Márai Sándor élete és művei külön tételben.
A verset 1950-ben, már emigrációban írta, az olaszországi Posillipóban. (1948-ban hagyta el az országot.)
A Halotti beszéd a Szabad Európa rádió közvetítésével jutott el Magyarországra. 1954. május 1-jén jelent meg a Művelt Nép című hetilapban.
A vers témája: Búcsú hazájától, egy kultúrától, Európától. A polgári értékeket veszi számba. Felsorolja a nemzeti és az egyéni veszteségeket. A szellemi halállal való szembesítés. Az emigráns lét bemutatása.
A költő lírai monológja.
Verstípus: önmegszólító költemény.
Előadásmódja: látszólag párbeszéd, valójában azonban monológ.
Hangulata: elkeseredett és bizalmas.
Tagolása:
- Helyzetfelismerés: az emigráció jellemzése.
- Felszólítások, tiltások.
- Személyes egyéni sérelmek.
Szerkezete: keretes. A keretet nyelvemlékünk, a Halotti beszéd megidézése adja.
Költői eszközei: alakzatok (ellentétek, párhuzam, felsorolások, soráthajlások), rövid és hosszú mondatok váltakoznak, megszólítások, parancsok, kérdések, felkiáltások, felszólítások, az indulatok hullámzása.
A versben megidézett személyek:
- Vörösmarty (Szózat)
- Kosztolányi legszebb szavai (pillangó, gyöngy, szív)
- Arany János (Margit-sziget, Toldi)
- Ady Endre
- Krúdy Gyula
- Babits Mihály
- Bartók Béla
- Rippl-Rónai József. (Magyar kultúránk nagyjai)
Időmértékes verselésű, de a sorokban érzékelhető a 8/6 szótagos tagolás. (A Szózatra emlékeztet)
A költemény az emigrációs lét döbbenetes megfogalmazása.