Rövid életrajza: 1917. október 5-én született Debrecenben. A Debreceni Református Kollégium Dóczy Gimnáziumában érettségizett 1935-ben. A debreceni egyetemen 1940-ben szerzett magyar-francia szakos tanári és bölcsészdoktori diplomát. Először Debrecenben majd Hódmezővásárhelyen tanított 1945-ig. 1949-ben megkapta a Baumgarten-díjat, de még abban az évben visszavonták tőle és állásából is elbocsátották. 1958-ig nem publikálhatott. Ebben az időszakban általános iskolai tanárként tanított. 1958 után jelentek meg regényei: Freskó (1958), Az őz (1959), Ókút (1970), Régimódi történet (1977), Für Elise (2002). 1985 és 1990 között a Tiszántúli Református Egyházkerület főgondnoka és zsinati világi alelnöke volt. 1992-ben a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia alapító tagja.
1947-ben kötött házasságot Szobotka Tibor íróval, akinek halála után a hagyaték gondozója lett. 2007. november 19-én kerepesi otthonában, olvasás közben, kilencven éves korában érte a halál.
Az egyik legtöbbet fordított magyar írónk. Most jelenik meg Olaszországban a Für Elise c. regénye (2010). Alapító tagja a Digitális Irodalmi Akadémiának.

Díjai (a teljesség igénye nélkül):

  • József Attila-díj (1959, 1972),
  • Kossuth-díj (1978),
  • SZOT-díj (1982),
  • Déry Tibor-jutalom (1996),
  • Szép Ernő-jutalom (1998),
  • Nemes Nagy Ágnes-díj (2000),
  • Corvin-lánc (2001),
  • Príma Primissima díj (2003),
  • Magyar Köztársaság Érdemrend nagykeresztje (2007).

Prózája
A lélektani regény hagyományait folytatta és újította meg.
Regényei:

  • Freskó (1958)
  • Az őz (1959)
  • Disznótor (1960)
  • Mózes egy, huszonkettő (1967)
  • Katalin utca (1969)
  • Abigél (1970)
  • Ókút (1970)
  • A szemlélők (1973)
  • Régimódi történet (1977)
  • Megmaradt Szobotkának (1983)
  • Merszi, Möszjő (2000)

 

Az ajtó (1987)

Bejárónőjének, Emerencnek állít emléket.
Nagyszabású portré.
Emerenc, beszélő név: érdemekben gazdag a jelentése.
A bejárónő életét és szörnyű halálát ismerjük meg a regényből. Látszólag köznapi életet él, de titkok veszik körül. Múltja ismeretlen, nehezen tárulkozik ki másoknak. Idős korában egy pasaréti utca mindenese.
Az írónő egyes szám első személyben meséli el a történetet. Mindennapi konfliktusait a bejárónővel. Látszólag a történet két különböző karakterű ember harca egymás szeretetéért. Az írónő fokozatosan megismeri bejárónőjét, annak titkait, de életébe nem tudott beleavatkozni. Szeretetét nem tudta viszonozni, mert idejét lekötötte az értelmiségi élet, az alkotómunka.
A főhős, Emerenc jelleme: minden értelemben tiszta jellem. Jó, szerény, segítőkész ember. Az emberi méltóság példázata, aki felülről szemléli az életet, aki tudja a helyét a világban: mások tisztességes szolgálata. A poklok poklát is megjárta, de önmaga méltóságát mégis meg tudta őrizni. A hétköznapok, a gyakorlati szeretet szentje és vértanúja. Az írónőt tanácsaival segíti, gyámolítja, oltalmazza.
Az írónő a kétféle magatartás bemutatásával az emberi kapcsolatok alapképletét is kutatja. Felhívja figyelmünket arra, hogy felelősek vagyunk azon emberek sorsáért, akikkel kapcsolatba kerülünk.
Ezért a regényért 2003-ban, Franciaországban Szabó Magda megkapta a legjobb külföldi műnek járó Femina-díjat.

Szerző: klió  2010.11.14. 06:40 Szólj hozzá!

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.