• Szegény gazdagok (1860)
• Mire megvénülünk (1865)
• Fekete gyémántok (1870)
• Eppur si mouve, És mégis mozog a föld (1872)
• A tengerszemű hölgy (1890)
• Gazdag szegények (1890)
• Sárga rózsa (1893)

Rövid életrajza: 1878. október 21-én, Nyíregyházán született. Az apa kisnemesi család sarja. Nevelésére nagy hatással volt apai nagyanyja, a várpalotai születésű, dalmát származású művelt polgárasszony, Radics Mária. Iskolái: Szatmárnémeti (jezsuita gimnázium), Podolin (szepességi piarista gimnázium). Visszatért Nyíregyházára. 14 évesen riportokat, novellákat kezdett írni. Érettségi előtt elszökött Debrecenbe újságírónak, de apja visszahozta, és 1895-ben leérettségizett. Addig már 90 novellája jelent meg. Debrecenben majd Nagyváradon újságíró. 1899-ben feleségül vette a nálánál idősebb (8 év) Spiegler Bellát, aki szintén író volt. Ebből a házasságból 4 gyermeke született. Házasságuk megromlott. 1915-ben elhagyta családját. 1919-ben házasságot kötött a fiatal Várady Zsuzsával. Egy lányuk született. Igazi írói sikereit Budapesten 1910 után aratta. Lelkesen támogatta az őszirózsás forradalmat. A Tanácsköztársaság bukása után a zaklatások elől Bécsbe menekült, és ott publikált. Visszatérte után anyagi helyzete egyre romlott. 1926-tól súlyos betegségek gyötörték. A világgazdasági válság miatt nem jelentek meg művei. Idegösszeomlással kórházba került (1929). Fel kellett adnia margitszigeti lakását. Egy óbudai nyomorúságos házba költözött. 1931-től fokozódó nyomorban és betegségben élt. 1933. május 12-én halt meg. Az utolsó percig dolgozott.
86 regényt, 2382 elbeszélést, 1780 cikket és 30 színművet írt.
Magányos alkotó volt. Egyetlen írói csoporthoz sem csatlakozott. A magyar széppróza megújítója a XX. század elején. Jókai és Mikszáth mesevilága után Krúdy is megalkotta a saját mesevilágát, de egy sosem volt világ képeként: álmokból és álmodozásokból.

Szindbád-novellák

Szindbád saját alteregója. 1911-től műveiben visszatérő hős. Az Ezeregyéjszakából kölcsönzi Krúdy annak hajósát és utazóját.
Szindbád a XX. század kalandora, a szerelem örök vándora. Felkeresi ifjúsága fontosabb színhelyeit, azokat a lányokat és asszonyokat, akikbe valaha szerelmes volt.
Szindbád-művek:

• Szindbád ifjúsága (1911)
• Szindbád utazásai (1912)
• Francia kastély (1912)
• Szindbád ifjúsága és szomorúsága (1916)
• Szindbád. A feltámadás (1916)
• Szindbád megtérése (1925)
• Purgatórium (1933): A hídon, Utazás éjjel, Szindbád útja a halálnál

Krúdy időszemlélet: a múltról az emlékezet logikája szerint ír. Sajátos asszociációs technikát alkalmaz. Az idősíkokat váltogatja: a jelen lényege a múltból ered. Az idő bizonyos értelemben megállt.
Tartalmuk: történetek, emlékek, álmok Az utazások az emlékek allegóriái. A valóságos történéseket összemossa az álomképekkel. Így a novellák látomásszerűvé válnak.
A történetekben az idő szétfoszlik és másodlagossá válik.
Az emlékek, az álmok kapcsolatot teremtenek a múlt és a jelen, a fikció és a realitás között.
Szindbád kalandjainak térbeli elhelyezése: az Osztrák-Magyar Monarchia. Fiumétől Lembergig, az adriai olasz nőktől a galíciai zsidó nőkig.
Szindbád számára a nők és a szerelem az élet jelképei.
Krúdy képes volt két szereplővel, néhány színhely felvillantásával élet és halál konfliktusát ábrázolni.
Stílusa: zeneiség, dekorativitás, líraiság, sajátos tér- és időkezelés, álom- és emlékezéstechnikák, szabad asszociációk, szimbolikus képek.
Utóhatása:

• Márai Sándor: Szindbád hazamegy (1940) című regénye.
• Huszárik Zoltán Szindbád című filmje Latinovits Zoltán főszereplésével. 

