A lírai műnem jellemzői: szubjektív érzelmeket, hangulatokat, gondolatokat fejez ki. Fontos a személyiség, a teljesség igénye és a jelenidejűség.
A görög líra kialakulása: Kr. e. VII. sz. (Nagy átalakulások, harcok a démosz és az arisztokrácia között. Az ember keresi a helyét a megváltozott világban.)
A görög líra műfajai:
- Elégia: distichonban írt, fuvolakísérettel előadott költemény, hangulata szomorú, a történteken merengő, gondolkodó mű. Témája: politika, közélet, bölcselet, szerelem, erotika. Alkotók: Kallinosz, Türtaiosz, Mimnermosz, Szolón, Theognisz, Kallimakhosz
- Epigramma: sírfelirat szövege, vagy isteneknek szánt épületek falára vésett írás. Rövid, tömör, csattanóra épülő vers. Alkotók: Szimonidész, thermopülai hősök sírfeliratai, Aszklépiadész
- Iambosz: gúnyolódó, vagy gúnyos hangvételű vers. Alkotók: Arkhilokhosz, Szémonidész, Hippónax
- Kardal: vallásos szertartások, ünnepségek, lakodalmak alkalmából csoportosan előadott, zenével és tánccal kísért mű.
- Dal: szubjektív érzelmeket megszólaltató mű. A pillanatnyi élményeket, érzéseket, hangulatokat fejezi ki. Témája sokféle: szerelem, boldogság, öröm, bánat, csalódottság, stb. Alkotók: Alkaiosz, Szapphó, Anakreón
A görög lírai műfajok közül Európában tovább él az elégia, az epigramma és a dal.
A magyar költészetben Csokonai Vitéz Mihály anakreóni dalai, Berzsenyi és mások elégiái, Kazinczy és Kölcsey Ferenc epigrammái, Petőfi és mások dalai.
