A Szerelem című film Déry Tibor két novellája: a Szerelem (1956) és a Két asszony(1962) címűből készült  forgatókönyv alapján teremtődött.
A rendező Makk Károly.
A rendezőről: 1925. december 23-án Berettyóújfalun született. 1946-50-ig a Színház- és Filmművészeti Főiskola filmrendező szakát végezte. 1951-től a főiskola tanára.

Jelentősebb filmjei:

• Liliomfi (1954)
• Simon Menyhért születése (1954)
• A 9-es kórterem (1955)
• Ház a sziklák alatt (1959)
• Fűre lépni szabad (1966)
• Megszállottak (1961)
• Szerelem (1970)
• Macskajáték (1972)
• Egymásra nézve (1982)
• Márió a varázsló (2007)

Díjai:

• Balázs Béla-díj (1959)
• Érdemes művész (1970)
• Kossuth-díj (1973)
• Kiváló művész (1982)
• Hazám-díj (2003)
• Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal (2005)

Szerelem (1970)

A két Déry novella (Szerelem és Két asszony) szelleméhez hű adaptáció.
Cselekménye: Az 1950-es évek elején játszódik. Egy idős asszony magatehetetlen betegen fekszik az ágyban. Menye gondoskodik róla. Az idős asszony meggyőződése, hogy fia azért nem látogatja, mert Amerikában filmez. Valójában azonban börtönben van, egy politikai per áldozataként. Felesége sokáig nem tud róla semmit. A zsarnokoskodó mama polgári élete múltjában él, a megszépült emlékeiben, s a valóságot nem veszi tudomásul. Menye, Luca leveleket ír az asszonynak fia, János nevében. Lucát elbocsájtják állásából, és újságkihordásból él, de mindent ugyanabban az időben és módon tesz mint addig. A férfit, Jánost váratlanul szabadon engedik. Emiatt Luca késik. A mama már nem örülhet fiának, mert közben meghal. Csak a feleség örülhet, aki kitartóan várta és tette a dolgát a nehéz időkben is.
A film szereplői: mama: Darvas Lili, Luca: Töröcsik Mari. Mindketten tökéletes színészi teljesítménnyel eleget tettek Déry kívánságának, hogy a két kemény asszony összecsapása, párbeszéde alkossa a dráma gerincét.
A film elbeszélő módjának újszerűsége: a jelen és a múlt eseményeinek filmes egybevetése. Bizonyos múltbeli pillanatok állandóan visszatérnek és beleszólnak a jelenbe, az ember pillanatnyi életébe.
Az apró részletekből, a hangok és a képek montázsából alakul ki az új egész.
A montázs elemei: fák, levelek, utcakövek, a szobabelső részletei mind gondolati, érzelmi töltést kapnak. Egy-egy tárgy részlete természetes módon idézi fel a múltat, a hozzá fűződő érzelmet. Így teremtődik meg a jelen és a múlt közötti szerves kapcsolat.
Az operatőr: Tóth János. Flash-back technikát alkalmaz. A tárgyra való közelítéskor korábbi időre vált. Rendkívül szép, lírai felvételeivel alátámasztja, érzékelhetővé teszi a mű mondanivalóját.
Zeneszerző: Mihály András. Szuggesztív zenéje felerősíti a montázs elemeinek hangulatát.
A hősök jelleme, a képi és a hangzó anyag összességében megvalósítják azt a nézői igényt, hogy a jelent a mögöttes világgal együtt megértsük, átéljük.