Vállalja a magányos költő szerepét életének utolsó éveiben.
Versei:
A tihanyi Ekhóhoz
1796 táján keletkezett „ A füredi parton” címmel. 1803-ban jelent meg.
Műfaja: ekhósvers ( visszhangjáték) , elégia (személyes fájdalom szólal meg benne) .
Saját keserves sorsát állítja szembe a Füreden gondtalanul sétáló, mulatozó emberekével. A megszemélyesített visszhanghoz intéz monológot saját léthelyzetéről.
A vers szerkezete:
Bevezetés: megszólítja a megszemélyesített visszhangot.
2-6. versszak: a magány oka, hogy a társadalom kitaszította,barátai és Lilla elhagyta.
7-10. versszak: a csalódott lemondás fájdalmas büszkesége: a természetben keres megnyugvást, vigasztalást.
Egyedül akar élni. Ember és polgár szeretne lenni. Érdemei igazolását a jövőtől várja.
Egyetlen vigasza, hogy tudja, és büszke öntudattal vallja: ő költő és ez által kiválasztott.
A Magánossághoz
A verset 1798-ban Kisasszondon írta.
Ez is a magányosság verse. Bár szenvedett a magányosságtól,de szükségből erényt próbált teremteni belőle: magányától azt reméli, hogy bölcsebbé teszi.
Keretes felépítésű a vers:
- szerkezeti egység: 1-3. versszak. A természeti környezetet a magányosság színhelyeként írja le. Az idilli táj a lélek belső vidéke. Hangulata elégikus.
- szerkezeti egység: 4-11. versszak: ima és könyörgés. Általánosságban fogalmazza meg a magányosság jellemző vonásait, majd a saját magányának okait. A magány a személyi szabadság egyik választási lehetősége. A magány erényei: a virtus, a bölcsesség, az ihletett állapot. Legfőbb oka pedig a kedves hiánya.
- Zárás: önvigasztalás, a magány dicsőítése. Létmegoldás: a halál örök magánya.