Zrínyi Miklós rövid életrajza: 1620-ban a horvátországi Ozlay várban vagy Csáktornyán született. A család neve Zerin vagy a Zriny várától származik. Édesapja végrendeletében fiai: Miklós és Péter nevelését a királyra és Pázmány Péterre bízta. Így Habsburg-hű, mélyen vallásos, katolikus nevelésben részesült. A grazi jezsuitáknál majd a bécsi és a nagyszombati egyetemen tanult. 1636-ban Itáliában is járt tanulmányúton,(a pápával is találkozott) Rómában és Nápolyban. 1637-től Csáktornyán élt. Kisebb-nagyobb támadásokat indított a törökök ellen. A bécsi udvar kényszerítette, hogy részt vegyen a 3o éves háborúban és az I. Rákóczi György, erdélyi fejedelem elleni hadjáratban. Ekkor érlelődött meg benne, hogy Magyarországnak és Erdélynek össze kell fognia a török elleni harcban. 1646-ban tábornokká, 1647-ben horvát bánná nevezik ki. A délvidék lett a török elleni harcok bázisa. 1660-1661-ben megírta Az török áfium elleni orvosság című munkáját, amelyben a nemzeti hadsereg megteremtésének szükségességét vallja. 1663-ban a bécsi udvar kinevezte a magyarországi hadak fővezérévé, de miután megszűnt Bécs törökök általi fenyegetettsége, le is váltotta. 1664-ben még néhány sikeres hadjáratot vezetett. 1664 novemberében egy Csáktornya melletti vadászaton vett részt, ahol egy vadkan halálosan megsebesítette és meghalt.
Zrínyi Miklós tehát politikus, hadvezér és költő. Legjelentősebb műve a Szigeti veszedelem.

Szigeti veszedelem

1645-1646 telén írta.
Témája: Szigetvár 1566-os ostroma. A költő emléket akart állítani a várat védő dédapja hősies helytállásának.
Forrásai, mintái: az antik eposzok (Homérosz, Vergilius), Tasso: A megszabadított Jeruzsálem, Marino művészete, a magyar históriás és vitézi énekhagyomány, a humanista történetírók (Istvánffy Miklós, Zsámboki János) munkái, a horvát és az olasz krónikák.
Műfaja: eposz. Az eposz nagyepikai mű, hősköltemény. Kiváló képességekkel rendelkező hőse rendkívüli tetteket visz véghez, amelyek egy közösség, egy nép életére hatnak. Tettei megvalósításában a főhőst természetfeletti erők is segítik.
A műfaj kötelező elemei az eposzi kellékek:

1. Propozició (témamegjelölés): „Fegyvert s vitézt éneklek” (átvétel Vergiliustól)
2. Invokáció (segélykérés): „Adj pennámnak erőt, úgy írhassak mint volt…”
3. Deus ex machina: a túlvilági seregek jelenléte.
4. Epizódok: nem tartozik szorosan a fő cselekményhez, de gazdagítja azt. Itt Delimán és Cumilla szerelme.

A mű barokk vonásai:

1. A témát eposzi magaslatra emelte.
2. Monumentális kompozíció. A várvédelmet a törökök és a magyarok, sőt a törökök és a keresztény Európa világméretű harcaként ábrázolta.
3. Az invokációban, majd a műben is a keresztény mitológia alakjai állnak a magyarok oldalán (Szűz Mária, Jézus Krisztus).
4. A keresztény hit védelme: Zrínyi „Krisztus bajnoka”, a katonák „Krisztus katonái”

Szerkezete: 15 énekből áll (1566 versszak). Nincs reneszánsz arányosság. Tetőpont a X. ének.
A barokk író mindig meggyőzni akarja az olvasót az előzmények hosszas taglalásával. Zrínyi arról, hogy a törökök csak számbeli fölényben vannak a maroknyi várvédővel szemben. Az erkölcsi fölény a várvédőké.
Stílusa: erőteljes nyelvhasználat, epikus hasonlatok, retorikusság, körmondatok, monumentális természeti képek, jelzős szerkezetek, túlzások, halmozások, ellentétek.
A mű Zrínyi korában reagálás nélkül maradt. A XVIII. század fedezte fel újra. Areformkorban fontos lett Zrínyi alakja, a család jelképes szerepe.

Márai Sándor a modern magyar epika meghatározó személyisége. (Életrajzát és műveit külön tételben megtalálod.)
A Nyugat hagyományait folytatva alakítja ki epikáját. Művei zömét emigrációban írta.
Az Egy polgár vallomásait azonban még itthon, 1934-1935-ben. Önéletrajzi mű. Kassa, a vidéki város mindennapjairól, saját családjáról, ifjúkori eszméléséről.
A cím: általánosítás. A szociográfia felé viszi az önéletrajzi írást.
Szerkezete:

Első kötet:

1. Szülővárosát, Kassát mutatja be.
2. A ház lakói, a lakás, a város.
3. A család, az ősök, a rokonok.
4. Az iskola, a tanárok, a fiúk.
5. Az író lázadása, az első pesti tanév, 1914 nyara.
6. Az első világháború kitörésének híre.

Az igazi kassai polgárság társadalomrajzát adja. Életképek, emlékképek, leíró részek. Biztonság, jólét. A polgári magatartás fő értékei: tisztes megélhetés, műveltség, a személyiség függetlensége, a gondolkodás tisztasága és szabadsága, az alkotómunka szeretete és tisztelete.

Második kötet:

1. Keret: az utazás Párizsba. A németországi évek: Lipcse, Frankfurt.
2. Németországi évek: Berlin. A házasság.
3. A párizsi évek, olaszországi hónapok.
4. Utazások: Damaszkusz, London, Genf.
5. Hazatérés Budapestre. Az egzisztenciateremtés. Az apa halála.

