Arany János a szabadságharc bukása után és Petőfi elvesztése miatt az 1850-es években alkotói válságba kerül. Állását is elveszti. 1851-ben a Nagykőrösi Gimnázium tanári állását elfogadja és itt él kilenc éven keresztül.
Letészem a lantot
Két korszak és két lelki állapot szembesítése.
Műfaja: elégia
- 1. versszak és a 6-7. versszak: a sivár jelen.
- 2-5. versszak: a múlt és a jelen szembeállítása.
| Múlt | Jelen |
| értékgazdag | értékszegény |
| tavasz, nyár | tél |
| fiatalság | öregség |
| barátsága Petőfivel | a barát elvesztése |
| költőtárs megléte | magány |
| bizakodás, remény | reményvesztettség |
Alapélmény: a múlt visszahozhatatlansága.
Hangneme: ódai és elégikus váltakozik.
A refrén: a múltra utaló fájdalmas sóhaj.
Végső elkeseredettségében nem akar többé írni.
Ősszel
Időszembesítés: a reformkor optimizmusa ⇔ 1849 reményvesztettsége.
Tudatos szimmetrikus szerkesztés:
10 szakasz: Az 1. és a 6. versszak bevezető jellegű.
- 2-5. versszak: az ossziáni világ megidézése (Osszián: kelta vezér). A reformkor visszahozhatatlan boldogságát jeleníti meg.
- 7-10. versszak: az ossziáni költészet komor, a nép pusztulását haldoklását idézi meg.
Utolsó rész: a múlt és a jelen, a magyar és a kelta nép tragikus sorsának összeolvadása.
Lehangoló zárás: ha a nép halott, nincs szükség költészetre.
Refrén: kettős szerepe van.
- 1. versszak: a múlt visszahozhatatlansága
- 6. versszak: a hangulati tartalom felerősítése.
Arany az 1850-es években kiábrándult, írni sem akart, de felülemelkedett válságos lelkiállapotán és továbbra is írt.
