„Előre hát mind, aki költő,
a néppel, tűzön-vízen át!”
(A XIX. század költői)
Petőfi közéleti szerepe, politikai, forradalmi szerepvállalása 1846-tól 1848-ig.
Művek: A természet vadvirága, Dalaim, A XIX. század költői, Sors, nyiss nekem tért, Levél Várady Antalhoz, Arany Jánoshoz, Pacsirtaszót hallok megint
A természet vadvirága
Pest, 1844. december
A vers válasz az Életképekben megjelent, főleg A helység kalapácsát bíráló írásra.
A vers ellentétekre épül. Szembeállítja:
- az új költészeteszményt a régivel
- az őszinte, természetes hangot a mesterkélttel
- a korlátlan költői szabadságot az iskolázott szabályozottsággal
- az ép ízlést a hibással
- az új költői eszményt (a természet vadvirága) a régivel (üvegházak satnya sarjadékai)
- az új realista stílust a régi, romantikus, szentimentális stílussal
A vers fő jellemzője az erőteljes érzelmi töltés, a harag, az indulat.
Dalaim
1846. április
Felsorolja a vers típusait és ezekből lehet következteni költői programjára. Véleménye szerint a költészet meghatározó szerep a teremtő képzelet segítségével. Előtérbe kerül az egyéniség. Nem hagyományos ars poetica.
A XIX. század költői
1847. január
A vers a történelmi helyzetből fakadó küldetés felismerése.
- meghatározó motívum: Mózes-párhuzam (a prófétasággal való azonosulás)
- a próféta szerep nem csak az alkotásra, de a cselekvésre is vonatkozik
- a költőnek részt kell vennie a szabadság, egyenlőség eszméinek megvalósításában
- a vers hangneme: retorikus, szenvedélyesen érvelő
Szerkezete:
1-4. versszak: A kétféle költői magatartás szembeállítása: hamis próféták ⇔ a vezér, a lángoszlop
5. versszak: utópikus jövőképet vázol fel egy romantikus körmondatban
6. versszak: a fenti cél elérésééig küzdeni kell. Szentimentális verszárás: a szép halál a jutalom.
Petőfi programja időhöz kötött, amelyet időhöz kötött ars poeticáját a történelmi szituáció indokolja.
