Kertész Imre Sorstalanság című regényét Koltai Lajos rendező filmesítette meg 2005-ben. A forgatókönyvet is Kertész Imre írta.
Az író életrajzát a regény elemzésénél találod meg.
Néhány adat a rendezőről: 1946. április 2-án, Budapesten született. Gimnazistaként 1964-65-ben a tévénél segédoperatőr majd operatőr. 1965-től a Film- és Színművészeti Főiskola operatőr szakára járt. 1970-ben az Agitátorok című filmmel diplomázott. Azóta a Mafilmnél dolgozik. A legkülönbözőbb stílusú rendezők méltó alkotótársa. Világviszonylatban is a legjobb operatőrök közé tartozik. Tagja az amerikai filmakadémiának, amely odaítéli az Oscar-díjat. Tagja az Amerikai Operatőrök Egyesületének. Az Oscar-díjas Mephisto című film operatőre. 1981, rendező: Szabó István.
2010-ben ő kapta a Príma Primissima díjat.
Rendezései:
- Sorstalanság 2005
- Este 2007 Susan Minot műve alapján
Sorstalanság
A regény és a film közötti különbségek:
- Különböző nyelven közvetítenek: a regény kifejezőeszköze az írott nyelv (elvont).
A film képek, hangok, zene, színészi játék, fény, díszlet eszközeivel (konkrét). - Mások az alkotók. A kiemelés, a súlypontozás szempontjából fontos az egyén habitusa, gondolkodásmódja.
- Más időpontban keletkeztek. A regény 1973-ban, a film 2005-ben.
A regény: Kertész Imre 1973-ban fejezte be. 1975-ben jelent meg nyomtatásban. 2002. október 10-én kapta meg, első magyarként az irodalmi Nobel-díjat.
A regényben a főhős, Köves Gyuri mondja el, hogyan tartóztatták fel 1944 őszén, hogyan hurcolták el koncentrációs táborba, hogyan élte azt túl és tért haza. A regény én-regény, de mégsem önéletrajzi. Az író egy éretlen kamasz szemszögéből ábrázolja az eseményeket. A nyelvi eszközök, szavak mögött azonban érezzük az író többlettudását, véleményét a holocaustról. Fantáziánkkal megjelenítjük az olvasottakat, amelyekhez hozzáadjuk saját tudásunkat, ismereteinket, érzéseinket, s így a regény olvasása szubjektív élményhez juttat.
A film: a forgatókönyvet is Kertész Imre írta, és Koltai Lajos a film rendezője.
Fő gondolatmenete megegyezik a regényével. A koncentrációs tábort is a valóságnak megfelelően mutatja be. A film időkorlátai miatt azonban a cselekményből bizonyos dolgokat kihagy, illetve az érthetőség miatt kiegészít. A cselekményt lineárisan (egymás utániságában) meséli el, nem úgy, mint a regény. Abban időbeli ugrások, visszaemlékezések találhatók. A filmben nem sikerül megvalósítani az egyes szám első személyű előadásmódot. Nincsenek párbeszédek. Ha vannak, akkor az én-szólam részei.
A színészi játék: a főszereplő Nagy Marcel (Köves Gyuri). Szuggesztív arcú fiatalember, de beszédhangja, szövegmondása, színészi játéka gyenge, erőtlen. Ezért csak néha szólal meg. Arcjátéka, tekintete viszont kifejező, szuggesztív. A kínokat, megaláztatásokat megfelelően tudja közvetíteni. Ezért a rendező a főszereplő arcára, tekintetére koncentrál. Sok premier plánt alkalmaz. Az ellenfényben felvett nagytotálok a táborról, és afélközeliek a pesti rokonokról rendkívül szépek. A film képei költőiek. Színei egyre halványodnak és a film végére elszürkülnek.
A film zenéjét Ennio Morricone szerezte. A zene érzelemgazdag, de néha az erőltetett magyaros motívumok feleslegesek, mert a képsorok önmagukban is elég kifejezőek.
Összegezve: a film is hatásosan jeleníti meg a regény gondolatait, de igazán komoly élményt a regény elolvasása jelent.
