Babits Mihály 1883-tól 1941-ig élt.
A XX. század első felének irodalmi vezére. Lírájára jellemző a gondolati, filozófiai, töprengő elmélkedés. Egyetemi, filozófiai tanulmányai alapozták meg gondolkodásmódját, amelyet állandósított tanári hivatása, az első világháború, az őszirózsás forradalom alatt vállalt szerepe , az azt követő zaklatások. A Nyugat című folyóirat szerkesztője 1929-től haláláig. Betegsége (gégerák), a fasizmus térhódítása, a második vilgháború mind befolyásolták költészetét.
Versei:
- A lirikus epilógja (1903)
- Húsvét előtt (1916)
- A gazda bekeríti a házát (1929)
- Jónás könyve (1938)
A lírikus epilógja
Műfaja: elégia
Formája: szonett
A költő tagadja a világ megismerhetőségét. Csak az egyéni vágyak, önmagunk ismeretén keresztül látjuk a világot.Épp ezért vizsgálja önmagát, törekvéseit, eredményeit, költészetének jellemvonásait. Az egyén, a szubjektum csak önmagában fedezheti fel a világ végtelenségét.
Húsvét előtt
Műfaja és formája: szabadversre emlékeztető rapszódia.
1916. március 26-án ezt a verset önmaga olvasta fel a Zeneakadémián.
A vers fő gondolata a békevágy.A költő minden erejével az igazság kimondására törekszik.Elítéli a háború embertelenségét. Utal Berzsenyi, Vörösmarty, Petőfi és Ady szavaira.
A gazda bekeríti a házát
Műfaja: szabadvers
A vers formája nyugtalan, zaklatott. A verssorok nem esnek egybe a logikai renddel.
A kert-allegória kibontása: a vilgtól elforduló ember önmagába zárkózik, s így
reméli,hogy az emberi értékeket meg tudja őrízni. Csak ez a magatartás őrízheti meg a múlt értékeit,és utasíthatja el a jelen aggodalomra okot adó jelenségeit (fasizmus terjedése).
