1885-1936-ig élt.
Egész életében elutasította a politikai elkötelezettséget. Szerinte az irodalom a politika fölött áll. Ugyanakkor fogékonyan reagált a szociális problémákra. Művészetében fontos funkciót töltött be a szerepjáték.
A szegény kisgyermek panaszai ciklus (1910)
A gyermek álarcát ölti magára. Számára a gyermekkor meghatározó, a világlátás egyik lehetséges formája. Kosztolányi a gyermekkort teljességgel értelmezi. Feltételezi, hogy az én lényegét a tudattalan alkotja (ez az alapfilozófiája a dadaistáknak is, de ő nem dadaista ), s ezért felnőttként a gyermekkor újraélésével ismerhetjük meg saját énünket. A vers újszerűsége tehát e kettős látásmód egybejátszása: a felnőtt nézi gyermekkori önmagát, a gyermek pedig szemléli a világot.
A kötet központi gondolata az elmúlás. A versek telítettek szorongó félelemmel, önsajnálattal, mások iránti szánalommal.
A gyermekkor teljessége után a felnőttkor elszegényedést, fokozatos beszűkülést jelent.
Mint aki a sínek közé esett
A halál előtti pillanatban az ember tudatában lepereg egész addigi élete, és újra éli a múltat. Ebben az állapotban meg kell látni a lényegest, a felejthetetlent.
Gondolatmenete a gyermeki képzelet rapszódikusságát követi.
A kezdő sor többször ismétlődik. A hasonlat a kivetettség jelképévé válik.
Impresszionista mű.
Azon az éjjel
A nagyapa halálának éjjelét idézi fel, amely tele volt borzongó titkokkal, ahogy a világ is.
Mostan színes tintákról álmodom
Műfaja: ars poétika.
Végig óhajtó mondatokból áll. Az írás boldogsága, öröme a színes tintákkal, amelyek különféle hangulatokat, érzelmeket sugallnak. A hétköznapok sivárságából az írás öröme jelenti számára a kiemelkedést.
Költői eszközei: halmozások, túlzások, szinesztézia a fokozott lelkiállapot kifejezésére.
Hangneme: tragikumba hajló melankólia.
Impresszionista vers.
