A NYELVI eszközök:
- Egyezményesek (konvencionálisak)
- Szóhasználata függ az érzelmektől, a témától, a beszédhelyzettől.
- Nyelvtani szabályok szerint működik.
Leggyakoribb formája a BESZÉD és az ÍRÁS.
A BESZÉDRE jellemző:
- az egyéni szóhasználat, orgánum
- ösztönös
- több egyéni változat
- mondatfonetikai eszközök egyéni használata (szó, szószerkezet, mondat, szöveg)
- zeneiségét a hangsúlyos és a hangsúlytalan részek váltakozása adja:
- a hangmagasság ingadozása
- a hangterjedelem
- a hangszínezet, hanglejtés (a beszéd dallama)
- a szünetek
- a beszéd sebessége, tempója (gondolatközlő szerepe van)
Az élő BESZÉD jellemzői
- akusztikai, időbeli
- helyhez kötött
- a hallgató visszajelez
- gyors gondolkodást és azonnali szövegezést igényel
- a közlés minden eszköze szerepet kaphat a gondolatcserében
- ösztönösebb, igénytelenebb, mint az írott kommunikáció
- a normáktól való kisebb-nagyobb eltérés előfordulhat
- lazább, szabálytalanabb szerkesztésű, mint az írott forma
Az ÍROTT formájú kommunikáció jellemzői:
- vizuális, térbeli
- időben és térben kevésbé korlátozott, mint a beszéd
- a visszajelzés késleltetett
- a gondolkodásra időt enged
- a kifejezőeszközök korlátozott körére építhet
- tudatosabb, igényesebb nyelvi viselkedés
- szigorúbb nyelvi normakövetés
- szabályosabb, megformáltabb szerkesztésű, mint a beszéd
A NEM NYELVI (nonverbális) kommunikációs eszközök:
- MIMIKA (arcjáték). Az érzelmek tükröződése az arcon.
- GESZTUSOK (kézmozdulatok). Nyomatékot ad a mondanivalónak.
- TESTTARTÁS. Kéz, láb, fej, gerinc helyzete, tartása információval szolgál a beszélő mondanivalójának őszinteségéről, érzelmeiről, határozottságáról stb.
- SZEMKONTAKTUS. A figyelem pillanatnyi állapotáról, érzelmi hozzáállásáról tájékoztat.
A tökéletes kommunikációhoz szükségünk van valamennyi eszköz mind tökéletesebb birtoklására. Igyekezz megtanulni és használni is ezeket!