A jel: érzékszerveinkkel felfogható fizikai jelenség, amely önmagán túl mutat és más jelentést is hordoz. Tehát:
Érzékelhető JELTESTBŐL és JELENTÉSBŐL áll.
Csak az a JEL: aminek egy csoport által elfogadott JELENTÉSE van, s ez a jelentés KÖZMEGEGYEZÉSEN alapul.
A JELRENDSZER tagjai:
- INFORMÁCIÓT továbbítanak.
- Egy JEL több JELRENDSZRNEK is tagja lehet
- Vannak olyan JELEK, amelyek kultúránként mást jelentenek.
- Az ember által alkotott jelek az idő múlásával változnak, tehát történetiségük van.
JELTÍPUSOK: ikon, index, szimbólum.
A NYELV is JELRENDSZER. Egyetemes, mert a társadalom minden tagja birtokolja.
Legalkalmasabb a belső és a külső világ megjelenítésére, kifejezésére.
A LEGKISEBB NYELVI JEL:
- a SZÓ (lexéma) és
- a SZÓELEM ( a morféma) . Ez a kettő alkotja a SZINTAGMÁKAT.
JELELEM, a FONÉMA, (a beszédhang). Nincs jelentése csak JELENTÉSMEGKÜLÖNBÖZTETŐ szerepe. (Pl.: tár-zár, kár-már, nyár-vár)
A NYELVI JELEK többsége szimbolikus jel.
A nyelvi jelek sokféle módon kapcsolódhatnak egymáshoz, de a kapcsolódás az adott nyelv szabályai szerint történik.
Pl.: Hangtest+ jelentés= morféma (minden szó és toldalék: képző, jel, rag)
Ír (lexéma) + írna, írt, író, írtam
SZÓSZERKEZETEK: szerkesztett jelek = szintagmák. Pl.: könyvet ír, szép könyv.
A NYELV az emberi gondolkodás formálásának, a gondolat közlésének, a kommunikációnak az eszköze.
ALAPJA:
- A szókészlet
- A szabályrendszer (grammatika)
- A használati kód (statisztika)
A NYELV és a GONDOLAT az agyunkban összeforr. Egy-egy szimbólumsorról fel tudjuk idézni a valóság konkrét képeit, de akár egy-egy szóról is.
A NYELV tehát olyan JELRENDSZER, amelyet az anyanyelvén beszélő emberek bármikor fel tudnak idézni.
Mindenkor törekedj a szép magyar beszédre, és vesd el a szlenget, a divatot, a trendit!
Amikor idegen nyelvet tanulunk, a jeltestet tanuljuk meg. A tudás a fejünkben van, csak a kifejezőeszközét, a jelet kell megtanulnunk ( a szót, az adott nyelv szabályrendszerét).
Tehát a nyelvtörténet során különböző (hang) jeleket használtak a különböző népcsoportok az egyes dolgok megnevezésére. Pl.: sztol (szláv), der tisch (germán), table (angolszász) = asztal. Így ez a nyelvi jel rögzült a köznyelvben. A nyelvi szabályrendszerben egyes nyelvek elöljárót használtak a határozók kifejezésére: ná sztolje, dem tisch, on de table = az asztalon. Mások ragot tettek a szó végére, mint a magyar: asztal + on. Így alakult ki a nyelv, mint jelrendszer.
