1. általános jellemzők
  2. Egy gondolat bánt engemet...

1846-tól bontakozik ki látomásköltészete. Fő gondolata: az egyén szabadsága csak a szabadság világméretű társadalmi megvalósulásával lehetséges. E megvalósulásban őszintén hisz. Hisz benne, hogy a harcban ő is ott lesz, tehát víziói személyes jellegűek.

Egy gondolat bánt engemet...

1846. december

Ez a legjelentősebb látomásverse.

Műfaja: rapszódia (zaklatott érzelmű)

A világforradalom vízióját jeleníti meg.

A vers stílusa romantikus.

Költői eszközei:

  • ellentét (passzív és aktív halál)
  • fokozás (villámsújtotta fa, szélvészcsavarta fa, legördülő kőszirt)
  • erőteljes színek (piros, fekete)
  • erőteljes hangok (harsogás, mennydörgés)

Szerkezete:

36 sor, tudatos kompozíció: az egységek végén gondolatjel.

1-12. sor: a passzív lassú halál bemutatása két hasonlattal. Ezt két felkiáltással elutasítja.

13-30. sor: a cselekvő halál bemutatása egy látomásban. Egyetlen feltételes körmondat (ha majd...) Egy képzeletbeli sík vidéken a "rabszolga-nép" megütközik a zsarnoksággal a világszabadságért. E harcban akar ő is meghalni. A harc képei mozgalmasak, erőteljesek, hangosak. A verssorok izgatott lüktetésűek, mozgalmasak.

31-36. sor: a temetés látomása: az utókor megadja a végső tisztességet az elesetteknek. Megrendült ünnepélyesség. Csend.

A vers ritmusa:

1-12. sor: 8-10-11 szótagú jambikus sorok

13-30. sor: anapestusok - gyorsabb ritmus

31-36. sor: jambusok és spondeusok

A teljes mű itt olvasható >

Szerző: klió  2010.02.24. 10:12 Szólj hozzá!

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.