Időkihagyással szakítja meg és folytatja a visszaemlékezést. Alig említi a világháborút. Időben a világot két részre tagolja: egy a háború előtti békebeli és egy utána következő hanyatlásra.
Időszerkezete: visszatekintő, a folytonosság váratlanul és hirtelen szakad meg.
Márai időszemléletére jellemző, hogy úgy véli, a jövő nem belátható.
Írói hitvallása: tanúságtevés és értékőrzés. A másság elfogadását vallja, ugyanakkor az általános emberi értékekhez ragaszkodik.

Márai Sándor élete és művei külön tételben.
A verset 1950-ben, már emigrációban írta, az olaszországi Posillipóban. (1948-ban hagyta el az országot.)
A Halotti beszéd a Szabad Európa rádió közvetítésével jutott el Magyarországra. 1954. május 1-jén jelent meg a Művelt Nép című hetilapban.
A vers témája: Búcsú hazájától, egy kultúrától, Európától. A polgári értékeket veszi számba. Felsorolja a nemzeti és az egyéni veszteségeket. A szellemi halállal való szembesítés. Az emigráns lét bemutatása.
A költő lírai monológja.
Verstípus: önmegszólító költemény.
Előadásmódja: látszólag párbeszéd, valójában azonban monológ.
Hangulata: elkeseredett és bizalmas.
Tagolása:

1. Helyzetfelismerés: az emigráció jellemzése.
2. Felszólítások, tiltások.
3. Személyes egyéni sérelmek.

Szerkezete: keretes. A keretet nyelvemlékünk, a Halotti beszéd megidézése adja.
Költői eszközei: alakzatok (ellentétek, párhuzam, felsorolások, soráthajlások), rövid és hosszú mondatok váltakoznak, megszólítások, parancsok, kérdések, felkiáltások, felszólítások, az indulatok hullámzása.
A versben megidézett személyek:

• Vörösmarty (Szózat)
• Kosztolányi legszebb szavai (pillangó, gyöngy, szív)
• Arany János (Margit-sziget, Toldi)
• Ady Endre
• Krúdy Gyula
• Babits Mihály
• Bartók Béla
• Rippl-Rónai József. (Magyar kultúránk nagyjai)

Időmértékes verselésű, de a sorokban érzékelhető a 8/6 szótagos tagolás. (A Szózatra emlékeztet)
A költemény az emigrációs lét döbbenetes megfogalmazása.

Rövid életrajza: 1900. április 11-én, Kassán született. Szepességi német családból származik. Apja Grosschmid Géza ügyvéd, a prágai parlament magyar nemzetiségű szenátora. Testvére Radványi Géza filmrendező. Iskoláit Kassán, Eperjesen és Budapesten végezte.

1919-1923-ig Németországban: Lipcsében, Frankfurtban és Berlinben élt.
1923-1928-ig Párizsban és ellátogatott Londonba. Az Újság című budapesti liberális lap állandó munkatársa.
1926. Közel-keletre utazott: Egyiptom, Palesztina, Szíria, Törökország és Görögország. Élményeit az Istenek nyomában című könyvben írta meg.
1928-ban Budapesten, a Mikó utcában telepedett le.
1932: a Pesti Hírlap állandó vezércikkírója.
1942: a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja.
1944-1945: Budapest ostroma elől Leányfalura menekül. Budai lakását lebombázzák.
1946-1947: Nyugat-európai útja: Svájc, Olaszország és Franciaország. A Magyar Nemzet munkatársa.
1948: Svájcba utazik. Végleg elhagyja az országot. Emigrációba vonul.
1950-1952: Olaszországban, a Nápoly melletti Posillipóban élt.
1952-ben az Amerikai Egyesült Államokban telepedett le, New Yorkban, de gyakran látogatott Európába. Az olaszországi Sorrentóban tartott fenn lakást.
1957-ben felvette az amerikai állampolgárságot.
1980: a kaliforniai San Diegóban telepedett le.
1989. február 21-én öngyilkos lett.
1990-től Budapesten az Akadémiai és a Helikon Kiadónál megindult összegyűjtött műveinek kiadása.

Művei

Versek:

• Emlékkönyv (1918)
• Emberi hang (1921)
• Mint a hal vagy a néger (1930)
• Ég és föld (Versek prózában 1942)
• Füveskönyv (Prózai epigrammák 1943)
• Verseskönyv (1945)
• A delfin visszanézett (Válogatott versek l982)

Útirajzok:

• Istenek nyomában (1927)
• Napnyugati őrjárat (1939)
• Európa elrablása (1947)

Naplók:

• Napló (1943-1944) Budapest l945
• Napló (1945-1957) Washington 1938
• Napló (1958-1967) Róma l968
• Napló (1968-1975) Toronto 1976
• Napló (1976-1983) München 1983

Regényei:

