A francia klasszicista dráma jellegzetességei

Molière írói név. Valódi neve: Jean Baptiste Poquelin 1622. január 15-én, Párizsban született. Drámaíró, rendező, színész. A modern komédia megteremtője. A párizsi jezsuiták kollégiumában filozófiát és latint tanult. Apja királyi kárpitos volt, s halála után fiára hagyta hivatalát. Így az ifjú bejárt a királyi udvarba, és gyakran találkozott XIV. Lajossal. Az író állítása szerint (ez vitatják) jogi doktori címet szerzett. 1643-ban szerelmével, Madelain Bejart-ral és annak két testvérével megalapították első színtársulatukat, de ez 1645-ben csődbe jutott. Molière az adósok börtönébe került. Szabadulása után kedvesével 14 évig vándorszínészkedett. 1658-ban került újra Párizsba. A Louvre (akkor még színház volt) épületében némi sikerrel játszotta Corneille tragédiáját (Nicomede). Társulata egyesült a párizsi-olasz commedia dell’arte-társulattal. 1659. november 18-án mutatták be Molière első darabját, a Kényeskedőket. 1661-ben megírta és előadták A féltékeny herceg, majd a Férjek iskolája című darabot. 1662-ben a Petit-Bourbonból átköltöztek a Theâtre du Palais-Royal épületébe. Feleségül vette Madelaine titkos leányát, Armande-ot. Ekkor adták elő a Nők iskoláját. Házassága és a darab is nagy felháborodást váltott ki, de a király megvédte, sőt elvállalta fia keresztapaságát is. 1664-ben a Versailles-ban mutatták be a Tartuffe-öt. Óriási botrány tört ki. A király már nem tudta megvédeni, betiltotta a darabot. 1666-ban megírta a Mizantrópot. 1667-ben átdolgozta a Tartuffe-öt, de ezt meg a főpapság tiltatta be. Ekkor már beteg volt. A Fösvény azonban nagy sikert aratott, és a Tudós nők is (1672). 1671-ben meghalt Madelaine. 1673. február 17-én, a Képzelt beteg előadása közben a színpadon összeesett, majd néhány órával később otthonában meghalt. Mivel színészeket nem temethettek megszentelt földbe, a király külön engedélyére volt szükség, hogy éjszaka elbúcsúztassák a temetőben. Földi maradványait 1792-ben a Pantheonba, majd később, 1817-ben a Père Lachaise temetőben helyezték el.

A francia klasszicista dráma és színház:

A színház: nyilvános kőszínházakat építettek. A földszinti nézőteret függönnyel választották el a színpadtól. Még nincs díszlet, csupán kellékek, kosztümök, rizsporos parókák. Már nők is játszhattak a darabokban.
A dráma: a komédia különböző változatai alakultak ki. A „komédia” szó valószínűleg a „kommosz” és az „odé” görög szavak összetételéből alakult ki. Jelentése: mulató dal, gúnydal. Franciaországban nagy népszerűségnek örvendett az olasz commedia dell’ arte, a rögtönzött bohózat. A színészek nem megírt szöveget adtak elő. Csak a cselekményt rögzítették, a párbeszédeket rögtönözték. Állandó típusok léptek a színre: a hetvenkedő katona, a pórul járt, fösvény kereskedő, hoppon maradt öreg gavallér, szerelmesek, okos vagy együgyű szolgák. Ezek a típusok Molière-nél is megtalálhatóak. Ugyanakkor tanult a vásári komédiásoktól is. A farce vaskos humorú, kötekedő párbeszédeiből, nyelvi játékaiból.
A dráma egy helyszínen, egy nap alatt játszódik, egy cselekményszálon.
A klasszikus dráma a szenvedélyek, konfliktusok végső kirobbanását vitte színre.

Tartuffe

1664-ben mutatták be. Letiltották az előadását (lásd fenn).1669-ben kap végleges bemutatási engedélyt.
Műfaja: komédia.
Témája: az álérték, az értékhiányból eredő hiszékenység leleplezése.
Alapkonfliktus = értékkonfliktus: a hagyományra épülő családi összetartozás értéke csap össze a látszatértékkel, az álszentséggel.
Cselekménye: egy szálon fut, egy nap történéseit mutatja be, egy helyszínen (Orgon házában).
Egy rokonszenves család áldozatul esik egy démoni gazembernek, Tartuffe-nek, aki mint egy jólelkű atya hálózza be és fosztja ki Orgon családját.

• Tartuffe tudja, hogy mit akar: élvezetet és vagyont. Csak érzékisége buktatja le. Alakjában a szerző a rosszaságot, a meghunyászkodó álszenteskedést, a hatalmaskodó cselszövést állítja pellengérre.
  Orgon lánya, Marianna kezét Tartuffe-nek akarja adni. Fiát elkergeti, mert egyedül ő kétkedik. Közben Tartuffe a ház úrnőjének is szerelmet vall. Orgon hiszékeny, bizonyos dolgokkal elfogult, vakbuzgó.
• Pernelle asszony: hiszékeny, elfogult Tartuffe-fel szemben. Zsarnokoskodó, erőszakos.
• Orgon alakja nevetséges. Méltatlan a családfő szerepre. Jóhiszemű, de szánalmas figura. A ház népén zsarnokoskodó családfő.
• Dorine, a komorna: szókimondó. Ő szólaltatja meg a nép józanságát.
• Cléante, a ház úrnőjének bátyja: a cselekményen kívül álló figura. Ő szólaltatja meg a szerző véleményét a vallásosságról. Ő a rezonőr = az ész, az értelem.

A lelepleződést a királyi beavatkozás teszi nyilvánvalóvá. Tartuffe beárulja Orgont a királynál. A rábízott titkot elárulja neki, de a király nem végezteti Orgont.
Az író a természetességet, a józanságot, a mértéktartást állítja eszményül az emberek elé.