A dzsentri: a nemességnek az a társadalmilag lecsúszott rétege, amely elmulatta, elkártyázta vagyonát. A nemesi rangon kívül semmit sem őrzött meg, csak a gazdagság látszatát és annak életvitelét. Ennek fenntartásáért minden jellemtelen lépésre hajlandó volt: érdekházasságra, váltóhamisításra, stb.
Móricz munkásságában az 1920-as évektől kezdődően jelenik meg a dzsentri téma.
Regényei: Kivilágos kivirradtig (1924), Úri muri (1927), Rokonok (1932).

Úri muri

A regény cselekménye 1896-ban játszódik. Ez a közelmúlt, a millennium éve, a dzsentri tegnapja. A cselekmény mindössze négy nap történéseit írja le, egy képzeletbeli alföldi városban és a környező tanyavilágban.
Főszereplője: Szakhmáry Zoltán.
Valódi cselekménye nincs más, mint a négy napon át tartó mulatozás. A szereplők a különböző anekdotákat ültetik át az életbe. A főszereplő más, mint a többiek, ő a jövő felé fordul. Önmagával vívódik kegyetlen őszinteséggel. Szeretne kitörni környezetéből, de ugyanakkor jól is érzi abban magát. Szeretné modernizálni gazdaságát, de nincs benne elég kitartás, erő, hogy terveit megvalósítsa. Rendkívüli adottságai szétforgácsolódnak. Csak rövid ideig tud szívósan küzdeni. Végül nem a gazdasági terhei, hanem a családi és szerelmi életének ellentmondásai roppantják össze. Rádöbben, hogy kudarcot vallott gazdálkodóként, férjként, szeretőként. Vereségének beismerése, hogy az öngyilkosságba menekül.
Alakja azt példázza, hogy a dzsentri tehetséges képviselője is kudarcra van ítélve, mert hiányoznak belőle azok az emberi értékek, amelyek szükségesek az eredményes munkához: a szívós, kitartó akarat, következetes, kemény munka, helytállás.
A főhős, Szakhmáry Zoltán a dzsentri halálra ítéltségének jelképévé magasodott.
A többiek: Borbíró, Csörgheö Csuli nem is akarnak megváltozni. A múltba fordulnak, és csak felélik a jelent, cselekvésképtelenek. A társadalom igazi élősködői.

Rokonok (1932)

Móricz utolsó regénye, amelyben a dzsentri a főhős és központi helyet kap a vívódó ember.
A főhős Kopjáss István átlagon felüli, a tehetségével érvényesülni akaró dzsentri fiú. Mint egyszerű kultúrtanácsosban még nagy tervek és álmok élnek, de amint Zsarátnok város főügyésze lesz, lassan megtagadja ifjúkori elveit és őt is elnyeli a panamák világa. Beilleszkedik a hatalomba, és "használható" emberré válik, igazi karrieristává. Mire rádöbben a kíméletlen igazságra, már nincs erkölcsi alapja a bírálatra, és "meglövi" magát. A regényből azonban nem derül ki, hogy meghal-e. Kopjáss bukása nem tragikus. A regény azt fogalmazza meg, hogy aki folyamatosan megalkuszik, annak értékes vonásai is elkopnak, s a "született gazok" közé kerül.

A regény a dzsentri kegyetlen kigúnyolása: minden hazug, felszínes, értéktelen. Ez a társadalmi réteg képtelen a gondok megoldására, halálra van ítélve.