Toldi-trilógia:

• Toldi 1846
• Toldi szerelme (1863-1879)
• Toldi estéje (1847-1848)

Toldi

1846-ban a Kisfaludy Társaság pályázatára írta, amellyel meg is nyerte a pályadíjat.

Forrása: Ilosvay Selymes Péter: Toldi históriája (az énekek előtt ezt a mottót találjuk)

Műfaja: elbeszélő költemény

Szerkezete: előhang+12 ének

előhang: A lírai keret. Bemutatja a főhőst, akihez a nagyszalontai mondák alapján egyéni érzelmekkel is kötődik.

téma: A paraszti sorban élő, nemesi származású hős nemzeti hőssé válik. Megmenti a magyarok becsületét.
A népélet realista ábrázolása.

Jellemek: Egyszerű, de mély lélekrajz.

• Miklós egyszerű, életerős, tiszta lélek, akiben nemes indulatok párosulnak hatalmas szenvedélyekkel.
• György negatív alak: gőgös, képmutató, álnok, gyáva, érzéketlen.
• Lajos, a király: igazságos, bölcs, jó uralkodó.

A mű nyelve: természetes köznyelv. Az író szólásokat, közmondásokat is belesző a műbe.

Hangulata bizakodó.

Az író viszonya a főhőshöz: szereti, félti Miklóst, együttérez vele.

Toldi estéje (1847-48)(Javaslom: Olvasd el a blogomon:Toldi estéje, rövid tartalom!)

Megjelent: 1854.

Forrás: Ilosvay Selymes Péter (160 sor)

Műfaja: elbeszélő költemény

Szerkezete: 6 ének. Rövidebb az eseménysor a Toldihoz képest. Csak néhány jelenetet ábrázol. Középpontban a nyers erő és a királyi udvar ellentéte áll. Az egész mű az idős ember hanyatlását mutatja be. A főhős megöregedett. Testi ereje van még, de csalódott, életúnt ember. Sértődötten hagyja el a királyi udvart, s otthon saját sírját ássa.

A mű nyelve: kevésbé ízes mint a Toldié. Metaforákat használ, a hasonlatok helyett.