Márai Sándor a modern magyar epika meghatározó személyisége. (Életrajzát és műveit külön tételben megtalálod.)
A Nyugat hagyományait folytatva alakítja ki epikáját. Művei zömét emigrációban írta.
Az Egy polgár vallomásait azonban még itthon, 1934-1935-ben. Önéletrajzi mű. Kassa, a vidéki város mindennapjairól, saját családjáról, ifjúkori eszméléséről.
A cím: általánosítás. A szociográfia felé viszi az önéletrajzi írást.
Szerkezete:
Első kötet:
- Szülővárosát, Kassát mutatja be.
- A ház lakói, a lakás, a város.
- A család, az ősök, a rokonok.
- Az iskola, a tanárok, a fiúk.
- Az író lázadása, az első pesti tanév, 1914 nyara.
- Az első világháború kitörésének híre.
Az igazi kassai polgárság társadalomrajzát adja. Életképek, emlékképek, leíró részek. Biztonság, jólét. A polgári magatartás fő értékei: tisztes megélhetés, műveltség, a személyiség függetlensége, a gondolkodás tisztasága és szabadsága, az alkotómunka szeretete és tisztelete.
Második kötet:
- Keret: az utazás Párizsba. A németországi évek: Lipcse, Frankfurt.
- Németországi évek: Berlin. A házasság.
- A párizsi évek, olaszországi hónapok.
- Utazások: Damaszkusz, London, Genf.
- Hazatérés Budapestre. Az egzisztenciateremtés. Az apa halála.
Időkihagyással szakítja meg és folytatja a visszaemlékezést. Alig említi a világháborút. Időben a világot két részre tagolja: egy a háború előtti békebeli és egy utána következő hanyatlásra.
Időszerkezete: visszatekintő, a folytonosság váratlanul és hirtelen szakad meg.
Márai időszemléletére jellemző, hogy úgy véli, a jövő nem belátható.
Írói hitvallása: tanúságtevés és értékőrzés. A másság elfogadását vallja, ugyanakkor az általános emberi értékekhez ragaszkodik.