• A mészáros (1924)
• Bébi vagy az első szerelem (1928)
• A zendülők (1930)
• Idegen emberek I. II. kötet (1931)
• Csutora (1932)
• A sziget (1934)
• Egy polgár vallomásai I. II. kötet (Önéletrajz 1934)
• Válás Budán (1935)
• Féltékenyek I. II. kötet (1937)
• Eszter hagyatéka (kisregény 1939)
• Szinbád hazamegy (1940)
• Vendégjáték Bolzanóban (1940)
• Az igazi (1941)
• A gyertyák csonkig égnek (1942)
• Sirály (1943)
• A nővér (1946)
• Sértődöttek I. II. kötet (1947)
• Béke Ithakában (1952)
• San Gennaro vére (1957)
• Ítélet Canudosban (1970)
• Rómában történt valami (1971)
• Erősítő (1975)
• Judit…és az utóhang (1980)
• Harminc ezüstpénz (1983)
• A Garrenek műve I. II. kötet (1988)

Elbeszélések:

• Bolhapiac (1934)
• Kabala (1936)
• Mágia (1941)

Színművek:

• Kaland (1940)
• A kassai polgárok (1942)
• Varázs (1945)
• Egy úr Velencéből (1960)
• Jób…és a könyve (hangjátékok és egyfelvonásosok) 1982
• Föld, föld (emlékezések) 1972.

Rövid életrajza: 1909. május 5-én, Budapesten született zsidó, polgári értelmiségi családban. Születésekor ikertestvére és édesanyja meghalt, amely miatt önvád gyötörte (Ikrek hava c. kötet versei). 1921-ben édesapja is meghalt, és gyámja a textilkereskedő nagybátyja lett. Iskolái: Kereskedelmi érettségi, Budapest 1927. Textilipari Főiskola, Szlovákia. 1930-1934-ig a szegedi egyetem magyar-francia szaka. Irodalomtörténetből doktorált (1934), de tanári állást nem kapott. Pestre költözött. 1935-ben feleségül vette Gyarmati Fannit, a Gondolat c. lap munkatársa. 1940-től háromszor hívták be munkaszolgálatra. Utoljára 1944 májusában, a német megszállást követően. A Bor melletti Lager Heidenauba szállították (Jugoszlávia). A munkatábort augusztus végén kiürítették, és szeptemberben a rabokat nyugat felé indították. November elején érték el a Győr melletti Abdát, ahol huszonkét társával együtt agyonlőtték.
Ekloga: az antik görög és római költészet jellemző műfaja. Theokritosz (Kr. E. III. sz.) teremtette meg a bukolikus költészetet. (Buklosz= kecskepásztor) A pásztor és a költő beszélget egy idillikus tájban. Eidüllion (képecske) szóból alakult ki az „idill” szó, amely a zavartalan, békés, meghitt, természetes állapot megjelölésére szolgál a köznyelvben is. Vergilius újítja fel az ekloga műfaját a Kr. e. I. században.
Radnóti Miklós vonzódott a bukolikus (pásztori) költészethez. A Pogány köszöntő (1930) c. kötetében megjelent Újmódi pásztorok éneke c. versét a rendőrség elkobozta vallásgyalázás és szeméremsértés címén.
1938-ban a Pásztori Magyar Vergilius című kötet számára lefordította Vergilius IX. eklogáját. Ezután kezdett eklogákat írni. 10 eklogából álló ciklust tervezett. E formában akarta kifejezni, hogy a fasizmus fizikai létében is fenyegeti származása miatt. De mind a tízet nem sikerült megírnia.

Eklogái:

• Első ekloga 1938
• Második ekloga 1941. ápr.27.
• Harmadik ekloga 1941. jún. l2.
• Negyedik ekloga 1943. márc. 15.
• Ötödik ekloga (Töredék) 1943. nov.21.
• Hatodik ekloga (Töredék) 1944. máj.19.
• Hetedik ekloga 1944. júl.
• Nyolcadik ekloga 1944. aug. 23.
• Előhang az eklogákhoz:
• Száll a tavasz 1938

Az 1. 2. 4. és a 8. ekloga párbeszédes formájú. Az elsőben a Pásztor, a másodikban a Repülő, a negyedikben a Hang, a nyolcadikban Náhum próféta beszélget a költővel. Ebben még a költő vállalja a prófétai magatartást, és bíztató igét mond.

Első ekloga

Latin mottó: Vergilius Georgikonjából: „Mihelyt a jog és a jogtalanság összekeveredik, háborúk lepik el a földet és a bűnök sokasága.”
Párbeszédes, hexameteres (Vergiliusi) forma. A Pásztor és a Költő beszélget. (Szerepjáték)
Bukolikus idill: a kikeletet idézi minden. Kiderül azonban, hogy ez nem igazi tavasz. A természeti képekben ott az embertelenség, a kegyetlenség megsejtése, félelem a szörnyűségektől.
Utalás a közelmúlt eseményeire: a spanyol polgárháború vérengzései.
Az egyéni sors is megjelenik: Federico Garcia Lorca és a „drága” József Attila sorsa.
A közelgő végzet latolgatása után mégis az alkotómunka mellett dönt.

