A XIX. század végére a realizmus jellemző.
A reál (valós) szóból ered az elnevezés. Olyan stílusirányzat, amely a XIX. század második felétől napjainkig tart.
Célja: valós, reális képet festeni az életről, szembenézni a problémákkal, a fantáziavilág helyett  modellálni az igazi életet.
Tipikus karaktereket ábrázol, amelyek ugyan kitaláltak, de mégis életszerűek.
A szerző nem mindentudó mesélő, hanem a tények rögzítője.
A realizmus eszmei háttere:

• A pozitívizmus: a világ teljes egészében nem ismerhető meg, csak a tényeket lehet tapasztalati úton rögzíteni. (August Comte)
• A millieau-elmélet (Taine): az ember eleve meghatározott a környezetétől, a kortól, amelyben él, és a neveltetésétől.

Realista szerzők:

• Stendhal: Vörös és fekete
• H. de Balzac: Goriot apó
• G. de Maupassant: Bel Ami
• Flaubert: Bovaryné
• Gogol: Revizor, A köpönyeg, Az orr
• Csehov: Platonov, Cseresnyéskert, A sirály
• Dosztojevszkij: Karamazov testvérek, Bűn és bűnhődés

A realizmus szenvtelen, tárgyilagos, bírálja a társadalmat, főhőse egy típus.

A francia realizmus

Képviselői: Stendhal és Balzac

Stendhal: eredeti neve: Henry Beyle. 1783-ban, Grenoble-ban született, jómódú, polgári családban. Fiatalon irodalmi és matematikai pályadíjakat nyert. 1796 és 1799 között Párizsban élt. Napóleon seregében élelmezési tisztként megjárta Oroszországot. A hadjárat után újságíróként tevékenykedett. Gyakran megfordult Itáliában. Az ember, az egyén szabadságát tartotta legfőbb értéknek. Materialistának, racionalistának, jakubinusnak tartotta magát. 1842-ben halt meg.
Művészete: egyszerre romantikus és realista. Romantikus hősök realista környezetben.

Regényei:

• Vörös és fehér
• A pármai kolostor
• Vörös és fekete

Vörös és fekete (1830)

Alcíme: Krónika 1830-ból
Eredeti címe: Julien
A cím értelmezése: a vörös és a fekete a rulett játék színei. Ugyanakkor utalhatnak a papi és a katonai öltözékre is. Utalhatnak a sikerre és a szerencsétlenségre, életre és halálra.
Regénytípus: karrier-regény. Julien Sorel felemelkedésének és bukásának története. Lélektani regény. A főhős örökös vívódását, elmélkedéseinek leírását ábrázolja. Társadalmi regény: a korabeli francia társadalom életének, különböző csoportjainak leírása.
A cselekmény: folyamatosan előre haladó. Julien egy kisvárosból (Verrieres) indul el. A polgármester, de Renal házában házitanító, ahol elcsábítja munkaadója feleségét. Besanconban egy papi szemináriumba kerül, ahol megismerkedik mentorával, Pirard abbéval. Ezután jut el Párizsba, de la Mole márki házába, ahol elcsábítja Mathilde-ot, a márki lányát. A de Renalné elleni gyilkossági kísérlet miatt börtönbe kerül. Innen kiszabadulhatna, de nem teszi, mert végre itt lehet végre önmaga, inkább a halált választja.
Valóságos helyszínek, valóságos időben.
A főhős: Julien Sorel. Szegény, önmagát próbára tevő, kisebbségi érzésekkel küszködő, bizonyítási kényszerben élő ember. Alulról próbálja felverekedni magát a társadalmi hierarchia magasabb régióiba. Az erkölcsi elvek fokozatos feladásával, a morális süllyedéssel.
Álarcai mögött hol önféltés, hol erkölcsi értékek húzódnak meg, kisstílű környezetével szemben.
A regényben főszereplővé válik a lélek belső világa, ezért tudunk azonosulni a főhőssel.