Csokonai Vitéz Mihály (1773-1805) a magyar felvilágosodás legnagyobb költője.
Életútja: Debrecen (a református kollégium), Pozsony, Komárom, Csurgó, Debrecen.
A felvilágosodás a polgári társadalom megteremtését előkészítő szellemi mozgalom. A XVII. Században Angliából és Hollandiából indult ki, és a XVIII. században Franciaországban
teljesedett ki. A középkori "sötétséggel" szemben a gondolkodás, a ráció "világosságát"
hirdette.
Csokonai a felvilágosodás eszméivel a Debreceni Református Kollégiumban ismerkedett meg. Jelentős versei igazolják, hogy főként Rousseau gyakorolt rá nagy hatást. Olvasta Voltaire-t és lefordította Holbach A természet rendszere című művének utolsó fejezetét.
A kollégiumban megtanulta a versírás mesterségét. Szentencia-bölcseleti dolgozatok, Pictura-tájak, évszakok, embertípusok leírása.
Versei:

 

Konstancinápoly (1794)

Egy egzotikus, keleti nagyváros leírása (pictura): a mecsetek látványa és a mohamedán vallás.
A papi képmutatás szenvedélyes kritikája.
A vers szerkezete:
Kívülről, a tenger felől az utcák színes forgataga.
Belső tér: a szultán háreme.
Ismét a szabadban.
Elmélkedő rész (szentencia) időrendje: jelen, múlt, jelen, jövő.
Filozófiai általánosítás: a vallási fanatizmust szenvedélyesen bíráló rész.
Az eszményi múlt felidézése (a rousseau-i ősállapot).
Az emberiség romlásának oka a vallás megjelenése.
A jövőkép: jövendölés egy új világról, prófétáló látomás, felvilágosult vízió.

A teljes mű itt olvasható >

 

Az estve (1794)

A versben a természet vonzó világa (Rousseau hatása) áll éles ellentétben a társadalom taszító képével. A társadalom romlottságával szemben a természet harmóniája.
Költői tájkép: a természetben megélhető harmónia. Elégikus lelkiállapotának feloldását várja az idilli természettől. E rész költői eszközei: megszemélyesítés, metaforák, költői jelzők, miniatűr, rokokó képek.
Ismét elégikus állapotba kerül.
Bölcselő fordulat: A természeti állapotot szembesíti a jelen természetellenes társadalmával. E rész költői eszközei: ok- és célhatározós alárendelő mondatok, sor eleji ismétlések, birtokos névmások.
Az egyenlőtlenségek jogi, erkölcsi következményei.
A zárásban ismét visszatér a természethez. A természetes egyenlőség eszménye jelenik meg.

A teljes mű itt olvasható >

Szerző: klió  2010.09.13. 10:06 Szólj hozzá!

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.