A teljes mű itt olvasható >

Hetedik ekloga

A bori notesz első verse.
Forma: nem párbeszédes, hanem episztolajellegű.
Tárgyias részletességgel írja le a tábori körülményeket. Párbeszédszerű belső monológok. (Ötször szólítja meg hitvesét).
Szerkezete: különböző valóságsíkok váltakoznak egymással: álom-valóság, tábor-otthon, jelen-múlt.
Az embertelen tábori körülmények közt is követi belső erkölcsi tartását, kötelességét.

Az emlékek a szerelem megindító vallomását váltják ki a költőből.

A teljes mű itt olvasható >

Szabó Lőrinc életét lásd a lírai lázadásánál!

Létösszegző verseit a Valami szép című ciklus tartalmazza, amely az 1944 és az 1956 között írt verseit tartalmazza.
Meghatározó témája: A természet jelenségei a világ végtelenségét tükrözik.
A halál világa után felfedezi a puszta lét örömét.

Ficseri-füsti (1953)

A fecskék visszatérésével jön a tavasz, a megújulás. A tavasz az újjászületés jelképe.
A példázat tanulsága: Önfeledt, boldog életet kellene élni, mint a természeti lényeknek.

A teljes mű itt olvasható >

A földvári mólón (1948)

Látvány: a Balaton hullámainak szabályos lüktetése.
Az örökérvényű örökkévalóság szembeállítása az emberi lét végességével. Az állandóság és a változás szimbólumai.

A teljes mű itt olvasható >

Mozart hallgatása közben (1956)

A vers életszemléletének összefoglalása: számvetés, de ugyanakkor új program is.
Vershelyzet: egy kőbe vésett napóra latin feliratának visszaidézése: „Csak a derű óráit számolom”. Mozart Varázsfuvolájának hallgatása közben önvizsgálatot tart. Életének meghatározója volt a diszharmónia. Elszalasztotta az élet szépségeit. Eljut a felismerésig: úgy kellett volna élnie, ahogy a napóra felirata sugallja, s egyben ez költői programja is lehet.
Mozart zenéjét hallgatva megszűnik a lét nyomorúsága (ma is!). Felidézi a gyermekkor felhőtlen boldogságát. A hit, a remény érzését kelti benne. (Próbáljátok ki! Nálatok is működni fog.)
A vers zárásában a zene és a bölcsesség eggyé olvad.
Költészete modern, objektív líra. A mai zaklatott lélek vívódásait tárja elénk kifejtő-magyarázó módon. (Gondoljátok meg, naponta mit éltek át!) 
Költői eszközei:

• Az élő beszéd közvetlensége, természetessége.
• A rímek hatását a minimumra csökkenti.
• A vers ritmusa és szerkezete a gondolat belső rendjéhez igazodik.

Olvassátok őt és tanuljatok tőle! Főleg a versíró, önkifejezést kereső ifjak!

A teljes mű itt olvasható >

Rövid életrajza: 1900. március 31-én született Miskolcon, munkáscsaládban. A budapesti Bölcsészkart végezte. 1921-től az Est munkatársa, majd olvasószerkesztője. Ebben az évben vette feleségül Mikes Klárát. 1927-ben Pandora címmel művészeti és kritikai folyóiratot indított és szerkesztett, de ez fél év után megszűnt. A háborúba több alkalommal is behívták katonának. Politikai nézetei miatt 1945 után mellőzte az irodalmi élet. 1956 után kapcsolódott újra be az irodalmi életbe. 1957. október 3-án, Budapesten halt meg.

Díjai:

• Baumgarten-díj (1932, 1937, 1943).
• József Attila-díj 1954 (Majakovszkij fordításáért)
• Kossuth-díj 1957 (életművéért)

Kötetei:

• Föld, erdő, Isten (1922)
• Kalibán (1923)
• A sátán műremekei (1926)
• Te meg a világ (1932)
• Különbéke (1936)
• Harc az ünnepért (1938)
• Összes versei (1943)
• Tücsökzene (1947).

Műfordításai: angolból:

• Shakespeare. Szonettek
• Franciából: Baudlaire, Verlaine, Villon, Moliere művei.
• Németből: Goethe: Werther
• Oroszból: Tyutcsev, Puskin, Krilov és Majakovszkij versei.

Műfordításainak kötete: Örök barátaink I.(1941), II.(1958).
Lírájának meghatározó élményei: A világkép széttöredezettsége, az igazságok sokfélesége és a szubjektum elmagányosodása. ( A XX. század művészetére ez a jellemző).
Lírájának sajátos jegyei: diszharmónia, expresszionizmus (a belső én kivetítése a környezetre), a világ mohó birtoklásvágya, a nietzschei eszmék.
Költeményeiben a jelen ellen lázad: anyagi gondjai miatt, a létbizonytalanság, a nincstelenség miatt, de az újságírást sem szereti, amit a megélhetés miatt vállalnia kell. Számára ez csak robot. Verseiben a 20-as évek fiatal értelmiségének létérzéseit fogalmazza meg.

Kalibán (1923)

A tradicionális (hagyományos) értékeket tagadja. Úgy gondolja, ezek gátolják az egyén kiteljesedését.
Ösztönösen lázad a képmutató világ ellen, de önmaga számára sem tud hiteles kiutat találni.
Paradoxon: a lázadás és annak ellentmondásos eredménye egyszerre van jelen.
Indulatos beszédmódot használ: felszólító módú igealakok, az élő beszéd természetessége.
A vers szerkezete: szimmetrikus.

