A nyelv és a gondolkodás egymást feltételezve, gazdagítva alakult ki. Igaz, hogy egyes tudósok más állásponton értelmezik a két dolog összefüggését, de egyértelműen megállapíthatjuk, hogy a két dolog egymás nélkül nem létezhetett és nem létezik. Egyes korokban hol az egyik, hol a másik domináns szerephez jutott, pl.: a felvilágosodás korában, de ez a nyelv története szempontjából elenyésző időszak.
A NYELVI JELEKET beszédben alkalmazzuk. A BESZÉD a működésben levő nyelv.
A BESZÉD a nyelv eszközkészletének a működtetése.
A BESZÉD, a NYELV és a GONDOLKODÁS együtt alakult ki.
A GONDOLKODÁS: az ember legősibb sajátja, amely kiemelte a természet élővilágából, tette a legmagasabb rendű élőlénnyé. A tapasztalás útján megszerzett tudás, annak átadása az utódoknak, az egymás közti kommunikáció, a természet különböző összefüggéseinek felismerése, a világegyetem ismétlődő folyamatai, lehetővé tette az ember számára, hogy ne csak elszenvedője, de a túlélője legyen a világegyetemnek.
Mindehhez szükség volt egy a közösség számára érthető JELRENDSZERRE, amely a nyelv.
A NYELV:
- A nyelvi jelekből és szabályokból áll. ( Amit mindenki egységesen értelmez).
- Közös, társadalmi egyezségen alapul.
- Részei a FONÉMÁK (hangok), a MORFÉMÁK (a szó : lexémák + a toldalékok) a SZINTAGMÁK ( a szószerkezetek) és a MONDATOK.
Mindez független az EGYÉNTŐL. HAGYOMÁNYOZOTT és PASSZÍV.
A BESZÉD:
- A beszéd során a nyelv elemkészletét és szabályrendszerét használjuk.
- Egyéni jelenség. ( Az egyén használja az adott szituációs helyzetben. Függ intelligenciájától, műveltségétől, érzelmi motiváltságától.)
- A szöveg a beszéd része.
- Aktuális, aktív, függ az egyén habitusától.
- A kollektív szabályrendszer egyéni alkalmazása.
NYELVI SZINTEK:
- Hangok (fonémák). (Esetleges tájnyelvi hangképzés).
- Szóelemek (szintagmák).
- Szavak (lexémák). (Esetleges tájnyelvi szavak).
- Szószerkezetek (szintagmák).
- Mondatok.
- Szöveg.
