A film alapja Móra Ferenc Hannibál feltámasztása című kisregénye.
A film rendezője: Fábri Zoltán.
Néhány adat a rendezőről: 1917. október 15-én született Budapesten, és meghalt 1994. augusztus 23-án Bp-en. Képzőművész, díszlettervező, színész, színházi rendező és filmrendező.

Néhány filmje:

• Körhinta (1955)
• Édes Anna (1958)
• Húsz óra (1964)
• A Pál utcai fiúk (1968)
• Isten hozta, őrnagy úr (1969)

Díjai:

• Kossuth-díj (1953, 1955, 1965)
• Ezüst Medve (1982 Berlin)
• Moszkvai Nemzetközi Filmfesztivál fődíja (1965, 1977)
• Moszkvai Nemzetközi Filmfesztivál különdíja (1975)
• Velencei Nemzetközi Filmfesztivál a Kritikusok Világszövetségének díja (Unicrit Award 1965)

Hannibál tanár úr (1956)

Az irodalmi mű szelleméhez hű adaptáció. Nem véletlen a film keletkezésének dátuma: 1956.
Fábri témaválasztásában fontos szerepe volt a személyes felelősségnek, hogy az elviselhetetlen erőszakot, megaláztatást az emberek elé tárja.
A film cselekménye: A jelentéktelen, külvárosi latintanár, Nyúl Béla tanulmányt ír az ókori nagy pun vezérről, Hannibálról. Be akarja bizonyítani, hogy Hannibál egy korabeli forradalomban, társadalmi megmozdulásban vesztette életét. A tanár felesége elküldi a tanulmányt férje volt iskolatársának, Murai képviselőnek. Murai félreértelmezi a tanulmányt, és baloldali forradalmi szervezkedésnek minősíti. Egy nagygyűlésen tanulmánya visszavonására szólítja fel a tanárt. Nyúl Béla először kiáll igaza mellett, de később megtörik és visszavonja állítását. Azonban már késő, mert az éljenző tömeg lesodorja az amfiteátrum kőpárkányáról és szörnyethal.
A film története nem a tanulmány megírásával kezdődik, hanem az iskolaigazgató döntésével: el kell hagynia az iskolát. Ezáltal válik Nyúl Béla sodródó hőssé.
Fábri tudatosan használja váltakozva a könnyű és a súlyos elemeket. A cselekményt túlfuttatja önmagán. A lezárás hordozza a legfontosabb gondolatot: Nyúl Béla, aki soha nem akart hős lenni, mégis az lett. Életét nem ő irányítja, hanem a történelem, annak lett áldozata. Ez a mű mondandója is egyben.

Fábri rendezői szemlélete: a jelenetezés:

• Kevés jelenettel dolgozik. A jelenet nyugodt menetét egy váratlan esemény, alak megzavarja. Ezáltal a világ egy pillanat alatt ismeretlenné, félelmetessé válik.
• A szereplők közötti feszültség egyre nő, majd amikor már elviselhetetlenné válna, Fábri jelenetet vált.
• A film ellenpontozó: oldott majd feszes képek adják a ritmusát.
• Az eseményeket precíz ok-okozati kapcsolatokra építi. Kegyetlen logikának rendeli alá az egész cselekményszerkezetet.
• Epizódok alig vannak. Váratlanul éri a nézőt a következő fordulat.

A végkifejlet is váratlanul ér, és ezért továbbgondolásra késztet.
Fekete-fehér technikával készült, ami önmagában is hordozza a drámaiságot.
A kisregény egyes részeit rövidíti, kihagyja, jeleneteket von össze, a párbeszédeket tömöríti, átírja. Teszi ezt azért, hogy a film kötött idejébe beleférjen, de a mondanivaló ne csorbuljon.
Fábri Zoltán a magyar filmtörténetben iskolát nyitott azzal, hogy irodalmi klasszikusaink műveit megfilmesítette.