1938-ban a Nyugat szeptemberi számában jelent meg. (Ausztria német megszállása után).
Babits betegsége (gégerák) már az utolsó fázisában tartott. Beszélni nem tudott. Egy füzet segítségével, írásban tartotta a kapcsolatot a külvilággal. A barbár világ ellen, az emberi értékek megőrzéséért, a halállal való szembenézés elkerülhetetlen megfogalmazásaként megírta a Jónás könyvét.
Műfaja: lírával ötvözött elbeszélő költemény.
Felépítése: négy részből áll.
- Jónás és az Úr (1. és 4. rész)
- Jónás a cet gyomrában (2. rész)
- Jónás Ninivében (3. rész)
- Jónás imája
A mű bibliai parafrázis, de két helyen eltér a bibliai forrástól:
- A Bibliában Jónás a hajósokat kéri, hogy vessék a tengerbe küldetése előli megmenekülése érdekébe. A műben a hajó fenekére akart elbújni a küldetés elől.
- A Bibliában Ninive lakói megtérnek. Babitsnál gúnyt űznek Jónásból a niniveiek.
Késleltetett szerkezetű:
1. 2. rész a külvilágban.
3. 4. rész Jónás tudatában játszódik.
Szerkezeti ellentétek:
- Jónást hívja az Úr, de megszökik, ezért Isten megbünteti. Ugyanakkor meg is menti.
- Jónás meggyőződik arról, hogy Ninivének pusztulnia kell, de az Úr mégsem pusztítja el.
- Jónás alakja groteszk: egyszerre magasztos és komikus, általános emberi, a sorsa elől menekülő figura.
Babits Jónás alakjával a prófétai szerep vállalására szólít fel.
Hangneme: patetikus (nyelvi archaizmusokat használ) és ironikus -komikus (a nyelv nyersebb rétegeiből származó szavakat, szókapcsolatokat).
Jónás imája
A Jónás könyvének utolsó része, de önálló műként is megállja a helyét.
Műfaja: könyörgő ima, fohász. Cselekménye nincs.
Két nagy mondatból áll:
- A beteg költő a szavak hűtlenségére panaszkodik. (Már nem tudott beszélni.)
- Ha újra szólhatna, nyíltan, bátran tenné ezt, a halál biztos tudatában.
Jónás imája az emberi helytállás nagyszerű, tragikus verse.