1846-tól bontakozik ki látomásköltészete. Fő gondolata: az egyén szabadsága csak a szabadság világméretű társadalmi megvalósulásával lehetséges. E megvalósulásban őszintén hisz. Hisz benne, hogy a harcban ő is ott lesz, tehát víziói személyes jellegűek.
Egy gondolat bánt engemet...
1846. december
Ez a legjelentősebb látomásverse.
Műfaja: rapszódia (zaklatott érzelmű)
A világforradalom vízióját jeleníti meg.
A vers stílusa romantikus.
Költői eszközei:
- ellentét (passzív és aktív halál)
- fokozás (villámsújtotta fa, szélvészcsavarta fa, legördülő kőszirt)
- erőteljes színek (piros, fekete)
- erőteljes hangok (harsogás, mennydörgés)
Szerkezete:
36 sor, tudatos kompozíció: az egységek végén gondolatjel.
1-12. sor: a passzív lassú halál bemutatása két hasonlattal. Ezt két felkiáltással elutasítja.
13-30. sor: a cselekvő halál bemutatása egy látomásban. Egyetlen feltételes körmondat (ha majd...) Egy képzeletbeli sík vidéken a "rabszolga-nép" megütközik a zsarnoksággal a világszabadságért. E harcban akar ő is meghalni. A harc képei mozgalmasak, erőteljesek, hangosak. A verssorok izgatott lüktetésűek, mozgalmasak.
31-36. sor: a temetés látomása: az utókor megadja a végső tisztességet az elesetteknek. Megrendült ünnepélyesség. Csend.
A vers ritmusa:
1-12. sor: 8-10-11 szótagú jambikus sorok
13-30. sor: anapestusok - gyorsabb ritmus
31-36. sor: jambusok és spondeusok