A teljes mű itt olvasható >

Te meg a világ (1932)

Vershelyzet: az egyén és a világ kettőssége.
Világszemlélete pesszimista.
Szerkezete:
1-3. versszak: a világot tudomásul veszi, de lázad ellene.
4-6. versszak: a külvilág helyett önmagában találja meg a harmóniát.

A költemény fő gondolata: az egyén csak önmagában lehet szabad.

A teljes mű itt olvasható >

Semmiért Egészen (1931)

Az ember és a világ, a férfi és a nő, a magány és a közösség általános kérdései fogalmazódnak meg.
Öntörvényű szerelem: a társ teljes önfeladását követeli. A harmónia csak így valósítható meg, véleménye szerint a társas létben.
A vers utolsó részében kísérletet tesz arra, hogy önzése, zsarnoksága alól felmentse magát azzal, hogy a társ úgyis megbocsát.
A versforma: bonyolult strófaszerkezet, érvelő beszédmód.

A teljes mű itt olvasható >

A dzsentri: a nemességnek az a társadalmilag lecsúszott rétege, amely elmulatta, elkártyázta vagyonát. A nemesi rangon kívül semmit sem őrzött meg, csak a gazdagság látszatát és annak életvitelét. Ennek fenntartásáért minden jellemtelen lépésre hajlandó volt: érdekházasságra, váltóhamisításra, stb.
Móricz munkásságában az 1920-as évektől kezdődően jelenik meg a dzsentri téma.
Regényei: Kivilágos kivirradtig (1924), Úri muri (1927), Rokonok (1932).

Úri muri

A regény cselekménye 1896-ban játszódik. Ez a közelmúlt, a millennium éve, a dzsentri tegnapja. A cselekmény mindössze négy nap történéseit írja le, egy képzeletbeli alföldi városban és a környező tanyavilágban.
Főszereplője: Szakhmáry Zoltán.
Valódi cselekménye nincs más, mint a négy napon át tartó mulatozás. A szereplők a különböző anekdotákat ültetik át az életbe. A főszereplő más, mint a többiek, ő a jövő felé fordul. Önmagával vívódik kegyetlen őszinteséggel. Szeretne kitörni környezetéből, de ugyanakkor jól is érzi abban magát. Szeretné modernizálni gazdaságát, de nincs benne elég kitartás, erő, hogy terveit megvalósítsa. Rendkívüli adottságai szétforgácsolódnak. Csak rövid ideig tud szívósan küzdeni. Végül nem a gazdasági terhei, hanem a családi és szerelmi életének ellentmondásai roppantják össze. Rádöbben, hogy kudarcot vallott gazdálkodóként, férjként, szeretőként. Vereségének beismerése, hogy az öngyilkosságba menekül.
Alakja azt példázza, hogy a dzsentri tehetséges képviselője is kudarcra van ítélve, mert hiányoznak belőle azok az emberi értékek, amelyek szükségesek az eredményes munkához: a szívós, kitartó akarat, következetes, kemény munka, helytállás.
A főhős, Szakhmáry Zoltán a dzsentri halálra ítéltségének jelképévé magasodott.
A többiek: Borbíró, Csörgheö Csuli nem is akarnak megváltozni. A múltba fordulnak, és csak felélik a jelent, cselekvésképtelenek. A társadalom igazi élősködői.

Rokonok (1932)

Móricz utolsó regénye, amelyben a dzsentri a főhős és központi helyet kap a vívódó ember.
A főhős Kopjáss István átlagon felüli, a tehetségével érvényesülni akaró dzsentri fiú. Mint egyszerű kultúrtanácsosban még nagy tervek és álmok élnek, de amint Zsarátnok város főügyésze lesz, lassan megtagadja ifjúkori elveit és őt is elnyeli a panamák világa. Beilleszkedik a hatalomba, és "használható" emberré válik, igazi karrieristává. Mire rádöbben a kíméletlen igazságra, már nincs erkölcsi alapja a bírálatra, és "meglövi" magát. A regényből azonban nem derül ki, hogy meghal-e. Kopjáss bukása nem tragikus. A regény azt fogalmazza meg, hogy aki folyamatosan megalkuszik, annak értékes vonásai is elkopnak, s a "született gazok" közé kerül.

A regény a dzsentri kegyetlen kigúnyolása: minden hazug, felszínes, értéktelen. Ez a társadalmi réteg képtelen a gondok megoldására, halálra van ítélve.

