Rövid életrajza: 1902. november 2-én, Felsőrácegrespusztán (ma Sárszentlőrinc) született. Apja uradalmi főgépész, anyja bognármester lánya. Szülei válása után édesanyjával és két testvérével Budapestre költöztek. Középiskoláit itt fejezte be. 1921-ben beiratkozott a bölcsészkar magyar-francia szakára, de már decemberben, félve a baloldali magatartás megtorlásától, Bécsbe, Berlinbe majd Párizsba menekült. Csatlakozott a baloldali emigránsok köréhez. Megismerkedett az avantgard törekvésekkel. 1926-ban hazatért. Verseit Kassák folyóiratai, a Dokumentum és a Munka közölte. Barátságba került Babitscsal és a Nyugat költőivel. A 20-as évek végétől József Attilával is. A költészetről vallott nézetkülönbségük, valamint az a tény, hogy 1934-ben a moszkvai írókongresszusra nem Kassákot és József Attilát, hanem Nagy Lajost és Illyést hívták meg, eltávolította őket egymástól. Illyés 1931-ben házasságot kötött Juvancz Irma gyógytornatanárnővel. 1933-ban hivatalosan is megváltoztatta nevét Illésről Illyésre. József Attila halála után elvált feleségétől, és 1939-ben házasságot kötött Kuzmutza Flórával, József Attila nagy szerelmével, aki a Flóra-verseket ihlette. Illyés négyszer kapott Baumgarten-díjat. 1937-től a Nyugat társszerkesztője. 1944-től a Magyar Csillagé (ez a Nyugat utódja). 1945 a Nemzeti Parasztpárt képviselője. 1945-1949-ig a Magyar Tudományos Akadémia tagja. 1946-1949-ig a Válasz c. folyóirat szerkesztője. 1956-ban a Petőfi Párt egyik vezetője. 56 után visszavonult a közélettől. A 60-as években drámákat írt.(Kegyenc, Különc). Kossuth-díjat kapott 1948, 1953, 1970-ben. József Attila-díjat 1950-ben. 1983. április 15-én Budapesten halt meg.
A legteljesebb életmű az övé a XX. században. Írt verseket, drámákat, regényeket és esszéket.

 

Bartók című gondolati költeménye

Az ötvenes évek Magyarországának kultúrpolitikája nem ismerte el Bartók jelentőségét.
Illyés a verset 1955-ben, Bartók halálának 10. évfordulójára írta.
A vers 1955 októberében, a Színház és Mozi című lapban jelent meg. A lapot elkobozták és bezúzták.
Verstípus: emlékvers és ars poetica.
Műfaja: óda.  
Szerkezete: spirális (a visszatérő motívumok viszik előre a gondolatot).
Gondolatmenete: rapszodikus.
A költő többes szám első személyben egy közösség tagjaként szólal meg.
Felépítése:

  • 1-31. sor: a kultúrpolitika véleménye Bartók zenéjéről. Indulatos érvekkel cáfolja a vádakat. Ha a társadalom diszharmonikus, akkor a a művésznek ezt kell megjelenítenie, hogy a harmónia megszülessen. Mindenkihez szól.
  • 32-70. sor: Bartókhoz szól. Megidézi Vörösmarty Liszt Ferenchez írt versét. Szembeszáll az álharmónia hirdetőivel.
  • 71-102.sor: a XX. század borzalmairól ír, és azok hű kifejezőit idézi: Picasso, Bartók és Kodály.
  • 103-112. sor: megszólítja Bartókot. Megmutatja zenéjének kettősségét: megmondja hol fáj és mi a baj. Helyettünk szól.

Ellentétekre épül a vers.
Retorikai elemek: felszólítás, felkiáltás, kérdések, érvelés és cáfolat.
Alakzatok: ellentét, párhuzam, tömörítés.
Értelmezés: Az igazi művész az igazságot fejezi ki, így töltheti be élethivatását.
Bartók alakja másoknál:

  • Nagy László:Bartók és a ragadozók 
  • Szilágyi Domokos: Bartók Amerikában
  • Fodor András: A Géniusz halhatatlansága
  • Juhász Ferenc: A hazatérő halott
Szerző: klió  2010.10.27. 10:10 Szólj hozzá!

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása