A jel: érzékszerveinkkel felfogható fizikai jelenség, amely önmagán túl mutat és más jelentést is hordoz. Tehát:

Érzékelhető JELTESTBŐL és JELENTÉSBŐL áll.

Csak az a JEL: aminek egy csoport által elfogadott JELENTÉSE van, s ez a jelentés KÖZMEGEGYEZÉSEN alapul.

A JELRENDSZER tagjai:

  • INFORMÁCIÓT továbbítanak.
  • Egy JEL több JELRENDSZRNEK is tagja lehet
  • Vannak olyan JELEK, amelyek kultúránként mást jelentenek.
  • Az ember által alkotott jelek az idő múlásával változnak, tehát történetiségük van.

JELTÍPUSOK: ikon, index, szimbólum.

A NYELV is JELRENDSZER. Egyetemes, mert a társadalom minden tagja birtokolja.

           Legalkalmasabb a belső és a külső világ megjelenítésére, kifejezésére.

A LEGKISEBB NYELVI JEL:

  • a SZÓ (lexéma) és
  • a SZÓELEM ( a morféma) . Ez a kettő alkotja a SZINTAGMÁKAT.    

JELELEM, a FONÉMA, (a beszédhang). Nincs jelentése csak JELENTÉSMEGKÜLÖNBÖZTETŐ szerepe. (Pl.: tár-zár, kár-már, nyár-vár)

A NYELVI JELEK többsége szimbolikus jel.

A nyelvi jelek sokféle módon kapcsolódhatnak egymáshoz, de a kapcsolódás az adott nyelv szabályai szerint történik.

Pl.: Hangtest+ jelentés= morféma (minden szó és toldalék: képző, jel, rag)

Ír (lexéma)     + írna, írt, író, írtam 

SZÓSZERKEZETEK: szerkesztett jelek = szintagmák. Pl.: könyvet ír, szép könyv.

A NYELV az emberi gondolkodás formálásának, a gondolat közlésének, a kommunikációnak az eszköze.

ALAPJA:

  • A szókészlet
  • A szabályrendszer (grammatika)
  • A használati kód (statisztika)

A NYELV és a GONDOLAT az agyunkban összeforr. Egy-egy szimbólumsorról fel tudjuk idézni a valóság konkrét képeit, de akár egy-egy szóról is.

A NYELV tehát olyan JELRENDSZER, amelyet az anyanyelvén beszélő emberek bármikor fel tudnak idézni.

Mindenkor törekedj a szép magyar beszédre, és vesd el a szlenget, a divatot, a trendit!

 Amikor idegen nyelvet tanulunk, a jeltestet tanuljuk meg. A tudás a fejünkben van, csak a kifejezőeszközét, a jelet kell megtanulnunk ( a szót, az adott nyelv szabályrendszerét).

Tehát a nyelvtörténet során különböző (hang) jeleket használtak a különböző népcsoportok az egyes dolgok megnevezésére. Pl.: sztol (szláv), der tisch (germán), table (angolszász) = asztal. Így ez a nyelvi jel rögzült a köznyelvben. A nyelvi szabályrendszerben egyes nyelvek elöljárót használtak a határozók kifejezésére: ná sztolje, dem tisch, on de table = az asztalon. Mások ragot tettek a szó végére, mint a magyar: asztal + on. Így alakult ki a nyelv, mint jelrendszer.

Szerző: klió  2011.05.16. 16:54 Szólj hozzá!

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.