A realizmus

A XIX. század közepétől napjainkig ható stílusirányzat.

A reál = valós szóból ered az elnevezés. A valóságot a maga teljességében ábrázolni és megérteni akaró stílusirányzat. Az ipari forradalmak következtében az embereknek nincs többé a társadalomban kijelölt helyük. Mindenkinek önállóan kell kiharcolnia társadalmi pozícióját.

Az irodalom elveszti az élet fölötti szerepét. A szerző tovább már nem a mindentudó mesélő, hanem csupán a tények rögzítője. Tipikus karaktereket ábrázol, amelyek kitaláltak ugyan, mégis életszerűek.

Eszmei háttere:

  • a pozitivizmus: a világ teljes egészében nem ismerhető meg, csak a tényeket lehet tapasztalati úton rögzíteni. (August Comte)
  • a millieau-elmélet: az ember eleve meghatározott a környezetétől, a kortól, amelyben él, és a neveltetésétől. (Taine)

A realizmus két irányzata:

  1. Az aktivista álláspont: a világot a maga kérlelhetetlen valóságában kell megjeleníteni egyszerű, közérthető nyelven. Ez a nagypolgári filozófia: teljesítmény, eredmény orientált.
  2. Az esztéta álláspont: az irodalomnak el kell különülnie a hétköznapi, művészietlen világtól. A szerzőnek „elefántcsonttoronyba” kell vonulnia, így tagadja meg a valóságot. Újat kell kitalálnia, tiszta formákat kell létrehoznia. Ebből az álláspontból fejlődnek ki az „izmusok” : szimbolizmus, impresszionizmus, expresszionizmus, dadaizmus, kubizmus, futurizmus, szürrealizmus, konstruktivizmus stb.

A kispolgári filozófia: tisztességes megélhetés, műveltség, becsületes munka.

Realista írók, költők:

  • Stendhal: Vörös és fekete
  • H. de Balzac: Goriot apó
  • G. de Maupassant: Bel Ami
  • Flaubert: Bovaryné
  • Gogol: A köpönyeg, Az orr
  • Csehov: Cseresznyéskert, A sirály
  • Dosztojevszkij: Karamazov testvérek, Bűn és bűnhődés

 

A naturalizmus

A realizmusból továbbfejlődött stílusirányzat. Nem csak a valóságot akarja bemutatni, hanem annak nyers, durva keménységét is. Sokkoló nyerseséggel szembesít a világgal.

Szerzői:

  • Móricz Zsigmond: Barbárok
  • Emil Zola: Nana, Patkányfogó

 

Impresszionizmus

Impresszió = benyomás. Benyomásokon alapuló stílusirányzat. A világ, a környezet ránk gyakorolt hangulatait fejezi ki, a pillanatnyi érzéseket, hangulatokat, látványt.

A magyar irodalomban: Juhász Gyula: Tiszai csönd, Milyen volt…)

 

Expresszionizmus

A XX. század elején alakult ki. Napjainkig ható stílusirányzat. Németországból indul határozott társadalmi mondanivalóval.

Belső világunk kivetítése a világra, környezetünkre. Az egyén jóságának, értékeinek megfogalmazása a világgal szemben. Stílusjegyei: indulatok, érzések, drámaiság, verbális stílus.

Lapok: Der Sturm, Die Brücke

Csoportok: Der blaue Reiter (A kék lovas), Aktion

Festő: Van Gogh

 

A szecesszió

A XIX. század végén létrejött stílusirányzat, amely a „kivonulás” szóból eredezteti magát. Kivonulás a társadalombóla szépség élvezetébe, a művészetbe (parnasszizmus). Vissza a népi gyökerek motívumaihoz! Diszítőelemek jelennek meg a hétköznapi tárgyakon. Fáradt dekadencia, érzékiség és esztétikum jellemzi.

Más elnevezései: Jugendstil, Art Noveau.

 

Szimbolizmus

A szecesszióból kialakult stílusirányzat. Jelképességre, sejtelmességre, asszociációkra épít. Abból indul ki, hogy egy mű annyiféleképpen értelmezhető, ahány olvasója van.

Ady Endre költészete.

 

Az avantgárd mozgalmak

Avantggarde = gárda, előre, előőrs a jelentése.

A XX. század elejének széthulló, modernizálódó társadalmának művészi törekvéseit foglalja össze.

A futurizmus

A múltat, a konvenciókat elvető stílusirányzat. Csodálja a technikát, a gépeket, a mozgást. Az újítás elkötelezett híve.

Kiáltványban fogalmazták meg céljaikat. Leghíresebb a Pofon ütjük a közízlést című. Leghíresebb képviselői: Marinetti (olasz), Majakovszkij (orosz)

A dadaizmus

Tristan Tzara és társai hozzák létre a dadát tiltakozásul a hazug társadalom ellen. Elnevezésük úgy jött létre, hogy egy lexikonba találomra belebökött papírvágó kés ennél a szónál állt meg.

Dada = falovacska, vesszőparipa. Más nyelveken is értelmes szó: dajka (magyar), igen-igen (szláv).

Úgy törik szét a világot, hogy a bennük levő gyermeki tudatlanságot hozzák a felszínre.

A szürrealizmus

A tudat alatti felszínre hozása. Úgy kell leírni bármit, ahogy az képzetként felbukkan. Szabad képzettársítások, abszurd víziók, fekete humor, képversek, automatikus írás, a központozás elhagyása.

Képviselői: Breton, Aragon, Éluard, Apollinaire, Lorca.

A kubizmus

A klasszikus képi világot síkokra, mértani formákra redukálják. Nem a látványt, hanem a képzetet, a gondolatot akarják megfogalmazni. Főleg a képzőművészetben hat.

Legnagyobb képviselői: Picasso, Legé.

Konstruktivizmus

A világ dolgait szigorúan leegyszerűsíti mértani síkok, vonalak viszonyára. Non figuratív, absztrakt.

Leghíresebb képzőművésze: Mondrian.

Bizonyos vonásai megjelennek Kassák Lajosnál és József Attilánál.

Egzisztencalizmus

A XX. század emberének filozófiája. A lét értelmetlen, az ember magányos a civilizált társadalom gépezetében. Csupán egy fogaskerék, s ez a tudat szorongással tölti el az egyént, hiszen mindenki pótolható része a tömegnek. (Heidegger elmélete) Ez az elidegenedés nyomasztja, őrli fel a XX. század emberét. Számtalan írónál, költőnél jelenik meg ez a gondolat.

Szerző: klió  2011.03.12. 18:06 Szólj hozzá!

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.