Arany János a szabadságharc bukása után és Petőfi elvesztése miatt az 1850-es években alkotói válságba kerül. Állását is elveszti. 1851-ben a Nagykőrösi Gimnázium tanári állását elfogadja és itt él kilenc éven keresztül.

Letészem a lantot

Két korszak és két lelki állapot szembesítése.

Műfaja: elégia

  • 1. versszak és a 6-7. versszak: a sivár jelen.
  • 2-5. versszak: a múlt és a jelen szembeállítása.
Múlt Jelen
értékgazdag értékszegény
tavasz, nyár tél
fiatalság öregség
barátsága Petőfivel a barát elvesztése
költőtárs megléte magány
bizakodás, remény reményvesztettség

 

Alapélmény: a múlt visszahozhatatlansága.

Hangneme: ódai és elégikus váltakozik.

A refrén: a múltra utaló fájdalmas sóhaj.

Végső elkeseredettségében nem akar többé írni.

A teljes mű itt olvasható >

Ősszel

Időszembesítés: a reformkor optimizmusa ⇔ 1849 reményvesztettsége.

Tudatos szimmetrikus szerkesztés:

10 szakasz: Az 1. és a 6. versszak bevezető jellegű.

  • 2-5. versszak: az ossziáni világ megidézése (Osszián: kelta vezér). A reformkor visszahozhatatlan boldogságát jeleníti meg.
  • 7-10. versszak: az ossziáni költészet komor, a nép pusztulását haldoklását idézi meg.

Utolsó rész: a múlt és a jelen, a magyar és a kelta nép tragikus sorsának összeolvadása.

Lehangoló zárás: ha a nép halott, nincs szükség költészetre.

Refrén: kettős szerepe van.

  • 1. versszak: a múlt visszahozhatatlansága
  • 6. versszak: a hangulati tartalom felerősítése.

Arany az 1850-es években kiábrándult, írni sem akart, de felülemelkedett válságos lelkiállapotán és továbbra is írt.

A teljes mű itt olvasható >

Szerző: klió  2010.03.02. 11:20 Szólj hozzá!

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.