Móricz Zsigmond rövid életútja: 1879. július 2-án, Tiszacsécsén született. Életének különböző eseményeit, történéseit nyomon követhetjük a következő műveiben: Életem regénye (1938), Légy jó mindhalálig (1920), Forr a bor (1931).
Iskolái: Debrecen (református kollégium), Sárospatak, Kisújszállás (itt érettségizett), újra Debrecen. Először teológiát, aztán jogot majd bölcsészetet hallgatott, de egyetemi tanulmányait nem fejezte be.
1903-ban Pestre költözött. Az Újság című napilap munkatársa lett. 1905-ben feleségül vette Holics Eugéniát (Jankát), akitől 1925-ben el is vált. Felesége öngyilkos lett. 1908-ban a Hét krajcár című novellája megjelent a Nyugatban. Adyval egy életre szóló barátságot kötött. Ő mondott beszédet Ady temetésén (1919. február). 1929-1933-ig a Nyugat szerkesztője Babitscsal. A népi írók szervezője. 1942 nyárvégén hunyt el.
Első, elismerést kiváltó novellája a mindenki által jól ismert Hét krajcár (1908).

Barbárok

Az 1932-ben megjelent novelláskötetének ez a címadó elbeszélése.
Témája drámai: Bodri juhászt és fiát két másik juhász nyereségvágyból megöli. A feleség keresi és megtalálja a holttesteket. Elfogják a gyilkosokat.
Szerkezete: drámai felépítésű. Maga Móricz is 3 felvonásra tagolja:

1. A gyilkosság
2. A keresés
3. A vallatás

Az 1. egység: Bodri juhász a fiával kint van a pusztán. A látogatók megérkeznek. És a rézveretes szíj megszerzése ürügyén megölik Bodri juhászt, a fiát és a kutyát. El is ássák őket.
Így szerzik meg a nyájat. A rézveretes szíjjal együtt földelik el a tetemeket.

A 2. egység: Bodri juhász felesége kimegy a pusztára, de a két másik juhász szavára elindul férje és fia megkeresésére. A nagy vándorlás után visszatér a pusztára és felfedezi a holttesteket a rézveretes szíjjal együtt.

A 3. egység: veres juhász tagadja a vádat a vizsgálóbíró előtt. Kifelé menet azonban megpillantja a kilincsre akasztott rézveretes szíjat. Ekkor lelkileg összeomlik, és beismerő vallomást tesz.

A tér és az idő viszonya:

1. egység: helyszín a puszta, néhány óra alatt történnek az események.
2. egység: helyszín a puszta és a távolabbi térségek, idő: több mint egy év.
3. egység: helyszín a tárgyalóterem, az időtartam néhány óra.

A drámaiság nyelvi eszközei: szűkszavú párbeszédek, belső monológok, hiányos mondatok, felfokozott indulatok, konfliktusos helyzetek.
Balladai vonások: szaggatott előadásmód, kihagyások a cselekményben, ismétlődések.
Az elbeszélő személytelen, a háttérben marad.
Fontos motívum: a rézveretes szíj. Az 1. részben ok a gyilkosságra. A 2. részben az azonosítás eszköze a holttestek megtalálásakor. A 3. részben a tettes meggyőzésének eszköze.
A cím: „barbárok”: a barbaros görög szó eredeti jelentése dadogó, idegen beszédű. Később: durva, kegyetlen, műveletlen, civilizáción kívüli, kultúra alatti, kegyetlen világ képviselője. Ez veres juhász. A vizsgálóbíró utolsó szava is ez: barbárok. Ez egyúttal a ténymegállapítás és az ítélet is.
A mű nyelvezete: népnyelv, amely a tájnyelv és az irodalmi nyelv ötvözete.

Mikszáth Kálmán társadalomszemléletét a pályája utolsó szakaszában (1900-1910) írt nagy terjedelmű regényei tükrözik. A századfordulóra kialakul a nemességnek egy olyan rétege, amelyet dzsentrinek nevezünk. A nemesség ezen tagjai vagyonukat elkártyázták, elmulatták, s már csak a nemesi rang maradt meg. Életvitelük fenntartásához azonban pénzre volt szükségük, ennek megszerzéséhez minden emberi aljasságra képesek voltak: váltót hamisítottak, érdekházasságokat kötöttek, a felszíni csillogásért jellemtelen játékokba belementek. Mikszáth utolsó írói korszakában a dzsentri kártékonyságának, tudatos hitványságának, jellemtelenségének leleplezője.
Regényei: A gavallérok, Különös házasság, A fekete város, A Noszty fiú este Tóth Marival, Beszterce ostroma.

A Noszty fiú esete Tóth Marival

1906-1907-ben írta.
Forrás: 1901-ben megjelent egy újságcikk, amelyben beszámolnak arról, hogy egy bácskai dzsentri fiú megszöktetett egy gazdag polgárlányt. Az apa nem volt hajlandó házassággal szépíteni a dolgot, és külföldre küldte lányát a feleségével.
A regény témája: Noszty Feri hozományvadászatának meghiúsulása.
A cselekmény színhelye: a képzeletbeli Bontó vármegye.
A regény cselekménye: Noszty Feri huszárfőhadnagy csinos megjelenésével, behízelgő, megnyerő modorával hódítja a lányokat. Kölcsönökből él, váltókat hamisít. Egy alkalommal kiderül a váltóhamisítása, és a katonaságtól is meg kell válnia. Máli néni, Feri nagynénje kitalálja, hogy tehetne szert vagyonra. Feri kiveti hálóját Tóth Marira. Elhiteti vele, hogy önzetlenül szereti. Mari apja, Tóth Mihály azonban felkutatja Feri előéletét, s nem hajlandó
a lányát hozzáadni. Feri kompromittálja a lányt, hogy így kényszerítse ki a házasságot. Az esküvő napján Tóth Mihály leleplezi a dzsentri díszes társaságot és kiadja az útjukat. De Ferit ez sem sújtja le, folytatja eddigi léha életmódját.
Szereplők:

