- Új tájeszmény: a romantika zord, vadregényes tájaival szemben az érzelmi túlfűtött szülőföldszeretet központjában a délibábos síkság kerül.
- Petőfi fedezi fel a szülőföldet, mint a szabadság szimbólumát.
- Egyformán fontos a táj és benne az ember, valamint a tájat szemlélő költő.
- Többféle nézőpontból jeleníti meg a tájat: közelít, távolodik; szűkül, bővül a látószög (akár a pacsirta röpte).
Választható versek:
- A Tisza
- Kiskunság
- Az alföld
- A puszta, télen
- Szülőföldemen
Az alföld
1844. július
Megjelent 1844 október 5-én a Honderűben.
Elemzés:
1-2. versszak: Felkiáltással kezdi. A kétféle tájideált szembeállítja: romantikus, vadregényes ⇔ az alföld síksága. Viszonya a kettőhöz. A szabadságvágy kifejezése: „börtönéből szabadult sas lelkem...”.
3-5. versszak: A Duna-Tisza köze bemutatása. Mozgalmasság, hangok.
Nézőpont: a magasból lefelé irányul.
6-7. versszak: Búzatáblák, nádasok; közelkép a tanyákról: idilli, nyugodt képek
Nézőpont: pásztázó, körbetekintő.
8. versszak: A csárda: tipikus hely, tipikus alak (betyár).
Nézőpont: távolodó.
9-10. versszak: Nyárfaerdő, királydinnyés, homokos talaj, növényzete, élővilága.
Nézőpont: közeli.
11. versszak: A látóhatárig nézünk: a város tornya.
Nézőpont: távolodó.
12. versszak: Elragadtatott felkiáltás, vallomás a szülőföld szeretetéről.
E versben fogalmazza meg új tájeszményét.
A puszta, télen
Pest, 1848. január
- A szülőföldre való visszaemlékezés ihletében írja.
- A vers felütése közvetlen hangulatot teremt.
- „Hej, mostan puszta ám igazán a puszta” – szójáték a szó két jelentésével.
- Az ősz megszemélyesítése derűs, kedélyes hangulat.
- Ráérősen mesél a költő.
2-3. versszak: Általános kép a téli pusztáról. A tél a hiány évszaka ⇔ nyár: a harmadik versszak a mozgás, a hangok hiánya.
4-6. versszak: Az emberi élet színhelyei kívülről befelé haladva. Tények közlése. Minden lelassult, mozdulatlan.
7. versszak: Ismét a kinti világot látjuk, a kihalt pusztaságot, de most a szelek, viharok vad mozgása a jellemző.
8. versszak: A dinamikus környezetben egy magányos emberi alak tűnik fel (betyár). A záró sor emberi tragédiát sűrít: „Háta mögött farkas, feje fölött holló”.
9. versszak: Folytatódik a komor hangulat a hasonlatban: „Mint kiűzött király...”. A természet mozdulatlanságával szemben a társadalom mozgásban van.
A Kiskunság
Pest, 1848.
- Itt is az emlék a kiindulópont.
- Felidézi az alföld képeit: forró nyári napon hazaindul, estére érkezik meg.
- A puszta páratlan szépsége jelenik meg a képekben.
- A szélmalmok örökös mozgása jelképes értelmet hordoz. A nyitottság, a határtalanság képzetét kelti.
Petőfi romantikus vonzódása a természethez túlfűtött érzelmi kötődése a szülőföldhöz jellemzi egész tájköltészetét.
