1834-ben írta unokaöccséhez (saját gyermeke nem lévén), akiÁdám nevű öccsének fia volt. Akkor unokaöccse 9 éves volt.
Parainézis: intelelem: erkölcsi célzatú, tanító, nevelő szándékú beszéd.
Formai jegyei:felszólító mód, kérdések, válaszok, a mű címzettjének megszólítása.
Szerkezete:
Bevezető: a címzett megszólítása és egy  személyes bevezető.
Két részre oszlik:

1. rész: 6 kifejtő-értelmező felszólítómondat. (Mit és miért kellene tennie az egyénnek, hogy a jelen történelmihelyzetben az erkölcsi igazságokat saját életében megvalósítsa.)
   1. Az emberiség és a haza szeretete.
   2. A közösség szolgálata.
   3. Az önáldozat.
   4. Az önművelés.
   5. A közéleti szereplés.
   6. Az anyanyelv tökéletes ismerete és művelése.
   7. A kötelező és szükséges olvasás.
   8. A legmagasabb fokú tevékenység: a könyvek írása.
2. rész: laza szerkesztésű gnómasorozat.(Gnóma: életbölcsességet, szabályt, élettapasztalatot összegző erkölcsi, tanítószöveg.)

Hogyan valósulnak meg a korábban kifejtett erények a történelemben, hogyan válhatnaktörténelemformáló erőkké?
Összegzés: logikusan felépített, romantikusan idealista,felvilágosultan racionalista tanácsgyűjtemény.

A teljes mű itt olvasható >