Alcíme: A magyar nép zivataros századaiból
Kölcsey 1823. január 22-én, Csekén írta. Ennek emlékére január 22-e a magyar kultúra napja.
Nyomtatásban 1829-ben jelent meg Kisfaludy Károly folyóiratában, az Aurórában.
Műfaja: himnusz (emelkedett hangú, Istenhez fohászkodó, vallásos jellegű hálaének). Az óda rokon műfaja.Napjainkban a különböző országok népeinek nemzeti énekét értjük rajta. A nemzeti összetartozást kifejező jelkép a zászlóval és a címerrel együtt.
Szerkezete:keretes (az első és a nyolcadik adja a keretet. Kis változtatássalmegegyezik).
- 1. versszak: Isten áldását kéri a magyarokra. Istenhez szóló fohász.
- 2-3. versszak: A kérés logikaiérvelése. Dicső múltunk: a honfoglalás, a török elleni harcok, Mátyás királyunktettei feljogosítottak bennünket Isten múltbeli kegyelmére.
- 4-6.versszak: Történelmünk során elkövetett bűneinkért Isten megbüntette a nemzetet: a tatár és a török dúlás,testvérharcok. A reménytelen, fájdalmas, önostorozó, romantikus képek sora.
- 7. versszak: A kilátástalan jelenképei. Szembeállítja a jelent a múlttal: „Vár állott, most kőhalom”.
- 8. versszak: a keret és a verszárása. Megismétli az első versszak fohászát, de a „szánd” szóval érzékelteti,hogy nemzetünk érdemes a bűnbocsánatra.
Rímei keresztrímek.
Költői eszközei: alliteráció (betűrím), költői képek, költőijelzők, ellentétek.
Összegzés: Kölcsey a nemzet múltját méri fel és állítja példaként,intésül korának magyarjai elé.
A Nemzeti Színház 1843-ban pályázatot írt ki a Himnusz megzenésítésére. A pályázatot Erkel Ferenc nyerte meg. Nyilvánosan 1844. július 2-án csendült fel a vers és a zene együtt. Ezt követően az egész országban ismertté vált.
