Móricz Zsigmond 1939-től a népi írók alapítójaként, a Kelet Népe szerkesztője lett. Érdeklődése a városi szegénység felé fordult már a 30-as évek eleje óta, s megfogalmazódott benne a folyóirat jelmondata: „Hagyd a politikát, építkezz!” Ezt a gondolatot erősítette meg benne egy különös találkozás. 1936-ban, éjszaka gyalogosan ment át a Ferenc József hídon (ma Szabadság híd) és találkozott egy lánnyal, aki öngyilkos akart lenni. Az író megszólította, hogy mit keres itt. A lány ezt válaszolta: „Az anyja szemit, jó volna beleugorni a Dunába!”
Megmentette a lányt az öngyilkosságtól, akiről később megtudta, hogy Littkey Erzsébetnek hívják, lelencgyerek, ágyrajáró, s már annyival tartozik szállásadójának, hogy nem mer hazamenni.
A találkozásból tartós kapcsolat lett. Móricz magához vette, 1941-ben lányává fogadta. Neve: Littkey-Móricz Erzsébet lett. 1916-1971-ig élt, s életének történetéből Móricz 28 novellát (Csibe-novellák) és egy kisregényt írt: Árvácska címen.
Móricz így vall az Árvácskáról: „Irtóztató könyv azt hiszem, de a fantáziának egy sora sincs benne. Ilyen könyvet még nem írtam. Ennek a legkisebb mondata is magából a nyers életből szállott fel, mint a mocsárból a kénes gőz.”
Mindaz, ami az Árvácskában olvasható, az maga a kegyetlen valóság. Littkey Erzsébet mindezt átélte, s szörnyű szembesülni a szeretet olyan mértékű hiányával, amely a regény szereplőiből árad.
Elemzés:
Színhely: a Kecskemét környéki tanyavilág.
Idő: az 1920-as évek.
Főhőse: egy 7-8 év körüli lelenclány, akit az első család Csörének, a második Pöszének nevez, s csak később tudja meg igazi nevét: Állami Árvácska.
Cselekménye: A Barbárok c. novellából megismert embertelen, szívtelen, kegyetlen világba kerül bele a csöpp, szeretetre vágyó kislány. Maga az író zsoltároknak nevezi az egyes fejezeteket, utalva a Szentírás fájdalmas énekeire. „Líraibb pátoszú regénye nincs modern irodalmunknak”- írta Czine Mihály irodalomtörténész.

  • A pokol első köre: A végtelen pusztára, egy tanyára, a szegényparaszt Dudásékhoz kerül a kislány. A család azért veszi magához „az államit”, mert a tőle elvett ruhát a saját gyermekeire adhatja, s az érte kapott pénzből mindig „kitelik a disznóhizlalás”, a tehénlegeltetést is rá lehet bízni. A kislány kemény leckét kap az életről. Amikor a szomszéd dinnyéjéből elvesz egyet, „kedvesapám” forró parazsat tesz a kezébe. Dudásné pedig kioktatja: „El ne vedd többet a másét! Itt neked minden a másé…tanuld meg, hogy neked sehol a világon semmit se szabad elvenni, mert neked nincsen semmid. A bőröd, az a tied, de egyebed neked nincsen.” A meztelenül járatott kislány öntudatlanul éli át, amit az aljas Kadarcs Pista bácsi művel vele. A hivatalból eljáró „naccsága” számára a kislány ügye csak egy elintézendő akta, s alkalom arra, hogy megvesztegethessék. Így kerül Árvácska a gazdag paraszti családba Szennyesékhez.
  • A pokol második köre: Itt csak a munka és a verés az élete. A gazdaasszony, Zsaba Mári zsugoriságával és kegyetlenségével keseríti meg az életét. Betöri a fejét, kiveri a fogát, enni alig ad neki, a tanítót megvesztegeti, hogy ne kelljen iskolába járatni. Árvácska itt sorstársra talál Csomor bácsiban, aki tönkrement takácsmester, s aki a maga módján segíti: elviszi a templomba, javítgatja beszédhibáit, de ő is csak ezt tudja tanácsul adni: „Akinek az Állam a dajkája, annak kétszer is meg kell gondolnia, ha meg akar születni.”
  • A pokol harmadik köre: a gépészlak, ahol Verőék laknak. Ők is hasonló okok miatt fogadják magukhoz, mint az előző családok: kihasználni, megalázni. Itt két vezényszót kell megtanulnia: of (a németből ferdített auf), azaz kelj fel, és a lóf, azaz szaladj, mert különben jön a prakker. A gépészkovácsné szereti ezt a nevelési eszközt. Megaláztatásai csak sokasodnak, amikor Pestről karácsonyra megérkezik Verőék lánya, aki abban leli örömét, hogy „rohadt kis államinak”, „zabigyereknek” hívja. Árvácska apró lázadásaiban lassan megnyilvánul, hogy ő is érzi kiszolgáltatott helyzetét. Megnő benne az ösztönös tiltakozás sorsa ellen. A disznóölés estéjén a borért szalasztott kislány találkozik egy fiatal párral. Magatartásuk, majd öngyilkosságuk arra utal, hogy nekik is lehetett egy Árvácskájuk, sőt a szövegösszefüggés azt a lehetőséget sem zárja ki, hogy talán ők voltak a kislány szülei, ezért jöttek erre a helyre. Mindenesetre szerepeltetésük növeli a kisregény tipizáló erejét.

A mű cselekménye tehát egyenes vonalú, epizodikus szerkesztésű (csak a színhelyek változnak).
A karácsonyesti eseményeket az író a katartikus hatású végletig viszi. Az édesanyját váró kislány gyertyája nyomán az égig lobog a „tisztítótűz”. Mégsem megnyugtató ez a balladai homályba vesző befejezés.
Az Árvácska 1940-ben jelent meg folytatásokban a Kelet Népében. 1941-ben könyv formában is.

Stílusa:

  • Kegyetlenül realista, ugyanakkor lírai.
  • Beszélőnevekkel teszi egyértelművé karaktereit.
  • Az epizodisztikus szerkesztés.
  • A nép nyelvének tökéletes ismerete.

A mű továbbélése:
Árvácska című film. Rendező: Ranódy László és Mészáros Gyula
Főszereplő: Czinkóczi Zsuzsa
Szereplők: Nagy Anna és Moór Marianna

Szerző: klió  2011.01.01. 09:41 Szólj hozzá!

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.