Arany János a „Kapcsos könyvet” Gyulai Páltól kapta 1877-ben. A leánya halála miatt érzett hosszú hallgatás után a Margitsziget tölgyfái alatt írta ezeket a verseket a „Kapcsos könyvbe”. Nem szánta kiadásra ezeket a műveket. A ciklusra jellemző: őszintén tárja fel, belső szorongásait, félelmeit. Impresszionista versrészletek, egyéni szimbólumok (öreg tölgyfa), formai tökéletességre való törekvés bontakozik ki ezekben a költeményekben.
A ciklus legszebb versei: Epilogus, Tamburás öreg úr, Vásárban, Mindvégig
Epilogus
A cím egy életpálya lezárására utal. Létösszegző vers, a leélt élet szembesítő verse. Hangneme kissé irónikus.
Szerkezete szimmetrikus:
1-5. versszak: a múltat derűs iróniával, elégedettséggel idézi fel.
6-10. versszak: a múlt alapjaira épülő jelen, panasz, közvetlen vallomás
11-15. versszak: a jövő már kudarcnak látszik. A meg nem valósult vágyak már nem teljesülhetnek. Komor hangulat sugárzik.
Tamburás öreg úr
Ez is létösszegző vers. Részletes lírai önarckép. A valóságos és az elképzelt személyiség irónikus összemosódása.
Szerkezete:
1-3. versszak: önjellemzés, szerepmeghatározás
4-6. verszak: a jelenlegi költészet bemutatása, daltípusai
7-9. versszak: a művészek előadásmódjának kétarcúsága
10-12. versszak: a költészet értelmének gúnyos meghatározása
13. versszak: halvány remény megfogalmazása a költészetről
Mindvégig
Önmagát szólítja fel a versírásra.
Az alkotó személyiség felelőssége az alkotásért.
A költőnek írnia kell arról, amit érez, ami az élete.
Bölcs fölénnyel fogalmazza meg a gondolatait, amely minden földi gyarlóság fölé emelik.
