Történelmi háttér: 1914-18 között az I. világháború.

A háború elején nacionalista lelkesedés uralkodik az országban.

Villámháború helyett állóháború.

Rettenetes pusztítás, sok szenvedés.

Ady kezdettől ellenzi a háborút. Nyíltan háborúellenes. Költészete átalakul, szimbolizmusa háttérbe szorul és az expresszionista képalkotás válik uralkodóvá.

1918. A halottak élén című kötetben jelennek meg háborús versei: Ésaiás könyvének margójára (1914), Az eltévedt lovas (1914), Intés az őrzőkhöz (1915), Ember az embertelenségben (1916), Emlékezés egy nyár-éjszakára (1917), Krónikás ének (1918), Üdvözlet a győzőnek (1918).

Ésaiás könyvének margójára

Első háborús verse. A bibliai Ésaiást idézi meg. Az emberi cselekvés reménytelenségéről ír. A régi idők szövegét átírva beszél a reménytelenségről. Ezzel a kilátástalan helyzettel kell megküzdenie a másokért felelősséget érző embernek. Kérdéseket tesz fel Istennek, embernek, önmagának.

A költemény kötetlen prózavers.

A teljes mű itt olvasható >

Ember az embertelenségben

Ady betegen, csucsai kastélyból látta 1916. augusztusában, hogy a román csapatok megtámadták Erdélyt, s látta, a menekülő székelyeket.

A vers fő gondolata, erkölcsi parancsa, hogy embernek kell maradni az embertelenségben.

Ellentétre épül: emberség ⇔ embertelenség = Téboly (puskatus, rémség, borzalom)

Az emberhez kapcsolódó legfontosabb dolog az értelem, aminek nem szabad kihunynia.

Ady lírai énje szembeszegül a Tébollyal. Önmagáért majd a vers végén másokért is kiált.

Kérdő és felkiáltó mondatokkal jelzi, hogy az értelem mellett az érzelmek is fontosak.

„Szivemet a puskatus zúzta,
Szememet ezer rémség nyúzta,
Néma dzsin ült büszke torkomon
S agyamat a Téboly ütötte.”

A teljes mű itt olvasható >

Emlékezés egy nyár-éjszakára

1917. februárjára a háború totálissá vált.

Egy lidérces álom képeivel idézi fel a háború kitörését: a bibliai apokalipszis angyala érkezett meg, és a világ felfordult.

Kigyulladt a méhes, a csikó eltörte a lábát, a kutya elveszett, a néma szolgáló megszólalt. Ezek az előjelek az emberi világ változását vetítik előre. Az erkölcsi rend felborult, a rossz aktivizálódott. Az ősi barbárság lett uralkodóvá: megőrült a világ.

A rettenetes éjszaka emlékétől nem tud szabadulni. A vers egyetlen nagy szakaszból áll, de a refrén „Különös nyár-éjszaka volt” mégis tagolja a verset.

Műfaja: rapszódia.

Összegzés: Ady látta a háború szörnyűségeit. Minden idegszálával tiltakozott az emberi értékek pusztulása, pusztítása, a vérontás ellen.

A teljes mű itt olvasható >