A romantika: az 1800-as évek első felének stílusa. Romane = regény, regényes (francia szó). A mai köznyelvben devalválódott a szó, és az érzelmességet jelenti, néha még az érzelgősséget is. Eredetileg végletességet, szélsőséges érzelmeket, szenvedélyt jelentett, utat a lélek titkaihoz.

Embereszményei:

  • A dandy = a világfi, aki elegánsan és nagyvonalúan játszik a világban.
  • A hős: az elveiért, hazájáért a végsőkig harcoló ember.
  • Az angyal: az éteri tisztaságú nő.
  • A démon: aki szép ugyan, de minden izében romlott.
  • A sötét lovag, az antihős: a hős ellentéte, racionális, számító.

Jellemzői:

  • Eredetiségkultúra: a népi múlt felfedezése. Népdalok, népmesék gyűjtése.
  • Zsenikultusz: az átlag embertől adottságai alapján eltérő. Így a szabályokat sem kell betartania.
  • Vonzódás a középkori misztikumhoz.
  • A természet szeretete. A zabolátlan, vad erő megnyilvánulása.
  • Elvágyódás a pillanatnyi létből térben és időben.
  • A dicső nemzeti múlt példázata. Megjelenik a „nemzet” fogalma.

Alexandr Szergejevics Puskin rövid életrajza: 1799. június 6-án, Moszkvában született. Dédapja (a cár abesszin tisztje) révén afrikai vér is csörgedezett ereiben. 1811-től a Pétervár melletti Carszkoje szelo-i líceum tanulója 1817-ig. Érettségi után belépett a Zöld lámpa irodalmi társaságba. Dekabrista magatartása miatt kitiltották az egyetemről, pedig akkor már ismert költő volt. Lázító költeményei miatt a cár száműzte 1820-ban. Kisinyovba, Odesszába majd a Krím-félszigetre került. 1824-ben visszatérhetett Oroszországba, de a Pszkov melletti családi birtokát nem hagyhatta el. 1826-ban az új cár, I. Miklós engedélyezte, hogy Moszkvában és Péterváron is tartózkodjon, de műveit cenzúráztatta. 1830-ban feleségül vette a 18 éves, gyönyörű Natalja Nyikolajevna Goncsarovát. Péterváron telepedtek le. 4 gyermekük született. Puskint állami szolgálatra kötelezték. Gogollal való barátsága 1831-ben kezdődött. 1833-1834-ben bolgyinói birtokán élt, majd újra udvari állást vállalt (kamarás-apród). 1837-ben felesége jó hírnevének megvédésére párbajra hívta ki az emigráns Georges Charles d’ Anthes francia kalandort. A párbajban súlyosan megsebesült, s rá két napra, 1837. február 10-én, Szentpéterváron meghalt.
Puskin költő, meseíró, drámaíró az első világhírű orosz költő. Kialakította az orosz irodalmi nyelvet. (Addig a francia volt a műveltség nyelve.)
Legerősebben Byron hatott rá. Politikai verseiben a cári önkény és a rabság ellen lépett fel.

 

Jevgenyij Anyegin

Puskin legismertebb műve. Nyolc évig írta. Nagy részét száműzetésben (1823-1831).
1833-ban jelent meg.
Műfaja: verses regény (a romantika jellegzetes műfaja).
Cselekménye: Anyegin, a kiégett pétervári ifjú, letelepszik örökölt vidéki birtokán. Összebarátkozik Lenszkijjel, aki szerelmes Larinék egyik lányába, Olgába. A másik lány, Tatjána szerelmes lesz Anyeginbe. Érzelmeit levélben vallja meg. Anyegin azonban szabadságát féltve, hűvösen kioktatja Tatjánát. Anyegin Olgával flörtöl, ezért Lenszkij párbajra hívja ki. Lenszkij életét veszti a párbajban, ezért Anyegin elutazik a birtokról. Évekkel később Anyegin Péterváron újra találkozik Tatjánával, aki közben férjhez ment. Most Anyegin vall szerelmet Tatjánának. A már férjes asszony bevallja, hogy még mindig szereti Anyegint, de hűséges akar maradni férjéhez. A történet lezáratlanul fejeződik be. A szerző nyitva hagyja a szerelmi kapcsolat lehetséges megoldásait és Anyegin sorsát.
A cselekmény szándékosan töredezett. Ez is romantikus vonás.
Anyegin alakja: Hasonlít Puskinéra, de el is tér attól. Az értelmes szabadság hiányának hőse. Az aranyifjú jellegzetes típusa: felszínes műveltségű, csak a bálok, estélyek érdeklik. Az új lehetőségeket nem tudja értelmesen felhasználni. Nem tud az unalomból kilépni. Minden felkínált szerepet visszautasít (barát, művész, reformer, család).
A főhős felesleges emberré válik (lisnyij cselovek): idegen, tétlen, unott. Mégis a hétköznapi emberek fölé helyezi magát. Meghasonlott lélek, elvesztette élete értelmét. Elmegy élete lehetőségei mellett.
Puskin óriási érdeme, hogy rávilágított arra a társadalmi rétegre, ( a felesleges ember típusa) amely tehetne, de mégsem tesz semmit a társadalomért, önmagáért.
Ez az embertípus az orosz társadalom és az irodalom egyedi sajátossága.

Szerző: klió  2010.11.28. 08:50 Szólj hozzá!

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.