• Noszty Feri: léha, felszínes, komoly érzelmekre képtelen, csak a tetteit látjuk. A fiatal dzsentri típusa.
• Tóth Mari: mély érzésű, őszinte. Az író együtt érző szeretettel mutatja be.
• Tóth Mihály: idealizált, eszményi polgár. Első generációs tőkés, aki Amerikában eszével, munkájával, kitartásával gazdagodott meg, s itthon akarja pénzét befektetni. A dzsentri ellenpólusa.
• Tóthné: a pozsonyi kékfestő lánya. Sznob: gondolkodás nélkül tetszik neki a rang, a külsőség. Boldog, hogy a Nosztyékkal rokonságba kerülhet.
• Velkovics György: szeretné utánozni a dzsentri életmódját, de megőrizte polgári józanságát, s ebből a szemszögből ítéli meg a Nosztyakat.
• Máli néni: fondorlatos cselszövő.
• Kopereczky: nem kötődik szorosan a cselekményhez, de ő segít Ferinek.

A regény szerkezete: anekdotikus. A sokféle történet, cselekményszál mégsem hull darabokra, ezek találkoznak egymással.

Mikszáth Kálmán rövid életútja: 1847-ben Szklabonyán született kisnemesi családban. Iskolái: Rimaszombat, Selmecbánya, Pest (jogi egyetem). 1870-től szolgabíró mellett esküdt. 1873. házassága Mauks Ilonával. A Magyar Néplap szerkesztője. 1878. a Szegedi Napló munkatársa. 1880-tól Pesten dolgozik. Az írói ismertséget az 1881-ben megjelent Tót atyafiak, és az1882-ben megjelent A jó palócok című novelláskötete hozta meg számára. 1910-ben halt meg.
Írásaiban a felvidéki, gyermekkori élményeit idézi. Folytatója Jókainak: az életkép, anekdota, életforma és a típusrajz tekintetében, de stílusában mégis új. Józanabb romantika jellemző rá.
Történetei közelebb állnak a való élethez, reálisabbak, és az élő beszédhez is (szabad, függő beszéd). Későbbi írásaiban irónikus megjegyzéseit zárójelbe teszi. Ezek a "gyilkos zárójelek".
Kritikus életszemlélete mindvégig megmarad. (Kritikai realizmus)

Tót atyafiak (1881)

Négy elbeszélést tartalmaz:

1. Az a fekete folt
2. Az aranykisasszony
3. Lapaj, a híres dudás
4. Jasztrabék pusztulása

Az elbeszélések főszereplői magányosan élnek, de teljes értékű világot teremtenek maguk köré a természet meghitt közegében.

Az a fekete folt

Főhőse Olej Tamás számadó juhász. A birtok gazdája Taláry Pál herceg. Tamás, a brezinai bacsa Anikával él együtt. Amikor a herceg felajánlja minden birkáját és a brezinai aklot Anikáért cserébe, Olej Tamás vívódik önmagában, hogy elfogadja-e az ajánlatot. Bele is betegszik. Anika elszökik a herceghez. Tamás nem tud megbékélni önmagával. Felgyújtja a nyájat, az aklot. Feléget mindent, ami számára az életet jelentette Anikával együtt.
Olej Tamás természeti lényként él, a természet részeként, s ha ebbe a harmóniába külső erő beleszól, megbontja a természet rendjét és tragédiába torkollik.

A jó palócok (1882)

15 rövidebb balladaszerű elbeszélést tartalmaz. Az események elmondása kihagyásos, mint a balladában. A cselekményt inkább sejtjük, mint tudjuk.
Parasztjai jól ismerik egymást, mintha mindegyikük ugyanabból a családból származna. Így nincs ellentmondás a valódi jellem (a tisztességes egyén) és a közösség ítélete között.

Bede Anna tartozása

Bede Anna bűnt követett el, amiért bűnhődnie kellene, de közben meghalt. A rá mért büntetést húga, Erzsi akarja letölteni, mert abban a hiedelemben él, hogy nővére lelke csak így nyugszik meg a túlvilágon. A bíróság elnöke azonban kegyes hazugsággal elküldi Bede Erzsit.
Vallásos, naiv hitre épül az elbeszélés. Az egyik szereplő (Erzsi) lelkivilágából, belülről, az ő nézőpontjából írja le a tragikus eseményeket.
Az elbeszélés szereplői naivak, őszinték, tiszták, lojálisak uraikkal szemben. A patriarchális világ erkölcsi rendje szerint élnek. Így társadalmi problémák (pl.: elnyomás, úr és szolga) nem
jelennek meg. Mindenki tudja a saját helyét, s aszerint viselkedik.